A Herman és Pósa közötti kapcsolat azonban a politikai síkról nagyon rövid időn belül irodalmi síkra terelődött. Herman Ottó vállalkozott a népszerű költő verseinek német nyelvű tolmácsolására. (Mint fentebb már volt róla szó, a pesti német újság közölt is belőlük néhányat.) Pósa ezt nagyon hálásan fogadta, mert attól tartott, hogy más fordítók elgermanizálják azokat, úgy kiforgatják a sarkából, hogy még ő maga sem ismer rájuk, pedig ő szereti, ha egy kis magyar levegő is szorul beléjük. Mindez 1883-ban történt, amikor Pósa harmadik, 1882-ben megjelent verseskötetének zajos sikere után felvetődött egy német nyelvű verseskötet megjelentetése (Melléklet 3-4. dokumentum. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Néhány év múlva, miután Pósa Szegedről Budapestre költözött, ahol Az Én Ujságom című gyermeklapot szerkesztette, barátságuk még inkább megerősödött. Pósa szinte rendszeresen közölt a lapban írásokat Herman Ottótól és feleségétől, ám önmagában ez a tény nem magyarázza a barátságot, sőt, ez olykor konfliktusforrásként is szolgált (melléklet 15, 24, 27, 29, 73. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Pósáról köztudott volt, hogy szerkesztőként a lap terjedelmi igényeinek megfelelően olykor megcsonkította a beérkezett meséket, szemére is vetették, hogy zsarnoki önkénnyel bánik el a kéziratokkal (Gyöngyösy 1919. 32). Nem volt ez másként Herman Ottóné esetében sem.
Erre utal Herman Ottónak egyik 1907-ben írott levele Pósa Lajoshoz, melyben felrótta neki, hogy szerkesztőként nagyon önkényesen bánt egy bizonyos kézirattal, melyet a felesége küldött neki. Én több esetből is tudom, hogy Önnek a szerkesztő jogairól saját fogalma van, s hogy a ki dolgozatát beadta, avval Ön abszolút hatalommal rendelkezik. Nekem más a felfogásom: én csak a hibát gyomlálom, de a lényegest, a mely a gondolat szabadságának védelme alatt áll, tiszteletben tartom és munkatársaimmal szemben kerülöm az önkénynek még látszatát is, igazságszeretetből és tiszteletből egyaránt. Ezzel a kézirat megcsonkítással, hogy a végét elhagyta, anélkül, hogy őt, mint szerzőt erről előzőleg értesítette volna, a feleségét mélységesen megbántotta, s ezt Herman Ottó felesége védelmében nagyon keményen rótta fel Pósának (Szabadfalvi 1976. 14-15. 7. levél). Ezt a levelet több másikkal együtt múzeumunk őrzi. Pósa ide vonatkozó válaszára az MTA Könyvtárában leltem (melléklet 27. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól). De barátságukat ez a kis affér sem rontotta meg, s nem akadályozta, hogy viszonyuk barátivá fejlődjék, illetve hogy a meglévő barátság emiatt csorbát szenvedjen.
A levelezésből nyilvánvalóvá válik, hogy Herman Ottó Gömör megyei néprajzi kutatásokat tervezett. Amikor a pásztorkodásról szóló nagy munkájához gyűjtött anyagot, gömöri útjának megszervezéséhez Pósától is segítséget kért, amit meg is kapott. A levélből kiderül, hogy mindazideig azért nem ment Gömörbe, mert várta a megyemonográfiát – a Borovszky-féle vármegye-monográfiai gömör-kishonti kötetéről van szó – de csalódnia kellett, mert az nem foglalkozik bővebben ezzel a témával. (Szabadfalvi 1976. 12-13. 3. levél; melléklet 5. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Herman Ottó tehát felkerekedett, hogy Rimaszécsen és környékén kutasson. Feltehetően erre az időszakra – 1904 nyarára – vonatkozik Gyöngyösy leírása: Gyermekes örömmel nézte a falusi házat, a tálast, a tulipános ládát. Köcsögből ette az aludttejet. „Mily jól érzem magam e magyar levegőben!” – mondogatta nagy örömmel. … És Herman Ottó gyakori szokása szerint el-eljött megnézni, mit csinál Lidike, meg Lajos öcsém. Sokszor a szomszédból kölcsönzött székre ült le, ajtajuk előtt várva hazaérkezésüket, amikor örömmel és csodálkozva kérdezték tőle: „Hát Ottó bácsi itt vár bennünket?” „Ha már jártányi erőmmel idáig jöttem, nem mehettem haza anélkül, hogy ne lássam magukat” – volt a felelet (Gyöngyösy 1920. 114-115.).
