Baráti összejöveteleken az idősebbektől mindig tanulhat az ember. Főleg olyanoktól, akiknek helyén van a józan paraszti eszük, amit ma igyekeznek sokan degradálni (nem véletlenül). Mindenesetre az ember, ha elgondolkodik, az biztos, hogy az 1989-es fordulatban született demokrácia vívmány, de az egyszerű, kétkezi – munkás – szakembereket, értékteremtő, dolgozó embereket nem lehet becsapni…: Vagyis a rendszerváltozás kudarc? Mert tetszik, nem tetszik az!
Egy picit leegyszerűsítve – az egyéni szabadságjogokon kívül, nem nagyon értünk el más pozitívumot, ráadásul az egzisztenciális helyzetünk romlott! Létbizonytalanság van! Egyeseknek nincs, de csak egyeseknek.
Akár tetszik az idealistáknak, akár nem, a nyolcvanas évek végén tapasztalható létbizonytalanságok miatt történt meg elsősorban a bársonyos forradalom. Pedig még korábban nagyobb volt a politikai elnyomás, azonban még sem feszült neki a társadalom. Csak egy példa: 1970-es években egy kőműves 1300 koronát megkeresett! A reálértéke talán még az 1300 eurós keresettől is jobb volt! Miért gondolom így: mivel tudott belőle spórolni! 20 koronáért vett magának „szvacsinát” – komplett tízórait, egy doboz cigit, plusz még sört és egy felet is! Próbáljuk meg most ugyanezt kb. 70 centből? Ja és mellesleg volt munkája a kőművesnek, még Dél-Szlovákiában is! Bezony!
Volt primér és szekundér szektor, amelyben dolgozót meg tudták fizetni! Már csak ezért sem lázadtak a rendszer ellen az emberek. Sajnos ezt el kéne fogadnunk végre magunkban. Mikor viszont az egy fajta szalámi is kilenckor elfogyott a nyolcvanas évek végén, akkor a politikai elnyomás is érzékletesebbé vált, vagyis a kvázi szabadság utáni vágy.
Ma is egy elitnek – az oligarcháknak van szabadságuk, sőt még privilégiumaik is, csak hát azért figyelmeztetném Őket, hogy egyre gyakrabb az a szomorú helyzet áll elő, hogy a jelenben hiába van többféle szalámi, sokan rendszeresen még egy félét sem tudnak megengedni csak ritkán! Ezért jobb lesz vigyázni mélyen azért nem tisztelt Oligarcháink!
Samu István, Felvidék.ma
