Idén is megrendezték hagyományos Hídverő Napok rendezvénysorozat, melyet Madar, és a Duna magyarországi oldalán fekvő Neszmély szervezett július első hétvégéjén.
A Rákóczi Szövetség Hídverő Szervezete azzal a szándékkal hozta létre a Hídverő Napok rendezvényét, hogy lehetőséget teremtsen a Duna két partján élőknek a közös ünneplésre.
Az elmúlt évek gazdag, mély tartalommal megtöltött rendezvényei összekovácsolták a két parton élő települések polgárait, és az összefogás eredményeként a kapcsolatok magasabb szintű formáját is elősegítették. A Hídverők Szövetsége által tágabb lehetőségek nyílnak meg a közös jövőt együtt építeni akaró szervezetek előtt, mert tiszta szívvel mondjuk ki: azért mi mégis összetartozunk.
Ismét lehetőség volt tovább ápolni azt a barátságot, amely a Felvidékkel köti össze kis Magyarországnak itteni részét. Nincs még egy olyan ország a világon, amely saját népével határos országban él.
A három napos rendezvény pénteken, július 4-én Madaron, a kultúrház előtti szabadtéri színpadon vette kezdetét, ahol elsőként a község polgármestere, Édes István köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, ahhoz, hogy megértsük a Hídverő Napok jelentőségét, vissza kell térnünk a múlt század kilencvenes éveihez, amikor a Felvidéken átgázolt Mečiar nacionalista gőzhengere:
A Csallóközi Városok és Községek Társulásának kilenc polgármestere 1994. január 8-án megszervezte a Komáromi Nagygyűlést, mely hosszú távra meghatározta a szlovákiai magyarság célkitűzéseit. Az önkormányzatok együttműködésében rejlő lehetőségre és erőre Duray Miklós hívta fel a figyelmet, ő gondolt először arra, hogy össze kéne kötni a Duna két partját egy jelképes híddal, melynek tartópillérei a Duna menti községek, önkormányzatok lennének.
Ezért 18 esztendeje, 1996. júniusában Duanmocs, Dunaradvány, Path, Izsa, Marcelháza, Madar, Bátorkeszi, Búcs, Virt, Csallóközaranyos, Vágfüzes, Hetény és Neszmély község megrendezte az első Hídverő Napokat. Rekkenő hőség volt akkor is. A szereplők a Dunában kerestek felüdülést.
A felvidékiek nem ismerték a neszmélyi medert, így tehetetlenül álltak, amikor a folyam magával ragadta a búcsi Retkes Jánost, a komáromi gimnázium diákját, aki a búcsi színjátszócsoport tagja volt. Tizenhat éves volt. Emberáldozattal, pótólhatatlan veszteséggel jártak az első Hídverő Napok. Azóta évente megrendezik a Hídverő Napokat, de néha a szép eszméket, célokat kikezdte az idő. Itt az ideje, hogy visszatérjünk a gyökerekhez, az eredeti elképzelésekhez – emlékeztett.
„Önökkel együtt hiszem és vallom, hogy amit a hatalom elvesz, az idő és szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges. Az együttműködés és az összetartozás jegyében ezennel megnyitom a XVIII. Hídverő Napokat” – mondta Madar polgármestere.
Őt követte Duka Gábor, Karva polgármestere és a Hídverő Társulás elnökének ünnepi köszöntője:
„Ünnep van ma, az összetartozás, a testvériség, a barátság és az együttműködés ünnepe a Duna mindkét oldalán elő emberek számára. Egyszer az évben ünneplünk, aztán pedig következnek a dolgos, de néha nagyon nehéz hétköznapok, amelyeken néha a fent említettek segítenek átsiklani, és annak a tudata, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van kire számítanunk, hogy mellettünk és velünk vannak barátaink és sorstársaink.
