„Mégsem zárják be az őrsújfalui szociális otthont”. Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt e cím alatt tolmácsoltam Szabó Olga megyei képviselő által tudatott örvendetes hírt: a Nyitra megyei önkormányzat korábbi terveivel ellentétben mégsem eresztik szélnek az őrsújfalui szociális intézet lakóit. Többségében magyarokat – de talán ez most nem is elsődleges szempont, hiszen idős, beteg emberekről van szó. Vagy mégis?
A megnyugvás mindenesetre eddig a pillanatig tartott, ugyanis egy esztendő múltán szintén Szabó Olga szavait vagyok kénytelen tolmácsolni, ám ezekben már nem lesz köszönet.
De kezdjük az elején. Az őrsújfalui DAFNÉ szociális intézményről van szó, amelyet arra hivatkozva akartak (és most már: fognak) bezárni, hogy a tavaly levonult pusztító árvíz az intézménynek helyet adó Darányi kastélyt alkalmatlanná tette funkcióinak ellátására. A tervek szerint az otthon lakóit – idős, mentálisan sérült beteg embereket – más otthonokba kívánták elhelyezni. Persze nem együtt, hanem szétszórva őket, ezzel eleve nem kis lelki megrázkódtatást okozva számukra. A dolgozóknak pedig – hiszen tudjuk – fel is út, le is út.
A Magyar Közösség Pártjának komáromi járási elöljárói és különösen Szabó Olga, a Nyitra Megyei Közgyűlés szociális bizottságában tevékenykedő tagja azonban egészen másképpen képzelte el az idős betegekkel és nemkülönben az intézmény dolgozóival való bánásmódot. A párt megoldási javaslata az volt, hogy az otthon lakóit átmenetileg a komáromi járás (és nem az egész megye!) területén lévő szociális intézményekben helyezzék el. Ezzel párhuzamosan pedig alakítsák át megfelelően az egykori gadóci szakközépiskola épületét, és itt folytassa tovább munkáját az őrsújfalui intézmény a maga negyven képzett alkalmazottjával. Biztosítva ezzel azt, hogy az otthon többségében magyar ajkú lakói családjuk közelében és természetes nyelvi közegükben maradhassanak.
A nyitrai közgyűlés tavaly július 8-án kelt határozatában e megoldási javaslat mellett tett hitet. Aztán azóta történt egy s más, például voltak bizonyos megyei választások, másfelől pedig a világon semmi sem változott: az adott szó szlovák részről éppúgy nem ér semmit, mint korábban, és a szlovák koalíció éppúgy teszi a maga dolgát a mi rovásunkra, ahogyan korábban.
Mi történt? Szabó Olga beszámolója szerint egy évnyi hitegetés, ígérgetés, altatás, figyelemelterelés történt. Aztán végül csak felszínre bújt az illetékesekből a mélyen megbúvó féreg, és előkerültek a „racionális érvek”. Nahát, milyen ismerős! Racionális érvek, tudományos tények, ésszerű megfontolások – ezek mindig olyankor bukkannak elő, amikor fel kell számolni egy magyar intézményt, vízzel kell elárasztani és elpusztítani egy magyar falut, vagy éppen fel kell számolni és gyarmatosítók kezére kell játszani egy komplett iparágat. Mindez nagyon is ismerős számunkra …
A racionális érvek ezúttal a következők: a DAFNÉ korábbi lakói, akiket tehát „szétosztottak”, olyan szépen megtöltötték a megye más intézményeit, hogy azok hipp-hopp gazdaságossá váltak. Kár lenne hát ezt visszacsinálni, mit szólnának ehhez a számok, a könyvelésben szereplő sorok és oszlopok, betűk és számok. Nem emberek, nem betegek: betűk és számok. Aztán: a Nagy Racionalizálásnak köszönhetően feleslegessé vált 11 dolgozó, akiket most már végre ki lehet rúgni, ezzel is nem keveset spórolva a megyének. Szabó Olga beszámolója szerint ők már felmondást kaptak, a megyei képviselők pedig visszavontak minden, a DAFNÉ szociális intézmény érdekében hozott korábbi határozatot. Kész, vége. Az őrsújfalui történet ezennel lezárva.
Mit lehet erre mondani? Semmit. Kérdéseket lehet csupán feltenni. Szabó Olga például azt kérdezte megyei képviselőtársaitól, hogy számukra mekkora az értéke az emberi életnek, ha segítségre szoruló idős, beteg emberekkel ily módon, néhány tollvonással képesek elbánni. Én pedig azt kérdezem: mi erről a véleményük azoknak, akik a megyei választásokon magyarként a voksolás helyett otthon maradtak? Az őrsújfalui intézmény magyar lakóit 37 igen szavazattal, 17 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett szakították ki korábbi megszokott közegükből, dolgozóit ezzel az aránnyal tették lapátra.
„Ez a következménye annak, hogy lehetséges választóink többsége nem vett részt a tavalyi megyei választásokon” – mondja Szabó Olga. Pontosítok: ez IS a következménye. Mert ez még csak a kezdet.
Lehet máris gondolkodni azon, hogy ki mit fog majd csinálni az őszi helyhatósági választások idején voksolás helyett. Hátha rá tudunk dobni még egy lapáttal: a gőzhenger kazánjának étvágya csillapíthatatlan…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40595″}
