Indul a magyar tavaszi hadjárat a Felvidéken címmel közölt riportot a Magyar Nemzet a Magyar Közösség Pártjához kötődő országos ifjúsági szervezet, a Via Nova látványos – és hatásos – akcióiról.
„Nem szabad feladni, és nem kell félni, ez a tanulsága a Via Nova akcióinak” – foglalta össze az MNO-nak Gubík László, a szervezet elnöke, aki úgy véli civil szervezetként az a dolguk, hogy serkentsék a pártokat, hogy újításokba kezdjenek, hogy fiatalítsanak, és hogy merjenek olyan témákhoz nyúlni, amelyek közelebb állnak az emberekhez. Az alábbiakban az MNO riportját olvashatják Gubík Lászlóval.
Több magyar kisiskolás
A szervezet egyik legrégebbi akciója a beiratkozási körút, ennek célja tudatosítani a szülőkben, hogy a magyar csemetének az anyanyelvi oktatás a legjobb a jövője szempontjából. Az idei körút szlogenje: Az anyanyelvi oktatás egyenlő a biztos tudással, a magyar iskola egyenlő a biztos jövővel – közölte Gubík László, s elmondta, hogy az internetes kampányon kívül a szervezet aktivistái körbelátogatták a beiratkozás előtt álló gyerekek szüleit, és elbeszélgettek velük erről. Mint mondta, az eredmények nemcsak a Via Nova munkájának köszönhetők, de mindenképp beszédesek: az évek óta tartó tendencia megtört, jövőre százzal több, mintegy 3800 elsőst íratnak be szüleik magyar iskolába.
„Nem kell félni, nem kergetnek el”
A másik kiemelt témájuk a kétnyelvűség: Szepsiben például a helyi aktivisták nem olyan régen végigjárták a főutcát, és minden magyar tulajdonú boltnak ajándékképpen vittek egy kétnyelvű „zárva” és „nyitva” feliratú táblát, valamint a bolt – lefényképezett és kétnyelvűvé szerkesztett – nyitvatartási idejét. Mint Gubík elmondta, 56 boltból 52-ben elfogadták és kitették a kétnyelvű táblákat, azóta pedig több vállalkozó maga keresi meg őket, hogy ők is szeretnének ilyeneket. Ez is mutatja, hogy nem kell félni az ilyen akcióktól – mutatott rá az elnök.
Indul a tavaszi boltjárat
Gubík elmondta, hogy országos akciót indítanak a nemzeti ünnepet követő héten: március 15-e után indult a Via Nova magyar nyelvért folytatott hadjárata, amelynek során „végigszántják” a felvidéki magyarlakta területeket. Kilincsre akasztott táblákkal szórják meg az üzlethelyiségeket, zöld „köszönjük” táblákkal, ahol magyarul vannak kiírva a kulcsfontosságú információk, piros figyelmeztető táblával, ahol ezek hiányoznak. Emellett ismét szervezés alatt áll a Via Nova részéről a nagy sikerű Martosi Szabadegyetem, a Felvidéki Labdarúgó-bajnokság és egy újabb névmagyarosítási akció is, de ez utóbbiról részleteket egyelőre nem árult el a szervezet vezetője.
Országosan mindenütt jelen
A Via Nova egyébként behálózza Szlovákia magyarlakta részeit. Érdekes módon ugyanakkor – mint mondta – inkább a szórványban és peremvidéken, mint a tömbmagyar területeken erős a Via Nova, hiszen egy színmagyar tömbben élve a helyiek nem érzik át feltétlenül a küzdelem fontosságát, lévén nincsenek akkora asszimilációs veszélynek kitéve, mint mondjuk Léva vagy Rimaszombat környékén. Ezért sokan nem is értik arrafelé, hogy miért kell ennyire „magyarkodni”.