18 évvel ezelőtt rendeztük meg először a Hídverő napot, igen , büszkén mondhatom hogy rendeztük, mert azon szerencsések közé tartozom, akik szervezhették és részt vehettek az első alkalommal megrendezendő Hídverő napon. Mint ha most lenne, úgy emlékszem rá, ahogy saját kezűleg raktuk vízre a kicsi falapocskákra erősített mécseseket. Tettük ezt önzetlenül, és óriási hittel és lelkesedéssel, hogy a Hídverő szervezet keretein belül egymásra találtunk, magyar a magyarra és akár magyar a szlovákra.
Bennem maradt még abból a hitből és lelkesedésből! Azon a napon, azon az éjszakán valami elkezdődött, valami megindult. Akkor nem hallgattatott meg a kérelem, hogy akár egy napra, egyetlen egy napocskára nyissák meg a határt a Dunán Szlovákia és Magyarország között. Neszmélynek és Patnak, ez akkor nem adatott meg, akik az első alkalommal társrendezői voltak a Hídverő napnak. És hogy mennyit változik a világ? Ami akkor egy bátor és elérhetetlen álom volt, az most természetes és mindennapi dolog. Akkor az egy álom volt, nagy és merész álom, amely azóta megvalósult.
Igen, szinte hihetetlen, hogy az első Hídverő napok megrendezése alkalmából már 19 év telt el. És ha za éveket számolom, bizony felnőtt korba lépett már a Hídverő társulás, azt is mondhatnám hogy leérettségizett, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a mai napig létezik, holott néha keressük önmagunkat, kételyeink támadnak, de az okok, amelyek kiváltották és hozzájárultak a társulás megalakulásához a mai napig fennálnak.
18 évvel ezelőtt a magyarság léte forgott kockán, az akkori kormány politikája következtében, azóta javult a helyzet, de messze nem mondhatjuk, hogy minden a legnagyobb rendben van. A Hídverő társulás megalakulásakor a határon átívelő magyar – magyar barátságot, együttműködést volt hivatott segíteni és ez mit sem vesztett az aktualitásából és így van ez a mai napig is.
A kezdetekkor az elvi kiállások időszaka volt, ez most sincs másképp. De a közelmúltban, most és a jövőben is hozzá lehet és hozzá kell tenni a településeink gazdasági fejlesztését, mert ez nélkül ellehetetlenülünk, létünk és boldogulásunk forog kockán.
Mivel évente egy alkalommal tartunk Hídverő napot, így itt nyílik alkalom nyilvánosan szólni legutóbbi Hídverő naptól eltelt időszakban elvégzett munkánkról, mert a társulás településein sokan nem is tudják hogy milyen tevékenységet is fejtünk ki.
Az elmúlt szombat és vasárnap Ópusztaszeren voltam a Nemzeti Történeti Emlékparkban, ahol a Hídverő Társulás nevében, mint a Felvidék egyetlen képviselője közösen a vajdasági, kárpátaljai és erdélyi magyarság számos képviselőjével írtunk alá szándéknyilatkozatot a Kárpát-medencei turisztikai együttműködésről a Magyar Turisztikai Desztinációs Menedzsment Szövetség-gel és a állam részéről a Nemzetstratégiai Kutatóintézettel.
A rendezvény része volt egy kerekasztal beszélgetés. A külhöni magyarság nevében egyhangúlag leszögeztük, hogy mi a szülőföldünkön akarunk élni, és itt akarunk megélni is. Ez a szándéknyílatkozat önmagában a lehetőséget és az akaratot jelenti. Annyit ér majd, ami megvalósul belőle, de ez már rajtunk múlik, mert kinyilvánítja a szándékot, megteremti a lehetőséget, amelyet ki kell használni a régiónk életbentartása érdekében.
De meg kell említeni két már megvalósított pályázatot is, amelyből a Tisztítsuk ki Dunamentét 2. című pályázat már megvalósult, és ennek köszönhetően több Hídverő településen és további partner településeken eltakarították az illegális hulladékot, gépeket vásároltak, szociális konténerek kerültek elhelyezésre és információs táblákat helyeztek el településeken.
