Jaj, de jó, végre egy új macskás meseregény – fejeztem ki elégedettségemet, amikor először kezembe került Gyüre Lajos Cirmos a városba megy című könyve, amely nemrég jelent meg az AB-ART Kiadó gondozásában. A lányaim imádják a cicás könyveket ugyanis, főleg a kisebbiknek lesz ez kellemes karácsonyi meglepetés.
Mielőtt komolyabban átlapoztam volna, nekiálltam az olvasásnak, hogy másoknak is tudjam ajánlani. Még az se tűnt fel, hogy az első „fejezet” A bodzaágyú címet viseli, kitartó türelemmel vártam, hogy a kiskerészi fiúk csatározása közben mikor bukkan fel a macska. Cirmos csak nem jött, és a nyolcadik oldal vége felé már leesett a tantusz, hogy valószínűleg tévedésben vagyok, ez nem egy hőn áhított macskaregény (ahogy azt a kötet címe és borítója is sugallja), ez egy mesekönyv. Talán ezért is nem baj, ha a kötet hátulján három-négy mondat tájékoztatja az olvasót, mire számíthat, ha megveszi a könyvet, az se baj, ha esetleg a szerzőről is megtudhat valamit.
Gyüre Lajos nem csak a felnőtteknek, hanem a gyermekeknek is írt szép számmal verseket, mesejátékokat, meséket. Előző meséskötete is ott van a polcomon, amelyet A kutyaházi legény címmel jelentetett meg a miskolci Felsőmagyarország Kiadó 1998-ban. Ebben többek között egy igen jó étvágyú kisegér három kalandját is megismerhetjük, aki Cingár Cini névre hallgat (nem árulom el, egy falánk teremtést miképpen nevezhetnek Cingárnak, aki kíváncsi, olvasson utána), valamint színre lép Gesztenye Guszti is, aki nyolc történettel örvendeztet meg bennünket.
De térjünk vissza a most szemügyre vett kötet (egyik) hőséhez is, aki (végre!) a második mesében valóban színre lép, méghozzá imígyen: „Hol volt, hol nem volt, valahol a Bodrogköz egyik falujának a legszélső házában élt egymagában egy öregasszony, Sára néni. Akarom mondani a Cirmos macskájával. Valahol a kertek alatt szedte fel, még kicsi korában. Valaki kidobta, ott nyivákolt szegény naphosszat, hát az öregasszony megsajnálta, s bevitte a házikójába. Adott neki egy kis tejecskét, beleaprított egy darabka kenyeret, gondolta: ha van benne élet, majd csak megerősödik.” Ahogy az elvárható, Cirmosban volt élet és szépen meg is erősödött. „Az igazság az, hogy Cirmos nem akármilyen macska volt. Híre ment a faluban, hogy Sára néninek a kamrájában nem maradhatott meg egy egér sem. Mind megfogta a Cirmos. Kéregették is a Cirmost egyre, másra az asszonyok.”
Eddig az idézet, s hogy kölcsön macska visszajár-e, az hamar kiderül, ugyanis a könyv harmadik meséjében Cirmos a városba utazik, hazatérve pedig a mezőre megy, ahol megismerkedik többek között Csiga Csabával, Veréb Vincével, Egér Edével, Zümzümmel, a méhecskével, aztán valahogy nyoma is vész a történetben, mert a történet immáron Giliszta Guszti és Harkály Hilda főszereplésével suhan tovább. Még egy mese következik, amely ezúttal a tárkányi Tiszaparton, egy nagy odvas fűzfa lelógó lombkoronája alatt játszódik, és a főszereplői dongók és darazsak.
A könyv másik felét a Nagyapám meséi című ciklus teszi ki, amelyben a szerző a már említett A kutyaházi legény című kötetből vesz át öt tételt (Bolond Mihók, A kutyaházi legény, Borsszem Jankó, Jáger Miska, Az özvegyember meg a lánya), ez egészül ki a hatodik mesével, a Tündér Ilona cíművel. Aki szereti a népmeséket, annak biztosan tetszeni fog e néhány Óperenciás tengeren is túl (az Üveghegyeken is túl, ott ahol a kismalacka túr) játszódó történet. Ezek variánsai, továbbírásai jelennek meg a lapokon, bár az utolsó mese, az özvegyemberes egy kissé ijesztően végződik. „Harmadszor is megzörgette a medve az ajtót, de csak nem nyitotta ki a lány az ajtót. Akkor a medve nekifeszítette a hátát az ajtónak, egyet taszított rajta és sarkig kitárta. Akkor megkapta a lányt, kétfelé repesztette, s az ajtófélfára kifeszítette. Azzal elment.” Tudom, hogy sokan most a szívükhöz kapnak, annyira zavarja őket két egymás utáni mondatban a három „ajtó”, engem a véres jelenet lombozott le kissé.
Rácz Noémi gyönyörű illusztrációinak viszont nagyon megörültem. Visszalapoztam, percekig gyönyörködtem még bennük, aztán tényleg jó kedvvel tettem le a könyvet.
Z. Németh István, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”50024,49844,49724,49141,48229″}
