Bény község az egykori Esztergom vármegye települése leginkább a 10-12. században épült körtemplomáról (rotundáról) és a román stílusú kéttornyú templomáról ismert a hazai és magyarországi turisták előtt.
A templomtól mintegy egy kilométerre van az a kegykápolna, ahová évente két alkalommal járnak zarándokok, főleg a környékbeli falvakból, de régen szinte az egész Palócföldről. A bényi szent forrás legendája szerint: Szent László király a sáncba (a kápolnát körülölelik az avarsáncok) szúrt kardjával) vizet fakasztott, szomjazó katonái részére. A történet szerint, ahogy kihúzta kardját a földből a Szűz Anyához fohászkodott.
Ezután csoda történt, és a kard helyén víz tört elő, katonái, állatai szomját oltotta a feltörő vízzel. A monda szerint a helyi földbirtokos a XIX. században egyszer be akarta temetni a forrást, de az újra és újra előtört. A földbirtokos 
állatai e cselekedet miatt elpusztultak. A földbirtokos e csodát megélvén vallásos életre tért, és felépíttette a Szűz Mária kegykápolnát a forrás mellé. Ezen a helyen több csodás jelenést is jegyeztek a régiek. A hely ősi szentély lehetett, s a Boldogasszony kultusz sem veszett ki a helyiek hiedelméből.
Évente két alkalommal pünkösd ünnepén és szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén tartanak itt búcsút. Még a két világháború között, a zarándokok stációkat építettek mintegy körbeölelve a szakrális helyet. Ide jártak évtizedeken keresztül a gyalogos zarándokok, mindaddig, amíg az 1950-es évek elején be nem tiltották.
1990 óta újra évről-évre sok zarándok jön el a „bényi kutacskához”. A mai napig is isszák, és viszik haza a forrás gyógyító vizét. A kápolna előtt minden évben előkészítik a terepet, szabadtéri misére, ahol a környékről érkeznek a misét celebráló papok, akik gyóntatással kezdik a délutánt, imával, énekkel, majd a szentmisével befejeződik a pünkösdi szertartás.
A zarándokok a falubeli templom előtt gyülekeznek, és zászlókkal, Mária képpel, szoborral, az ifjak népviseletbe öltözve vonulnak a szenthelyre. Régen még kegytárgy-, és egyéb árusok is megjelentek, s a búcsújárók kis emlékkel térhettek haza. Mára már ez is elmaradt. Sőt az idei pünkösdi mise a rossz időjárás miatt nem a Szentkútnál volt, hanem bent a Szűz Mária templomban, ahol négy lelkiatya celebrálta a szentmisét Pünkösd vasárnapján délután. Valószínű a rossz időjárás miatt az előző évektől eltérően kevesebben vettek részt e pünkösdi szentmisén.
Forrás: Ipolyvölgyi Németh J.K.:
Búcsújárók könyve
Balassagyarmat 1991
DE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”53926,53842,53851″}
