Jó, ha tavasszal a személyes pénzügyekben is rendet teszünk. Érdemes ilyenkor áttekinteni a meglévő hiteleket, azok előnyösségét, illetve a refinanszírozás lehetőségeit. Ami azonban a fogyasztási hitelnél igaz, az nem minden esetben alkalmazható a jelzáloghitelre is – hívta fel a figyelmet Zuzana Pašková, a Universal maklérsky dom hitelszakértője.
„A személyes pénzügyek rendbetételénél az ügyfélnek elsősorban a hitel teljes költségére és a jövőbeni kockázatokra kell figyelnie. Nem elég csupán a kamatlábat nézni, fontos az éves százalékos teljes hiteldíjmutató is, amely a díjakat és a biztosítás költségeit is tartalmazza” – magyarázta a szakértő.
A jelzáloghiteleknél szerinte mindenekelőtt a kamatfixálás lejártát kell figyelni. „Körülbelül hat hónappal a fixáció lejárta előtt már érdemes összehasonlítani a banki ajánlatokat. Ekkor van ideje az ügyfélnek arra, hogy mérlegelje a refinanszírozást, vagy jobb feltételeket tárgyaljon ki” – tette hozzá.
A fogyasztási hiteleknél az újragondolás fő oka többnyire a magas teljes hiteldíjmutató, amely a régebbi szerződéseknél jóval kedvezőtlenebb lehet a jelenlegi piaci termékekhez képest. „Ilyen esetekben megoldást jelenthet a refinanszírozás, illetve több hitel esetén azok egyesítése egyetlen kölcsönné” – mondta Pašková.
Emlékeztetett arra is, hogy a refinanszírozásnak kedvezőbb feltételeket kell eredményeznie, vagyis pénzmegtakarítást, illetve jobb áttekinthetőséget a családi költségvetésben. Akkor is előnyös lehet, ha az ügyfél a hitelösszeget növelni szeretné, és így például új beruházásra szerezne forrást.
„A refinanszírozás viszont nem megfelelő akkor, ha a hitel már a futamidő vége felé jár, illetve akkor sem, ha az ügyfél az ingatlan eladását fontolgatja. Nem ajánlom azt sem, ha a díjak meghaladják a várható megtakarítást – például akkor, ha a refinanszírozásra a fixációs időszakon kívül kerül sor, és a bank előtörlesztési díjat számít fel” – hangsúlyozta a szakértő.
Azoknak, akiknél hamarosan lejár a jelzáloghitel kamatfixálása, azt tanácsolja, hogy döntésüknél ne kizárólag a legalacsonyabb kamatot nézzék. A fixáció ugyanis szerinte a törlesztőrészlet stabilitása és a rugalmasság közötti kompromisszumot jelenti.
„Az egytől három évig tartó rövidebb fixációk megfelelőek lehetnek azoknak, akik kamatcsökkenésre számítanak, vagy a közeljövőben valamilyen változást terveznek – például ingatlaneladást, refinanszírozást vagy nagyobb rendkívüli törlesztést. Ugyanakkor ezek nagyobb bizonytalanságot is hordoznak, mert a fixáció lejárta után a havi részlet ismét változhat” – figyelmeztetett Pašková.
Szerinte az öt évre szóló, középtávú fixáció jelenthet észszerű kompromisszumot a stabilitás és a rugalmasság között. „Az ügyfél így több évre biztos lehet a törlesztőrészlet nagyságában, ugyanakkor nem kötelezi el magát túl hosszú időre arra az esetre, ha a piaci helyzet jelentősebben megváltozna” – tette hozzá a szakértő.
SZE/Teraz.sk
