Felvidéken ma Kossuth Lajosnak, az egyik legjelentősebb magyar politikusnak egyetlen helyen, Rozsnyón áll köztéri szobra. Nem meglepő, hogy akár a többit, a cseh hatalomátvételt követően ezt is lerombolták, de a rendszerváltozást követően sikerült újraállítani. Ami meglepő viszont, hogy Pozsonyban sosem állt szobra, jelenleg még emléktáblája sincs.
Az 1847–48-as pozsonyi reform-országgyűlés, majd az azt követő szabadságharc idején Kossuth Lajost a pozsonyiak jó része számára is kultikus alakká vált, tiszteletére nem egyszer fáklyás menetet is szerveztek. Pozsonyban az ő javaslatára születtek meg azok a törvények, melyek lerakták egy modernebb, demokratikusabb, polgári Magyarország alapjait. A dualizmus korában állítottak a pozsonyiak szobrot Mária Terézia királynőnek, Petőfi Sándornak, de Kossuth, mivel az emigrációban még sokáig élt, kimaradt. A 20. század tízes éveinek igyekezetét viszont az első világháború törte meg.
A Kossuth név a mai Pozsonyban már nem cseng jól. Az egyik legkiválóbb magyar politikus közéleti tevékenységét a szlovák történészek és a közvélemény is kedvezőtlenül ítéli meg, arra hivatkozva, hogy 1848-ban szembekerült Ľudovít Štúrral, a szlovák nemzeti mozgalom vezetőjével, aki hasonló jogokat sürgetett a szlovákoknak, mint amilyeneket Kossuth a magyaroknak. A pozsonyi magyarok pár évvel ezelőtti kezdeményezésére, hogy illene legalább egy emléktáblát állítani a neves államférfiúnak, a szlovák sajtó egy része hisztériát keltő szándékkal téves információkat, csúsztatásokat közölt.
Elterjesztették, hogy a magyar nagykövetség a belvárosi, Nyerges utcai épületén kétnyelvű szöveggel kíván emléket állítani a szlovákság ellenségének. Jégh Izabella, a pozsonyi Hagyomány és Értékek civil szerveződés vezetőségi tagja akkor elmondta: ők kezdeményezték az emléktábla elhelyezését, mert a magyar történelem neves személyiségét az egykori koronázó városhoz számos fontos esemény fűzi, amelynek máig nincs semmilyen látható nyoma. „Mi bronzból készült alkotást szeretnék elhelyezni, amelyen Kossuth Lajos domborműve, aláírása, valamint születésének és halálának időpontja szerepel, semmi más.” Az emléktáblát eredetileg a Carlton Szálló homlokzatára tervezték, hiszen itt állt a Zöldfa fogadó, amelynek erkélyéről a politikus emlékezetes beszédeit tartotta, de kérésüket a tulajdonos elutasította.
Ugyanígy jártak a Zöld Házban is, ahol Kossuth a leggyakrabban megszállt. Ezután fordultak a pozsonyi magyar nagykövetséghez, amelynek épülete (jelenleg már csak a konzulátus található itt) az egykori Országgyűléstől alig néhány méterre volt, ráadásul az emléktábla elkészítéséhez szükséges összeget is magyarországi pályázaton nyerték. Pozsony-Óváros önkormányzata azonban évekkel ezelőtt ezt a városrészt műemlékké nyilvánította, ezért az emléktábla elhelyezését a Pozsonyi Kerületi Műemlékvédelmi Hivatalnál engedélyeztetni kellett. A beadványt elutasították. Egyelőre tehát várja az elkészült emléktábla, hol találnak számára alkalmas helyet. És többek között ez volt a probléma a 20. század első évtizedében is: a Kossuth Lajos Emlékszobor-egyesület és a város vezetése nem tudott megegyezni sem a helyben, sem a kivitelezésben.
A helyi gyűjtésből nem jött össze elegendő pénz, közben kitört az első világháború is. A többség a Vármegyeház téren állított volna fel egy monumentális szobrot, esetleg a Zöldfa Vendéglő előtt, mások a Prímási Palota Tükörtermében egy szerényebbet. 1916 nyarán még folyt róla a vita, azonban a háború és a későbbi határmódosítás megoldotta a kérdést. Ekkor már 22 éve volt halott Kossuth Lajos. 1894. március 20-án tért meg az Úrhoz.
BA, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”49147,44656,44603,44598,41229,39388,38576,38487″}