Arra vonatkozóan, hogy a pásztorélet itteni gyűjtéseinek eredménye miért nem jelenik meg a pásztorkodásról írott munkájában, egyelőre nincs válasz. Mint ahogy arra sem, hogy a másik, Radnóton tervezett, a magyarság nemzetségi szervezetére vonatkozó kutatását elvégezte-e. Egy teljes kutatási programot vázolt fel levelében, komplett kérdőívvel. Pósa a bő egy héttel később küldött válaszában nyugtázta a kérés kézhezvételét, s megígérte, hogy kikérdezi a radnótiakat, s mihelyst készen lesz vele, válaszát azonnal elküldi. Mindenesetre Herman Ottó néprajzi munkásságában ennek sem találjuk nyomát. Ám nem kizárt, hogy Herman Ottó kéziratos hagyatékában, jegyzeteiben nyomára bukkanhatnánk a felvetett kérdéseknek és válaszoknak (Szabadfalvi 1976. 13-14. 5. levél, melléklet 16. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Kapcsolatuk elmélyülése 1904-re tehető, amikor az addigi munkakapcsolaton túl kölcsönösen elkezdték egymást látogatni otthonaikban (melléklet 5-6. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól). Ettől kezdve a levelezés kiterjedt az egész családra: Herman Ottóné Borosnyay Kamilla és Pósa Lajosné Andrássy Lídia egymásnak is, de olykor egymás férjeinek is írtak, s részese volt ennek a levelezésnek a gyermek, majd felnövekvő Pósa Sárika is.
A hölgyek által alkalmazott megszólítások – kedves, jó, édes, aranyos, drága, drágám, szívem, kincsem, lelkem – valamint a levelekben említésre kerülő sok apró-cseprő ügy azt támasztják alá, hogy a két család közötti kölcsönös szimpátia és tisztelet mindkét részről mély barátsággá alakult. Kamilla megvásárolta Lidike ruháinak egy részét, melyeket ő jó ideig úgysem viselhetne (melléklet 7-8. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól), a két asszony kölcsönösen apró ajándékokkal, főleg házi készítésű élelmiszerekkel, termelvényekkel kedveskedett egymásnak és egymás családjának (kappan, csirke, alma, birsalma, ostyepka, vagyis füstölt juhsajt, befőttek (melléklet 10, 11, 23, 40, 44. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Beszámoltak egymásnak saját vagy a családtagok betegségéről, aggódtak egymás egészségéért (Szabadfalvi 1976. 14. 7. levél; 16-18. 10-15. levél; melléklet 11, 12, 14, 17, 23, 26, 28, 32-33, 37, 42, 44, 46. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól). Olykor olvasnivalót kölcsönöztek egymásnak és eszmét cseréltek az olvasottakról (melléklet 24, 39. dok.). Utazásaik, nyaralásaik előtt felkeresték a másikat, hogy elbúcsúzzanak egymástól (melléklet 12, 25-26. dok.). Hermanné nagyon sajnálta, hogy Pósáék Pécelre költöztek, mert így nehézkessé vált a vizit, a személyes találkozás (melléklet 26, 30, 33-35. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Rendszeresen köszöntötték egymást újév, születésnap, névnap alkalmából (Szabadfalvi 1976. 18. 13. levél; melléklet 9, 22, 49-50, 53, 65. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól). Érdekes módon az egyik, 1914. június 25-i datálású levélben Pósáné nyolcvanadik születésnapjának jubileuma alkalmából köszöntötte Herman Ottót. Pedig Herman életrajzírója szerint Herman Ottó 1835. június 26-án született és június 28-án lett megkeresztelve (Lamrecht 1920. 5-6), tehát a levél születésekor még csak a 79. születésnapját ünnepelte. 
