1999-ben a Szlovák Belügyminisztérium bejegyezte a kassai Magyar Iparista Klubot (MIK), így az tizenöt éves lett. Ebből az alkalomból beszélgettem Buday Ernővel, a Szakkay József Polgári Társulás – Magyar Iparista Klub elnökével.
Milyen ötlet nyomán született meg a Klub gondolata?
Veres József, a néhai Ipariskola közkedvelt, tekintélynek örvendő tanára sokszor tartott érdekes előadásokat életének eseményeiről. Egyszer említette, hogy a budapesti Cárpátia kávéházban havonta rendszeresen találkoznak a hajdani kassai Magyar Királyi Állami Felsőipariskola diákjai.
Egy alakalommal, még a múlt század 70–es éveiben, egyik budapesti tartózkodásom idején ellátogattam az említett kávéházba, s örömmel tapasztaltam azt a baráti légkört, mely ott fogadott. Voltak vagy 15–20-an, nálam kb. 25 évvel idősebbek. Nagy tetszéssel fogadták a kérésükre rögtönzött beszámolómat Kassáról, és természetesen az ipariskoláról. Akkor más világ volt, sajnos többé már nem találkoztunk.
Nos, a kassai Magyar Iparista Klub létrehozásának gondolata évek alatt érett be, amihez az előbb elmondott élmény is hozzájárult. Így 1998. március 16-án a kassai Magisztrátuson egy kis csapat gyűlt össze. Személyesen Schmidtbauer Ildikó, Bagos László, Bárány János, Gazdag József, Nyárfás Károly, Tóth József és én. Ekkor döntöttük el, létrehozzuk a klubot, és elkezdtük gyűjteni a címeket. Az alakuló közgyűlésre 1999 áprilisában 39-en jöttek el. Novemberben bejegyeztettük a belügyminisztériumban.
Mi volt a célotok?
A klub, mint apolitikus polgári társulás, azzal a célkitűzéssel szerveződött, hogy a havi egyszeri összejövetelek lehetőséget teremtsenek az egykori kassai iparisták rendszeres találkozására, az őket érintő és érdeklő témák „családon belüli” megvitatására és a tapasztalatcserékre is. A vállalkozás, kereskedelem, gyártás, közügyek, műszaki érdekességek, az alma mater sorsa, jelene témakörében. A klub nyitott minden jelenlegi és volt diák, tanár és szimpatizáns számára, nemzetiségi, vallási, társadalmi, politikai és világnézeti megkülönböztetéstől függetlenül.
Összejöveteleink megalakulásunk óta folyamatosan, megszakítás nélkül valósulnak meg minden hónap első hétfőjén, délután 17.00 órakor, a Mészáros utcai Nemzetiségek Házában, ahol a kassai születésű Márai Sándor Emlékmúzeuma található.
Hányan jártok össze?
Klubunk 60 fő feletti taglétszámmal rendelkezik. Azt főleg nyugdíjasok alkotják. Tagjaink között találhatók az iskola volt igazgatói és tanárai, mint Bárány János, Nógell Tibor, Pulen Lajos, Albert Sándor, Mussák Viktor, továbbá Kolár Péter a Csemadok jelenlegi elnöke és a kassai Thália Színház hajdani igazgatója, Süli János kerületi képviselő, Köteles László, volt parlamenti képviselő, Csákváry Géza, Batthányi Béla és Kánássy Gyula, az egykori Kelet-szlovákiai Gépgyár (VSS) labdarúgói, Szakál Gábor a kassai Állami Színház hajdani operaénekese. De más iskolák régi diákjai is tagjainkat gyarapítják.
Sajnos az évek során néhányan eltávoztak az élők sorából. Tisztelettel emlékezünk Sárossy Zoltánra, Gedeon Zoltánra, Borovszky Lacira, Tóth Istvánra, a 91 éves Klema Árpádra, Fetykó Jánosra, és a fiatalon elhunyt Fáber Tímeára.
Milyen rendezvényeket szerveztek?
