Nemrégiben írtam Szaszák György legfrissebb könyvéről. Kritikus megjegyzéseket is tettem. A Kassai kapuk c. kötettel kapcsolatosan kitértem arra, hogy Schönherz Klári a szerzőnek adott interjújában rosszul emlékezett egy bátyjával kapcsolatos ügyre. Ilyen esetben az interjút készítő személy rendszerint ki van szolgáltatva alanyának, mert életének számos részletével nem lehet tisztában.
Ez történt ebben az esetben is. A „Négy évtized hordalékai” közé olyan mondatok kerültek, melyek távol állnak az egykori valóságtól. A szerző ugyanis ezt írja: „…Klára már sok mindent átélt. 1942-ben Budapesten Szombathelyi Ferenc, honvéd vezérkari főnöknél akart kegyelmet kieszközölni a halálraítélt bátyja S[c]hönherz Zoltán számára, de ő meghallgatás nélkül kidobatta. Semmit sem tehetett ebben az ügyben Serédi Jusztinián egri érsek sem [helyesen: esztergomi hercegprímás!], pedig neki Schönherz korábban olyan titkos levelet juttatott el, amelyben bizonyítékok voltak arra, hogy a német hadsereg megszállja Magyarországot.”
Akkor nem állt rendelkezésemre az a bizonyos dokumentum, mely kapcsolatba hozható ezzel az idézettel. Azóta azonban váratlan fordulat nyomán, kezembe került a vonatkozó levél másolata, melyet most közzéteszek. Az eredetinek az esztergomi érseki levéltárban kellene lennie, ám az adott jelzett alatt jelenleg egészen más irat található! A levelet teljes terjedelmében adjuk közre, mert tudomásunk szerint eddig nem látott napvilágot.
„dr. Serédi Jusztinián Biboros hercegprimás
Esztergom, 1941 junius 1
Esztergom
8126/1941
Méltóságos Bajcsy Zsilinszky Ur
Országgyűlési képviselő, külügyibizottsági tag
Szabad Szó lap főszerkesztője
Budapest
Méltóságos Képviselő Úr
Mély isten-hittől, hazafias érzéstől vezérelve sürgős közreműködését kérem Magyarországot, a magyar civilizációt, a magyar nemzetet veszélyeztető ügyben. 1941 junius 5-én 16 órakor közös különleges üggyel megbízott csoport kért és kapott tőlem személyes fogadást, amely audiencia tagjai a Benes-Tiso kormány által magyarságuk és magyar barátságuk, miatt többször bebörtönzött kassai Sándor Zoltán [Schönherz Zoltán] elektromérnök, rozsnyói származású Fábry József kőmives, szlovák állampolgár Tonhauser Pál nyitrabányai bányász, Battmánszky János evangélikus lelkész, Vazsari [nyilván: Vaszari] József váci püspöki titkár. A küldöttség tagjai tudomásomra hozták és közbenjárásomat kérték Magyarország megmentéséért, szabadságának veszélyeztettettségéért [sic!]. Az érseki fogadáson jelenlévő küldöttek felhivták figyelmemet, hogy Lengyelország területén a »német-szovjet« határon Szovjetunió megtámadására készülő német hadosztályok gyülekeznek, amellyel párhuzamosan a szlovák-lengyel határon szlovák, román-szovjet határsávban német-román katonai alakulatok tartozkodnak hasonló céllal.
Az audiencián jelenlévők tudomásomra hozták azt is, hogy tudomásuk van arról amennyiben a magyar kormány távol marad a német-szovjet háborútól, akkor Máramarosszigetről, vagy Arad-körzetéből indított »szovjet támadásnak álcázott« légitámadást inditanak a német légierők Kassa, Igló ellen. Légi orvtámadással fogják a Horthy-kabinetet [sic!] kényszeriteni arra, hogy Magyarország is hadatvisel jen a szovjet hatalom ellen.
Magyarországi Romai Katholikus Anyaszentegyház érseki, püspöki kara és össz hivei nevében kérem méltóságos Bajcsy Zsilinszky Endre parlamenti képviselő Urat, hogy emelje fel szavát vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó Urnál nehogy Magyarország belépjen az embertelen háboruba, állampolgárainak tizezrei pusztuljanak el idegen hatalmak céljaiért.
