Az idei évben felszentelésének 250. évfordulójára s egyben újraszentelésének alkalmából széleskörű támogatással jelentették meg azt a közel 250 oldalas kötet, mely Lukanénye gazdag történelmét mutatja be. A könyvben főhangsúlyt kap az egyházközség múltjának taglalása.
Az kelenyei származású Ipolyságon élő Csáky Károly etnográfus öt nagy fejezetbe taglalja a község történelmét, az egyházi élet kialakulását, a vallásos népéletet, valamint a falu és környékének szakrális emlékhelyeit.
Lukanénye az Ipoly mente jó ismert települése, az itt élő magyarság és katolikusság egyik bástyája. Egyben olyan helye e vidéknek, ahol ma már békében élnek magyarok és szlovákok, az egyházközség filiáján pedig a katolikusok és az evangélikusok – áll a bevezető mondatokban.
Mint az összefoglalóban olvasható, a hajdani Házasnényei Egyházközség nagy múlttal rendelkezik. Már a középkor első századaiban egyházhely volt templommal és plébániával. Anyakönyvei a 18. századtól ismertek.
A kötet első fejezete Lukanénye és Házasnénye földrajzi fekvését taglalja, emellett kitér a vallási összetétel ismertetésére is. Ebben a részben részletesebben foglalkozik a település nevének eredetével is. Mint a szerző írja, a 19. századi egyházi okiratokban egyaránt szerepel a Lukanénye valamint az Egyházasnénye helységnév is. Egykor két különálló település volt.
A második fejezet az egyházi élet kialakulását és formálódását veszi górcső alá. Az esztergomi főegyházmegye honti főesperességéhez tartozott a terület. A nényei plébánia első írásos említése 1332-re datálható. A szerző megemlíti a templom kegyurait is. Mint olvasható, hosszú évszázadokon keresztül a Luka család birtokolta a kegyurasságot, ők építették a 14. századi templomot is.
Csáky Károly kötetében törekedik a község papjainak a felsorolására. Mint írja: „megfelelő és elégséges forrásanyag hiányában nem tudjuk pontosan összeállítani a Nényén (Egyházasnényén), Házasnényén, Lukanényén szolgált papok listáját. A plébánia Historia Domusában az 1699-ben ide került Foglár Györgyöt jegyzik a falu első plébánosaként. Vele kezdik a felsorolást a falumonográfiában (…).” Részletesebben felvázolja a címzetes püspök Foglár György életét és tevékenységét. A fejezet a második világháború kezdetéig veszi sorba a községben szolgáló nevezetesebb plébánosokat.
A következő rész foglalkozik az második világégéstől napjainkig a faluban szolgáló papok tevékenységével. Bővebben kitér Bús József életére. „ … a nényei egyház kálváriája a közel száz hívő katolikus és a helybéli plébános Bús József embertelen deportálásával kezdődött” – fogalmaz a kiadvány szerzője. A hontalanság éveiben több tucat családot deportáltak, illetve kényszerítettek szülőföldjük elhagyására. A kommunizmus hatalomra jutását követően újabb nehéz időszak következett a falu közösségének az életében. Beszüntették a körmeneteket, nehezítették a hitoktatást, a szakrális helyeket pedig megcsonkították. Ebben az időben érkezett Lukanényére Lénár Károly a fiatal és energikus, gerinces és nagy műveltségű pap. A sorsát következőképpen írta le a szerző: „Lénár Károly mindig nényei papnak tartotta magát (…) örökké emlékezetes lett e hely sokak számára. Hisz a szlovákiai magyar papság bátor képviselőjét, élő lelkiismeretét innen hurcolták el erőszakkal a kommunizmus elvetemült szolgái, hogy évekre börtönbe zárják őt, s eltiltva papi pályájától, fizikai munkásként dolgoztassák.”
Lénár életét bemutató terjedelmesebb részt követően a sora bemutatja a napjainkig faluban tevékenykedő papokat.
A negyedik fejezet a vallásos népéletet és népi vallásosságot mutatja be. Felsorolja az egyházközségben működő vallási társulások működését. Mint például a Rózsafüzér Társulat csoportjait és az egyes csoportok tagjait. Mindamellett kitér Lukanényében megtartott egyházi ünnepekre, azok szokásaira.
Az utolsó fejezetet az egyházközség mai templomainak és szakrális kisemlékeinek szentelte a szerző. Itt tudhatjuk meg, hogy a Lukanényei egyházközséghez több filiálisa is tartozott a történelem során. A fejezet az anyaegyház emlékei mellett az egykori és mai filiák emlékeit is bemutatja. Így Lukanénye mellett Bátorfalu, Apátújfalu, Szlovákgyarmat, Leszenye illetve Ipolyharaszti templomai és kisemlékei is megjelenek a kötet lapjain.
Az anyaegyház római katolikus templomával, a Mindenszentek plébániatemplommal kezdi a bemutatást. A 250 évvel ezelőtt felszentelt s idén a restaurálást követően újraszentelt templom esetében nagy hangsúlyt kap a mennyezet leírása, mely 2013-ban készült el és a boldoggá avatott magyarokat valamint a Magyarországon tevékenykedő jeles személyeket ábrázolja. Többek között Salkaházi Sára, Apor Vilmos, IV. Károly apostoli magyar király képmása található a hajó mennyezetének freskóján.
A könyv további oldalain a filiálisok templomai és szakrális emlékei jelenek meg. A kötethez közel százoldalas fényképmellékletet csatoltak. A fényképek többségét a szerző maga készítette. A melléklet részletesen és tényszerűen mutatja be a tárgyalt települések épített szakrális örökségét a bennünk található művészi alkotásokkal egyetemben.
A kötetet a Lukanényei Egyházközség adta ki 2014 tavaszán. A könyv megjelenését támogatói közt szerepel többek mellett Csáky Pál, Szigeti László, Lukanénye és környékbeli települések önkormányzatai, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. illetve a Rákóczi Szövetség is.
Pásztor Péter, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”46094″}