Egyes összejöveteleinkre vendégeket hívunk. Az iparisták egy kis élménybeszámolót tartanak, a közélet egyik–másik szereplője az aktuális kérdéseket feszegeti. Szívesen emlékszünk az első vendégre, Kurucz Nándorra, aki gyönyörűen játszott egy furcsa, saját maga által készített hangszeren. A trombitával felszerelt hegedűn. Nándi bácsi, nagyon idős kora ellenére megragadott minket fiatalos vitalitásával és életfilozófiájával.
Tisztelettel fogadtuk František Knapík volt főpolgármestert, a szintén iparista Gábor Bertalan római katolikus esperest Szepsiből és a hajdani iparista tanár Gyüre Lajos írót. Filipko József, az MKP kassai elnöke is vendégünk volt, ugyanúgy, mint Dudás Péter, Pólos Árpád és Ľuba Blaškovičová színművészek. Regec Gyuszi operaénekes, Bálint Milán hegedűművész, Novotný Viliam parlamenti képviselő – aki jól beszél magyarul -, Kilián Baba, a néhai Szabados Gyuri iparista zenekar énekese szintén itt járt.
De azért még megemlítem a magyarországi vendégeinket. Fogadtuk a budapesti Pátria Civil Szervezetet, továbbá Budapest XV. és XIII. kerületének küldöttségét, Hajdú László és Tóth József polgármestereket és parlamenti képviselőket. Ellátogatott hozzánk Szekeres Imre, a pozsonyi Magyar Iparkamara volt elnöke. Gyakori vendégünk volt Szerencsés János, hajdani kassai főkonzul és Czimbalmosné Molnár Éva, aki szintén főkonzulként dolgozott Kassán. Vele kapcsolatban el kell mondanom, hogy 2013-ban 27 rendezvényt hozott Magyarországról Kassára a kulturális főváros keretében. A választék nagyon bőséges és érdekes volt. Ezért 2014-ben egy javaslatot nyújtottam be a MIK nevében az önkormányzathoz, hogy a Városi Napok alkalmával tüntessék ki. Sok ember részesült kitüntetésben, de Czimbalmosné csak egy főpolgármesteri plakettet kapott, amit rangon aluli elismerésnek tartok.
Milyen egyéb tevékenységet folytattok?
2007-ben partneri kapcsolatot létesítettünk a kassai szlovák iparista testvérklubbal, a Klub absolventov priemyselnej školy nevű polgári szervezettel, melyet Bauer György, volt tanár és a szlovák ipari egykori igazgatója vezeti. Első közös tevékenységünk egy kétnyelvű márvány emléktábla leleplezése volt Szakkay József emlékére és tiszteletére, aki az iskola létrehozója és első igazgatója volt. A leleplezésre az iskola eredeti épületének falán került sor. Azóta minden év júniusában rendezünk egy közös gulyáspartit a Bankón. Októberében meg a Szakkay-emléktáblánál találkozunk. 2012-ben a két klub közösen megünnepelte az ipariskola megalakulásának 140. éves jubileumát.
Kassán ilyen vonatkozásban e két klub működésének nincs párja, ugyanúgy mint a közöttünk fennálló partneri viszonynak. A szlovák klub tagjai is zömében nyugdíjasok. Többségük beszél magyarul, így a kapcsolatunk baráti. Nem merülnek föl semmiféle nemzetiségi ellentétek, problémák. Azt lehetne mondani, érvényesül a hajdani iparista, Duba Gyula író mondása: „Az iparisták mindenkor összetartoznak”.
2008–ban örömünkre megalakult Farkas Antal vezetésével a párkányi kassai magyar iparista klub, kb. 50 taggal. Az ötlet Borsiban született egy diófa alatti baráti beszélgetésen, amikor Farkas Antal a kassai érettségi találkozó után velünk utazott a Tokaji Fesztiválra. Ők is havonta találkoznak, ott is jellemzően baráti légkör uralkodik.
Kassán a klub tagjai rendszeresen részt vesznek a Csemadok és más magyar szervezetek ünnepi megemlékezésein, illetve rendezvényein. Többször részt vettünk Budapesten a Határtalan Civil Szervezetek konferenciáján, ahol alkalom nyílott eszmecseréket folytatni erdélyi, újvidéki sorstársainkkal is.
