Rozsnyói konferencia – Görgei öröksége

A Görgey Kör szervezésében – Sorsok, honvédek, csatahelyek: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékezete címmel 2026. március 20-án Rozsnyón átfogó történelmi rendezvényre került sor, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeit, résztvevőit és utóéletét vizsgálta több szempontból. A konferencia, valamint a hozzá kapcsolódó vándorkiállítás célja az volt, hogy árnyaltabb képet adjon a korszakról, különös hangsúlyt fektetve a honvédek későbbi sorsára, társadalmi megítélésére és az események emlékezetére. A rendezvényen közreműködött, és díszőrséget állt a Budai 2. Honvédzászlóalj.

A program sorozat egyik eleme Simon Judit dokumentumfilmje volt, amely Görgei Artúr életútját és történelmi megítélésének változásait mutatta be. A film központi kérdése, hogy árulónak vagy hősnek tekinthető-e a szabadságharc fővezére. Az alkotás részletesen feltárta Görgei pályáját.

A kezdetben vegyészi karrierre készülő fiatalemberből miként lett a magyar honvédség egyik legtehetségesebb és legsikeresebb tábornoka, majd a világosi fegyverletételt követően a közvélemény szemében vitatott megítélésű személyiség. A film külön hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa a „Görgei, az áruló” narratíva kialakulását, valamint azokat a történészi kutatásokat, amelyek ezt a leegyszerűsítő képet árnyalni próbálták. A történelmi eseményeket dramatizált jelenetek is kiegészítették, amelyek hozzájárultak a korszak hangulatának megelevenítéséhez.

A rendezvény másik eleme a „Kossuth Lajos elfogyott regimentje – 48-as veterángondozás és a Honvédmenház története” című vándorkiállítás volt. A tárlat az 1848–49-es szabadságharc leverése utáni időszak egyik kevéssé ismert, ám annál fontosabb társadalmi kérdésére, a veterángondozásra irányította a figyelmet. A kiállítás bemutatta, hogy az 1860-as évektől kezdve miként merült fel egyre sürgetőbb igény a volt honvédek és hozzátartozóik nyilvántartására, támogatására és közösségbe szervezésére.

A tárlat részletesen ismertette a Honvédmenház létrejöttének körülményeit. Nemcsak az építkezés folyamatát, hanem az intézmény mindennapi működését is bemutatta, a lakószobák elrendezésétől kezdve az étkezési és közösségi terekig, érzékeltetve, milyen körülmények között éltek az ott lakó veteránok.

A kiállítás ünnepélyes megnyitóján Zakar Péter történész hangsúlyozta, hogy a honvédek nemcsak katonai értelemben, hanem erkölcsi szempontból is példát mutattak. Hittek egy alkotmányos, polgári Magyarország eszméjében, és ehhez az eszményhez életük végéig hűek maradtak. A Honvédmenház létrehozása ennek az eszmei örökségnek a kézzelfogható megnyilvánulása volt.

Ezt követően került sor a szakmai konferenciára, melynek programja rendkívül sokszínű volt. Beke Zoltán a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnöke köszöntőjében a rendezvény regionális jelentőségét emelte ki, majd több előadás is a Felvidék és a szabadságharc kapcsolatát vizsgálta.

A konferencián különleges szerepet kaptak a Görgey család képviselői is. A család leszármazottai bemutatták a több évszázados családtörténetet, hangsúlyozva azokat az értékeket – mint az igazság melletti kiállás, a szolgálat és az élet védelme –, amelyek generációkon át meghatározták a család identitását. Ezzel összefüggésben Görgei Artúr tevékenységét is egy tágabb történelmi és erkölcsi keretbe helyezték.

Görgey Árpád felszólalásában a család eredetét egészen a 13. századig vezette vissza, kiemelve a Szepességhez kötődő gyökereket és a nemesi hagyományok folytonosságát. Hangsúlyozta, hogy a család történetében visszatérő motívum volt a közösség szolgálata és a felelősségvállalás, amely nemcsak katonai, hanem társadalmi szerepvállalásban is megnyilvánult. Rámutatott arra, hogy Görgei Artúr döntéseit is ebben a történeti örökségben érdemes értelmezni, hiszen azok mögött nem személyes érdek, hanem a nemzet túlélésének szándéka húzódott meg.