Kitérve a Kétnyelvű Dél-Szlovákiára (KDSZ), elmondta, hogy az alapvető hasonlóság mellett – amely a magyar nyelv hivatalos érintkezésben való szorgalmazása és elfogadottá tétele – a különbség az, hogy a Via Nova bejegyzett polgári társulásként, választott szervezeti struktúrák keretein belül működik, így tevékenysége természeténél fogva lényegesen szerteágazóbb. Bár a civil jellege dominánsabb, ezer szállal kötődik az MKP-hoz – szemben a KDSZ teljesen anonim és független jellegével, amelynek szintén megvannak az előnyei, például tágabb a tér a gerillaakciók szervezésére.
Pozsony részéről semmi nem változott
Ugyanakkor a felvidéki magyarságot nem könnyű felrázni, hiszen régóta kerülik a sikerélmények – mondta Gubík László. A budapesti „elmúlthúszévezés” megállja a helyét a Felvidéken is. A szocializmus viszonylagos létbiztonsága és a magyarokat összefogásra késztető, jól körülírható ellenségkép, a csehszlovák kommunista államhatalom egyszerre foszlott szét, és a rendszerváltozással megnyíló lehetőségek közösségi összefogás és közös cselekvési tervek helyett közösségi szétforgácsolódássá váltak. A kilencvenes évek Vladimír Meciar-i magyarellenessége, majd a 2000-es évek második felétől a Robert Fico és Ján Slota nevével fémjelzett kormányzat számos tette is a magyarok megfélemlítését, öntudatának megtörését célozta meg. Kitelepítések meg „reszlovakizálás” helyett most diáklányainkkal szemben emelnek vádat, szurkolóinkat verik meg, vagy az állampolgárságunktól fosztanak meg. Ez az emberek mindennapjaira alig van hatással, de sajnos tény, hogy a mindenkori csehszlovák-szlovák nemzetpolitika elsődleges célja az elmúlt fél évszázadban semmit nem változott, e cél pedig a szlovák nemzetállam megteremtése – emelte ki Gubík.
Szétszóródva a szélben
A schengeni határokkal és az uniós csatlakozással megindult a gazdasági elvándorlás – mutatott rá. Szlovákián belül a munkahelyet kínáló városokba, erős asszimilációs közegbe özönlenek a magyar fiatalok, ami teljesen érthető, hiszen szülőfalujuk, -városuk régiója a legtöbb esetben alig kínál munkalehetőséget. Sokan mennek Magyarországra is, ahonnan sajnos ugyanígy egyre ritkább esetben térnek haza. A harmadik irány Nyugat-Európa, ami az állástalan diplomás magyar fiatalok első számú célterületévé vált. A fiatalok így azt látják, hogy fogyunk a Felvidéken, hogy az egyetlen magyar párt parlamenti kiesésével gyengül az országos érdekképviselet, hogy a magyar régiók Szlovákián belül a legszegényebbek, hogy Pozsony az uniós forrásokat a szlovákok lakta északra csoportosítja, így összességében nem jó, nem „kifizetődő” magyarnak lenni. Nyilván globális problémával van dolgunk, de egy számbeli kisebbségben élő közösséget mindig jobban sújtanak az ilyen folyamatok. Tán a jövő legfontosabb feladata megtalálni a megoldást erre a problémára.
Nem pusztul a magyar, hanem tisztul?
Sokan vannak, akik szlovák iskolába járatják a gyermekeiket, többségében szlovák közegben élnek lakóhelyükön vagy dolgoznak munkahelyükön, mégis mindenkinél megvannak azok a csatornák, ahol megélik magyarságukat: magyar misére járnak, kívülről fújják a magyar nótákat, a DAC-nak szurkolnak vagy megnézik a magyar kereskedelmi tévék műsorát, ismerik a Barátok közt szereplőit – írta körül az elnök azt a réteget, amelyről sokan az elkötelezett magyarok közül úgy gondolják, már elvesztek a magyarság számára, a lemorzsolódásukkal pedig „nem pusztul, hanem tisztul” a közösség. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy róluk lemondjunk – egyértelműsítette álláspontját Gubík. – Sem erkölcsi, sem közösségi szempontok miatt. Ha kell, hát le kell menni kommerszbe, addig a szintig, ahol megtaláljuk azokat a közös pontokat, amelyekkel ezt a réteget meg tudjuk menteni a magyarság számára. Nem lehet azt mondani, hogy aki nem sorolja első helyre a nemzeti öntudatot, és nem csak magaskultúrát fogyaszt, az nem való magyarnak.” Itt kitért kicsit a Most–Híd szlovák-magyar pártra is: mint mondta, ha nem úgy indul el, ahogy elindult, akkor ez a párt a bizonytalan vagy kettős identitású embereknek lehetett volna kapaszkodója. Így viszont éppen ellenkező irányba hat, épphogy politikai legitimációt adott azoknak, akik az asszimilációt választották.