2010 novemberében a MIK-et Kassa Óvárosa kitüntetésben részesítette, a humanizmus és a tolerancia eszméjének terjesztéséért. 2011 májusában hivatalosan felvettük a Szakkay József Polgári Társulás nevet is a MIK mellé.
– Tavaly ünnepeltétek megalakulásotok évfordulóját. Az ilyen alkalom mindig egyben számvetés is.
– Ez túlmutat klubunk tevékenységén. Szakkay József Kassán 1872–ben létrehozta az akkori Magyarország első Gépészeti Felsőbb Ipartanodáját. Ezáltal lerakta a gépészeti és műszaki szakoktatás alapjait. Az iskola több mint 140 év alatt sok mindent megélt Az iskola „nemzetisége” és neve sokszor változott az állami hovatartozás függvényében. Volt királyi és állami iskola, egy időben Sztálin nevét viselte. 1918-ig magyar nyelvű oktatás folyt, 1918-1938 között szlovák és magyar nyelven tanítottak. Ez így maradt 1938-1945 között is. 1945-1950 között csak szlovák nyelvű oktatás folyt, majd 1950-1952 között a szlovák nyelvű iskolában magyar osztály nyílt. 1952-ben jött létre az önálló magyar nyelvű iskola. Az 1960-as évek elején elkezdődőt az iskola „atomizálása”. A szlovák ipariskola egyes szakosztályaiból külön iskolákat hoztak létre, mint a gépészeti, elektrotechnikai, közlekedési és kohászati ipariskolák. Igaz, az utóbbi már 3 éve megszűnt. Léteztek esti és munkástagozatok is.
A magyar ipariskola fénykorában több mint ezer diákja volt és évente 4-5 osztályt nyitottak. A diákok a Csallóköztől Tiszacsernyőig, mindenhonnan érkeztek. Ez nyilvánvalóan nem tetszett a hatalomnak, mert nyomást gyakoroltak az iskolára, hogy azt megszüntessék. Akkor Schultz György igazgató egy fantasztikus ötlettel állt elő. Ehhez tudni kell, hogy akkoriban a végzős diákok csak kinevezésre tudtak elhelyezkedni. Sokan nagy csehországi üzemekben kaptak állást. Pilzenben, vagy Osztravában, Prágában, netán másutt, hogy csak a legnevezetesebb helyeket említsem. Schultz kikérte a cseh üzemigazgatók véleményét a magyar iparistákkal kapcsolatosan. Megkérdezte, hogyan érvényesülnek. Hallomásom szerint, túlnyomórészt nagyon pozitív értékelések érkeztek, amit az igazgató tanfelügyelőkön keresztül az akkori kerületnek adott át. Ez a kezdeményezés sikeresnek bizonyult. Így a beszüntetés veszélye elmúlt.
A rendszerváltás után sok változás történt, néhány éve az iskola felvette Szakkay József nevét. Ami a diákok létszámát illeti, sajnos egyre csökkenő a tendencia. A nagy múltú alma mater iránt lenne érdeklődés, de egyrészt a kedvezőtlen demográfiai helyzet, az asszimiláció, de főképpen az elszegényedett és munkanélküli magyar családok nem engedhetik meg maguknak a gyerekeik iskoláztatását távol az otthonuktól. Nem tudják fizetni az útiköltséget és az internátust. Talán az, hogy novembertől a diákok ingyenesen utazhatnak a vonatokon, valamit javíthat a helyzeten. Feladatunknak tekintjük, hogy elgondolkozzunk azon, hogy lehetne a helyzeten pozitív irányban változtatni.
Hogyan ünnepeltetek?