Albertné Görgey Zsuzsanna előadásában a családfa bemutatásán túl a Görgey család szellemi örökségét emelte ki. Beszédében hangsúlyozta, hogy a család tagjait évszázadokon át a „harcos életvédelem” jellemezte. Mindig az igaz ügy oldalán álltak, és nem pusztán harcoltak, hanem az élet megőrzésére és védelmére törekedtek. Ennek kapcsán Görgei Artúr szerepét nem árulásként, hanem nemzetmentő cselekedetként értelmezte, kiemelve, hogy döntései egy kilátástalan helyzetben a további értelmetlen véráldozat elkerülését szolgálták.

A család képviselőinek megszólalásai személyes hangvételükkel és történelmi perspektívájukkal egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a hallgatóság árnyaltabb képet alkothasson Görgei Artúr megítéléséről, valamint a mögötte álló családi és erkölcsi hagyományokról.

Dr. Szeghy-Gayer Veronika előadásában a kassai Dessewffy-iratok felfedezésének történetét ismertette. Bemutatta, hogy a Dessewffy családhoz köthető levéltári források miként kerültek elő, és hangsúlyozta, hogy ezek a dokumentumok fontos segítséget nyújtanak az 1848–49-es események és a korabeli társadalmi viszonyok pontosabb megértéséhez, különösen a Felvidék szerepének vizsgálatában.

Orosz Örs az emlékjelek és emlékezethelyek szerepéről beszélt, míg Katona Csaba a szlovákság helyzetét elemezte a forradalom idején, különös tekintettel Nyitra megye eseményeire.

A hadtörténeti előadások részletesen foglalkoztak a szabadságharc katonai eseményeivel. Csikány Tamás Losonc szerepét vizsgálta, Solymosi József a tavaszi hadjárat felső-magyarországi hadműveleteit elemezte, míg Kedves Gyula az 1849 nyarán bekövetkező orosz intervenció jelentőségét és mértékét mutatta be.

Szoleczky Emese a komáromi menlevelek történetét ismertette, rámutatva arra, hogy ezek a kis papírdarabok milyen fontos szerepet játszottak az életmentésben a háborús körülmények között. Kerényi Éva a Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményén keresztül mutatta be a szabadságharc tárgyi emlékeit, érzékeltetve, miként őrződött meg a korszak emlékezete a múzeumi anyagokban.

A konferencia további előadásai is sokrétűen világították meg a szabadságharc eseményeit és emlékezetét. A délutáni szekciókban Zakar Péter Erdősi Imre alakját és a branyiszkói ütközetben betöltött hősi szerepét emelte ki. A program későbbi részében a társadalom- és kultúrtörténeti megközelítések kerültek előtérbe. Ress-Wimmer Zoltán az utolsó felvidéki honvédek életútját ismertette, rámutatva arra, hogy a szabadságharc emlékezete még évtizedekkel később is élő maradt, míg Gyimesi Emese Szendrey Júlia és Petőfi Sándor házasságán keresztül mutatta be, miként fonódott össze a magánélet és a közéleti szerepvállalás a forradalom időszakában.

A rendezvény zárásaként Keserű Norbert Egressy Gábor sokoldalú pályafutását ismertette, aki a szabadságharc idején nemcsak művészként, hanem katonai vezetőként is helytállt.

A rozsnyói esemény összességében nemcsak tudományos szempontból volt jelentős, hanem hozzájárult a történelmi emlékezet formálásához is. A konferencia és a kiállítás egyaránt arra törekedett, hogy a szabadságharc szereplőit és eseményeit ne leegyszerűsített narratívák mentén, hanem összetett történelmi folyamatok részeként értelmezzük.

A „Görgei Artúr emlékkörút programsorozat Felvidéken” című pályázati program megvalósulását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.

A szerző felvételei

Máté Gyöngyi/Felvidék.ma