A kassai Kelet-szlovákiai Múzeum épületében látta vendégül az Ostravai Múzeum tárlatát, melynek címe: Ostrava, város a városok között… és a szecesszió (Ostrava, město mezi městy… a secesia).
A kiállítást május 6-án nyitották meg a Kassai Városnapok ünnepségsorozata keretében délelőtt 11-kor. Annak ellenére, mégis sokan jelentek meg. Főleg azok, akik minden kiállítás megnyitásra eljönnek, mert ehetnek néhány pogácsát és a bor biztosítja számukra a jókedvet. Amire ritkán gondolunk, a tárlatmegnyitások fontos szociális szerepet is betöltenek. Sajnos.
A tárlatot Pollák Róbert és Jiřina Kábrtová, a két intézmény igazgatója nyitotta meg.
A kiállítás Csehország harmadik legnagyobb városát mutatja be a 19. és 20. század fordulóján, amikor I. Ferenc József császár és király háromszor látogatott el oda. Abban az időben a szecesszió uralkodott s örvendett népszerűségnek.
Az uralkodó 1880 előtt nem érdeklődött Mährische Ostrau, azaz Ostrava iránt. Ez nem meglepő, mert amikor trónra lépett e városkának alig volt 2000 lakosa. Azért két érdekességgel rendelkezett. Az egyik, hogy a város katasztrális határa egyben országhatár is volt Ausztria-Magyarország és a Német Birodalom között. A másik, hogy vasútvonala, a Ferdinánd Császár Északi Vasútvonal (Kaiser-Ferdinands-Nordbahn – Severní dráha císaře Ferdinanda), mely Bécset kötötte össze Krakkóval, a városon keresztül haladt. Habár a császár az új műszaki találmányok iránt bizalmatlan volt, a vonattal való utazást nagyon megkedvelte. Saját császári szerelvénnyel rendelkezett. Birodalmának egyes részeit ezzel látogatta. E városon keresztül először 1851. október 11-én utazott át.
Mährische Ostraunak 1880-ban már 10.000 lakosa volt. 1880 júniusában a császár meglátogatta Mährisch Weißkirchent (Hranice na Moravě). Ebből az alkalomból Ostrau vezetői elbeszélgettek az uralkodóval és meghívták. A császár nem kötelezte el magát. Azonban egy tragikus esemény az uralkodó és az ország figyelmét erre a városra irányította. Hatalmas árvíz pusztította. Az uralkodót naponta kétszer kellett tájékoztatni a helyzetről. Amikor azután Olmützből Gácsországba utazott, a különvonat tíz percre megállt az ostraui állomáson, ahol hatalmas tömeg fogadta. Csehek és németek, a város vezetése, az üzemek munkássága, az egyházak, iskolák és társadalmi szervezetek képviselői, A császár beszélgetve a város vezetőivel, ígéretet tett, hogy hosszabb látogatást tesz náluk.
Amikor az osztrák Sziléziába tett egyhetes látogatást, mint egyetlen morva várost, meglátogatta Mährische Ostraut. Erre 1880. október 20-án került sor. A várost a lehetőségekhez mérten szépen földíszítették és a környékről is számos ember érkezett. Majd három órát tartózkodott a városban. Nem volt hiány köszöntő beszédekben. Meglátogatta a Szent Vencel-templomot, a város legrégebbi épületét, a leányiskolát és a német reáliskolát, a Wilhelm-bányát és a witkowitzi-vítkovicei vasművet. A tervezett programon kívül átment a lánchídon az Osztrawitz-Ostravica folyó fölött. A 11 héttel korábban pusztító árvíz nyomait még láthatta.
A harmadik, utolsó látogatásra 1906. június 28-án egészen eltérő körülmények között került sor. Ha a korábbi látogatás alkalmával hatezren fogadták, eddigre a város lakossága már elérte a 30.000 főt és fontos ipari központtá vált. A látogatásra rányomta bélyegét a cseh-német versengés és a sajtó teljes szabadsága. A Sokol-szervezet tagjai nem voltak hajlandók részt venni fogadásán. A látogatás ürügyét az szolgáltatta, hogy a Morva-ostravai Lövészegyesület rendezte meg a X. Országos Lövészünnepséget. A 76 éves uralkodó szerelvénye 6-kor gördült ki a bécsi állomásról és 11:09-kor futott be az ostravai állomásra. Kíséretével a főtérre hajtatott, majd háromnegyed órát töltött el az új lövölde megtekintésével és ismét meglátogatta a vasgyárat. Elismerését fejezte ki látva a város fejlődését, majd 13.55-kor felszállt a vonatra és 19:07-kor érkezett vissza a fővárosba.
A kiállítás két teremben fényképeken is bemutatja a látogatást, az uralkodó körül kialakuló kultuszt és az azt szolgáló műtárgyakat. Festményeket, poharakat, zászlókat, de korabeli kardokat, berendezési tárgyakat, bútorokat, szobrokat tekinthetünk meg. Nem meglepő, a korabeli német helyneveket a tárlat kerüli. Csak a régi fényképeken láthatók az üzletek német feliratai. A város egykori nemzetiségi viszonyait sem ismerteti. A tárlókban megtekinthetjük a művészileg értékes, de a mindennapi használatban is alkalmazott tárgyakat.
Az egyik fényképre Pollák igazgató hívta föl a figyelmemet. Felirata szerint Szamossy Ferenc kassai műtermében készült, mely a Fő utca 11-es sz. házban működött. A morvaországi múzeum munkatársai Kassán tudták meg, hogy a fénykép itt készült. Eddig erről nem volt tudomásuk!
A tárlat augusztus 31-ig tekinthető meg.
A kiállításon készült képek megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