A klub 2014-ben márciusi közgyűlésünkön eldöntötte, a partnerklubunkkal együtt foguk ünnepelni. Májusban egy szép kiránduláson vettünk részt Szinyelipóc község térségében. A falu közelében található az ismert Salvator ásványvíz-forrás. A nagy juh-farmon alkalmunk volt finom, friss juhsajtot vásárolni, nagyon méltányos áron. De a kirándulás csúcspontja a vadregényes, meredek, néhány kilométeres szinyelipóci szurdok megmászása volt, amelyet a 89-éves Adzima professzor is végig gyalogolt. Júniusban a Bankón megrendeztük a már hagyományos gulyáspartit. Megvendégeltük Rudolf Schuster, volt köztársasági elnököt, aki felkérésünkre élménybeszámolót tartott kanadai útjáról. Júliusban a két klub tagsága hajókiránduláson vett részt a Bodrogon. Bodrogszerdahelyről Sárospatakra mentünk. A kikötőben megnéztük azt a régi hajót, amelyik valamikor a Balatonon üzemelt, előbb Horthy, majd Kádár szolgálatában.
Kávézás közben a hajó fedélzetén a természetet csodáltuk és napozhattunk is. Sárospatakról meg csak a legmagasabb elragadtatással lehet szólni. A múzeumról, a várról, a termálfürdőről, az étel- és italkínálatról!
Október végén Szakkay József sírjánál emlékeztünk az iskolaalapítóra koszorúzással és gyertyagyújtással, majd az emléktáblánál ünnepeltünk. Bauer György beszámolt a Szakkay Józseffel kapcsolatos kutatásainak újabb eredményéről. November elején a kassai görög-katolikus Istenanya Születésének-katedrálisában egy ökumenikus istentiszteleten vettünk részt az ipariskola elhunyt tanárai és diákjai emlékére, melyet Jáger Róbert görög katolikus püspöki titkár és Orémus Zoltán református esperes tartott. A klubtagokon kívül szép számban vettek részt az iskola diákjai, tanárai és Matej Éva iskolaigazgató is.
December 10-én megtartottuk a klub jubileumi ünnepségét az iskola Jedlik Ányos utcai kollégiumában. Ezen részt vett Szesztay Ádám frissen kinevezett főkonzul, Albert Sándor, hajdani iparista diák, iskolaigazgató és a komáromi Selye Egyetem korábbi rektora és párkányi társaink. Ekkor röviden ismertettem a klub tevékenységét. Meg kell említenem még, hogy klubunk javasolta, hogy a teret, amelyen Márai Sándor szobra áll, róla nevezzék el. Ezt a városi önkormányzat megszavazta és Kassa. mint Európa Kulturális Fővárosa 2013 nyitóünnepségének napján erre sor is került.
Terveitek?
A jövőt illetően kívánatos lenne a klub keretén belül a 2013-ban létrehozott Kassai Irodalmi Kör sokkal hatékonyabb tevékenysége. Az irodalomnak Kassán hagyományai vannak, mivel már 1787-ben megalakult Batsányi János költő, kamarai írnok, Baróti Szabó Dávid premontrei szerzetes és Kazinczy Ferenc vármegyei főjegyző kezdeményezésére a Kassai Magyar Társaság, majd egy évre rá közösen megindították a Magyar Museum című irodalmi, esztétikai tudományos folyóiratot. A múlt század hatvanas éveinek derekán Béres József, az akkori Csehszlovák Rádió magyar adásainak szerkesztője társaival létrehozta a Batsányi Kört, de ez a hetvenes évek elején, a normalizációs korszak kezdetén, a hatalmi nyomásoknak engedve, megszűnt. Tehát nagyjából 40 éve, nincs Kassán szélesebb értelemben vett irodalmi szervezet, ha nem számítjuk az iskolai irodalmi köröket. Igyekezetünket támogatja a már 98 éves, még mindig vitális Béres Józsi bácsi is.
Azután kívánatos lenne a klubtagság bővítése. A fiatal tagok, aktív dolgozók biztosan megtalálnák a közös érdeklődési területeket. Reméljük, e téren is lesz előrehaladás. Ugyanúgy üdvözölnénk, ha más dél-szlovákiai településeken, ahol sok kassai magyar iparista él, ezek jelentkeznének és létrehoznák saját klubjaikat ugyanúgy, mint Párkányban történt. Ez nagyban segíthetne a jelenlegi kassai szakközépiskola fennmaradását.
További képek a klub életéből megtekinthető a Képgalériában ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
Fotó: Bauer György és Kissi Miklós