Meg akartam tekinteni az anyakönyvi bejegyzést a breznóbányai születési anyakönyvben, de az interneten az evangélikus keresztelési anyakönyvnek csak az 1837-től vezetett második kötete található. Ebbe Herman Ottó születése természetszerűleg nincs bejegyezve, viszont megtalálható öccse, Robertus Adolphus (1837. május 11 – 1842), és huga, Elisabetha Ernestina (1841. november 14) keresztelésének anyakönyvi bejegyzése. Őket is az akkori breznóbányai evangélikus lelkész, Ján Chalupka keresztelte, aki Herman Ottót is, s aki íróként és szlovák hazafiként vonult be a szlovák művelődéstörténetbe. Keresztszüleik is azonosak voltak, Göllner Sámuel és Erzsébet. Későbbi anyakönyvi bejegyzésekből kiolvasható, hogy Göllner Sámuel breznói kereskedő volt.
Ám sikerült utánajárni, hogy Herman Ottó születésének évét Lambrecht Kálmán pontosan közölte. Hogy Pósáné mégis 80. születésnapja alkalmából köszöntötte, valószínűleg tévedésen alapult, mely zaklatottságának tudható be, hiszen azokban a napokban Pósa Lajost már gyógyíthatatlan betegként a Liget Szanatóriumban ápolták, ahová maga Pósáné is beköltözött vele (melléklet 64-65. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
1905 júliusában a Herman házaspár egy szűk hetes édes, üdítő pihenést, nyaralást töltött Pósáéknál a radnóti kellemes fészekben. Pósa vendégeit verssel várta, e látogatásra készülve, a várakozás örömében írta a Ma vendégek érkeznek… című költeményt, melyet az elutazást követően meg is küldött vendégeinek (melléklet 13-15. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól). E vendégeskedés alkalmával született egy Pósa Sárikának írott ajánlás, melyben Herman Ottó a cinegemadárhoz hasonlította a leányt (Szabadfalvi 1976. 13. 4. levél). Ez a megnevezés aztán rajta is ragadt Sárikán, előfordult, hogy így írta alá Herman Ottónak küldött levelét (melléklet 21. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
A látogatást feltehetőleg Pósáék is viszonozták a Herman házaspár lillafüredi árnyas, lombos, szerény kis fészkében, legalábbis több meghívásról is tanúskodnak a levelek (melléklet 18-19. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól). S arról is, hogy a Herman házaspár mennyire szerette Peleházát (Szabadfalvi 1976. 17. 10 levél; melléklet 29, 43, 51. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól). Levélpapírt, levelezőlapot is készíttettek ennek képével. (A nyitóképen)
Herman és Pósa, valamint feleségeik kölcsönösen nagyra értékelték egymás írói tevékenységét. Ennek fényében rendszeresen megküldték egymásnak újonnan megjelent könyveiket, illetve köszöntötték egymást egy-egy új könyv megjelenése alkalmával, mint erre Gyöngyösy is utal (Gyöngyösy 1920. 120). 1905-ben Herman Ottó bácsi a kicsi Sárikának dedikálta a Madarak hasznáról és káráról című könyvét (a dedikált példány jelenleg a Herman Ottó Múzeum könyvtárának féltve őrzött kincse, ltsz: 16509).