A megvalósultak közé tartozik a Karva és Lábatlan közt 69 év után újraindított révatkelő, amelyet szintén HU-SK CBC pályázatból sikerült megépíteni, amely ez év április 1-től szállítja rendszeresen a gyalogosokat és a kerékpárosokat. A révátkelő újraindítása a egyben a Hídverő célok megvalósítása is egyben, hiszen az egyik alapvető célja volt a Hídverő Társulásnak a bebiztosítani a Duna átjárhatóságát, úgy mint valamikor évszázadokkal ezelőtt, amikor ez természetes volt.
A következő a régió szempontjából nagyon fontos beruházás a Komárom – Karva kerékpárút, amely szintén HU-SK CBC pályázatból kerül megépítésre 2,4 millió Euró értékben. Ezzel egyidejüleg kerül megépítésre a Komárom – Gúta kerékpárút is.
A kerékpárút egy igazi gazdasági hasznot is hozó beruházás lesz, amely erősíteni fogja a régiónk turizmusát, amely fejlesztését stratégiai célként tűztük ki. Hiszen nem kell messzire menni, elég megemlíteni a madari gasztró és borkorzót, vagy a bátorkeszi borfesztivélt, amelyek tömegeket vonzanak a régióba nemcsak egész Szlovákiából, hanem a környező országokból is, és megismertetik az idelátogató emberekkel a helyi ízeket, borokat és az itt elő emberek szokásait és vendégszeretetét.
További nagyon fontos célünk a regionális turisztikai szervezet megalakítása, amely többek között a Hídverő Társulás kezdeményezésére fogant meg, de még a születése előtt van. A Komáromtól Párkányig terjedő régióban hivatott összefogni a turizmuzban érdekelt településeket, vállakozásokat és az összes ezen a téren érdekelt embert. Ennek a szándéknak is jelentős gazdasági haszna lesz, amelyet nemcsak a vállakozók de a munkavállalók is élvezni fognak.
Szintén említésre méltó a Hídverő Leader közössége által elnyert pályázat Nyitra megye önkormányzatától, amelyből játszóterek, hangosbemondók és egyéb fejlesztések kerültek megvalósításra.
Mindekép szeretnénk közelebb vinni az emberekhez és a mindennapi életbe a Hídverő Társulást , annak munkáját és eredményeit, eszmeiségét, hogy minél több ember lássa hasznát és élvezze a társulás munkájának eredményeit” – mondta Duka Gábor, a Hídverő Társulás elnöke.
Ezt követte a kopjafa megkoszorúzása, majd a „hídverő települések” képviselői szalagot tűztek a kopjafára, a helyi hagyományőrző csoport éneke mellett.
A madari rendezvény műsorvezetője, Mácsodi Anna színpadra kérte Kele Géza, futónagykövetet, akiknek vezetésével elindították az idei Hídverő futást, amely szombaton, július 5-én 11 órakor érkezett meg Neszmélyre.
A rendezvény Madaron kultúrműsorral folytatódott, amelyen a helyi oktatási intézmények tanulói, hagyományőrző csoportok mellett a régió csoportjai is felléptek.
Szombaton az ünnepség a neszmélyi Millecentenáriumi Parkban tizennyolc magyarországi és felvidéki település díszzászlóinak és küldöttségének felvonulásával kezdődött. Beszédet mondott Janovics István, Neszmély polgármestere. Az ünnepi köszöntők után a rendezvény kultúrműsorral, este tűzijátékkal, mécsesek (2014) úsztatásával folytatódott. További programokkal vasárnap, július 6-án is várják az érdeklődőket. Erről bővebben ITT>>>.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
További fényképek a madari megnyitóról Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”46970,34738,29433,29324″}