Még a szlovákok is magyarok akarnának lenni
És hogy mi a megoldás? „A modern kor háborúit a gazdaság fegyvereivel vívják” – idézte Orbán Viktort Gubík; magyarán egy gazdag Magyarország mindenhol megerősítené a magyar öntudatot. A Via Nova elnöke felidézte: a kilencvenes években gyerekként még úgy jártak át Léváról Magyarországra, mintha Ausztriába mennének, mára ezt a képet a magyar kormányok – főleg a 2002 és 2010 közöttiek – és a szlovák politika közösen rombolta le, így most nem „menő” magyarnak lenni. Van egy szilárd, egy-két százezres kemény mag, amely akármi is legyen, kiáll magyarsága mellett, viszont a tömegeknek a pénzügyi és szociális kérdés áll az első helyen, és életkörülményeik jobbá tétele megelőzi magyarságuk megélését. Példának okáért ha Magyarország Németország erejű gazdasági potenciállal bírna, akkor nemcsak a felvidéki magyarok akarnának magyarok lenni, hanem még a szlovákok is. Sajnos ennyire egyszerű a képlet – érzékeltette.
Az autonómia az egyetlen esély
Magyarország gazdasági felemelkedésének munkahelyteremtéssel kell párosulnia az ország határain túl is. Szlovákia magyarlakta területein a legnagyobb a munkanélküliség. Ha a határ menti beruházásokat magyarországi cégek végzik, talán jobban fogják preferálni a felvidéki magyar munkaerőt, mint a máshonnan érkezőt – mutatott rá Gubík. Megtapasztalhattuk már a munkahelyteremtés negatív oldalát is. Egy-egy ipari beruházás könnyen felborítja az etnikai arányokat. A hetvenes években is felépítették a mohi atomerőművet Léva mellett, és az északról érkező szlovák munkaerő előtt a városban felhúzott panelházakban kínálkozott lehetőség a lakhatásra, letelepedésre. „Ugye felesleges hangsúlyoznom, mit okoz egy ilyen folyamat egy kisváros életében? Épp ezért nem mindegy, ki és milyen áron teremt jólétet egy régióban” – mondta a Via Nova vezetője.
A megoldás a magyarlakta területek feletti, a régiót érintő oktatási, nyelvhasználati, sőt akár gazdasági kérdésekben is önállóan döntő, de legalább döntést befolyásoló szervek jogi intézményesítése lehetne. „Magyarán autonómiára van szükség. Ha még Csehszlovákia kettéválása előtt megpróbáljuk érdekeltté tenni a szlovákokat igényeink kiteljesítésében, de legkésőbb az önálló Szlovákia 1993-as megalakulásakor elindítjuk a folyamatot, vagy nem engedjük megtörni az 1994-es komáromi nagygyűlésben testet öltő lendületet, akkor ma nem itt tartanánk – foglalta össze Gubík László. – De még mindig nem késő. Az itt élő szlovákokkal is meg kell értetnünk: az autonómia az ő érdekük is, hiszen a szülőfalujuk a rövidlátó pozsonyi nacionalizmus miatt van kizárva számos anyagi forrásból.”
Veczán Zoltán, MNO/Felvidék.ma