1906-ban – mint a köszönőlevélből kitűnik – nemcsak szerető Lidikéjének, de az ő szerető kis cinege madaruknak, Sárikának is dedikálta újabb munkáját. A jelzett évben A madarak és fák napja Magyarországon című könyvecskéje látott napvilágot, nem kizárt, hogy erről a kiadványról van szó. Egy szerző által dedikált példányát ennek is őrizte egy ideig múzeumunk, ami jelenleg a miskolci II. Rákóczi Ferenc Könyvtár helyismereti részlegén található, a dedikáció pedig Henriett édes testvéremnek szeretettel szöveggel olvasható benne (ltsz: 37997).
Pósa Lajosné is megküldte 1907-ben az ő szeretett Kamillájának az Ispiláng, ispiláng… címet viselő gyermekverskönyvét, s Pósa Lajos is megküldte Herman Ottónak az Arany ládika két kötetét. (Szabadfalvi 1976. 15-16. 8. levél; melléklet 20-21, 31. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól). De egyéb módon is osztoztak egymás örömében. Az idős Herman házaspár a szülőkkel együtt örült Sárika boldogságának. Részt vettek eljegyzésén, esküvőjén, Sárika pedig levélben köszöntötte őket nászútjáról (Szabadfalvi 1976. 17. 11. levél; melléklet 41, 47. dok. A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Folytatjuk…
Bodnár Mónika, Felvidék.ma
* Az írás a miskolci Herman Ottó Múzeum LIII. Évkönyvében megjelent Egy igaz barátság története – Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében című tanulmány újraközlése.
Irodalom
Erdődy Gábor
1983 Utószó. In: A pokol cséplője. Herman Ottó gyűjtőnaplói, vitacikkei, levelei. Magvető Könyvkiadó, Budapest. 391-403.
M. Forgon Mihály
1997 Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Gömör-Kishonti Téka. Méry ratio Somorja (Šamorín)
Gyöngyösy László
1919 Pósa Lajos. In: Irodalomtörténet. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság havi folyóirata VIII. évf. 23-33; 177-217.
1920 Pósa Lajos életrajza. Özv. Pósa Lajosné kiadása, Budapest.
Herman Ottó
1882 Védjük az állatokat. Jó Barát. Ifjúsági képes hetilap. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos Pósa Lajos. Szeged. I. évf. 3-5; 22-23.
Jó Barát. Ifjúsági képes hetilap. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos Pósa Lajos. Szeged. 1882. I. évf. 1-17. sz.
Kosztolányi Dezső
2004 Tükörfolyosó. Magyar írókról. Osiris Kiadó. Budapest. 201-207.
Lambrecht Kálmán
1920 Herman Ottó. Az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Biró Miklós kiadása, Budapest.
1933 Herman Ottó élete. Könyvbarátok kis könyve. Kiadja a Magyar Könyvbarátok. Budapest.
Pósa Lajos
1914 Költeményei. Bródy Sándor előszavával. Singer és Wolfner kiadása, Budapest.
1914 Gyermekversei. Herczeg Ferenc előszavával. Singer és Wolfner kiadása, Budapest.
Praznovszky Mihály
2006 Pósa Lajos, a szelíd költő. Siker X Bt. Budapest.
Szabadfalvi József
1976 Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15, 11–25.
1987 Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz. In: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról. Borsodi Kismonográfiák 25. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. 53–70.
1996 Herman Ottó a parlamenti képviselő 1879-1897. Officina Musei 5. Miskolc.
Szabolcsi Miklós főszerk.
1985 A magyar sajtó története II/2. 1867-1892. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Tóth Árpád
1916 Várady István halálára. In: Nyugat 9. évf. 9 sz.
Uj Idők. Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap. Szerk.: Herczeg Ferenc. 1914. XX. évf. {iarelatednews articleid=”54205,54330″}