Isten, haza, humanizmus jegyében
Serédi Jusztinián
Magyarország Biboros herceg Primása
esztergomi érsek.”
A másolatot, melyet Serédi nem látott el kézjegyével, betűhíven adtuk közre. Az számos kérdést vet föl.
Az első rögtön adott, nincs-e szó hamisítványról. Márcsak azért is, mert június 1-én íródott, ám június 5-ei eseményekről számol be. (Vagy elírásról van szó? Netán 10-én, vagy később íródott, ám lemaradt egy szám? De a levél sürgős közbenjárást kér, akkor miért olyan későn íródott volna?) Az iratot össze kellene vetni a korabeli hercegprímási levelekkel. Az írógép és szokványos írásmód, stílus, szófordulatok mennyiben egyeznek. Erre ebben a pillanatban nincs módunk. Van följegyzés róla, kik látogatták meg Serédit azokban a napokban? Battmánszkyról és Vazsariról/Vaszariról viszont semmit nem tudunk! Fábry József és Tonhauser Pál közismert személyek voltak. Ez a különös összetételű küldöttség miért a hercegprímást kereste föl? Azért, hogy erkölcsi súlyánál fogva komolyan vegyék közlendőjüket?
Hamisítványgyanús, hogy a levélben Horthy-kabinet szerepel! Nincs tudomásunk róla, hogy a kormányzóval kapcsolatosan ilyen kifejezést használtak volna akkoriban. Ez lehet elírás, de a kabinet alatt kormányt szokás érteni. Serédi Jusztinián és irodája ilyen pontatlanságot követett volna el? Vagy kabinet-irodát akartak írni? A levélben szereplő további adatok is gyanút ébresztenek (l. alább).
További kérdés, vajon a hercegprímás miért nem egyenesen a kormányzóhoz, vagy a miniszterelnökhöz fordult. Tisztségéből kifolyólag ezt nyugodtan megtehette volna. Vagy nekik is írt levelet? A kormányzó és közötte fennálló korábbi konfliktus miatt fordult máshoz? Milyen kapcsolatban állt a prímás Bajcsy-Zsilinszkyvel? Utána kellene nézni, hogy az utóbbi hagyatékában található-e ilyen levél és vajon a képviselő mit tett ezeknek az információknak a birtokában.
Tegyük fel, hogy a levél hiteles. Akkor további kérdésekre kell választ keresnünk. Honnan jutottak a küldöttség tagjai, akik közül három kommunista volt (Schönherz, Fábry, Tonhauser) és feltehetőleg a másik két személy csak statisztaként szerepelt, ilyen fontos információkhoz? A levélből nem világos, hogy az érdemi információt ki közölte. Azonban feltesszük, a három kommunista személy volt az, aki érdemben tájékoztatta a hercegprímást.
A küldöttség tagjai két lényeges adattal szolgáltak. Az egyik, hogy a náci Németország meg kívánja a szlovák és román hadsereggel támadni a Szovjetuniót. Ez – tudjuk – június 22-én így be is következett. A másik információ még érdekesebb. A németek szovjeteknek álcázva magukat, megbombázzák Kassát és Iglót, hogy Magyarország részt vegyen a háborúban. Igló akkor a náci Németország szövetségese, Szlovákia része volt, így aligha akarták volna azt a németek bombázni. Ebben nincs semmi logika! Mégis hamisítvány lenne a levél? Vagy Serédi értett valamit félre? További furcsaság, hogy a gépek Máramarosszigetről vagy Aradról indultak volna! Az előbbi város 1941-ben Magyarországhoz tartozott, csak az utóbbi maradt Románia része a második bécsi döntés után. Az előbbi városról aligha lehetett tehát szó. Ezt azért a hercegprímásnak és munkatársainak illett tudnia. Mégis hamisítvány?
Jelenlegi tudásunk szerint – mégha nem állnak rendelkezésünkre közvetlen bizonyítékok -, Kassát a szovjet légierő gépei bombázták 1941. június 26-án.
Azt kizárhatjuk, hogy a küldöttség tagjai – akár közvetve is – német titkosszolgálati forrásokból juthattak ilyen információhoz. A náciknak nyilván nem állt érdekében, hogy a Szovjetunió elleni támadás időpontját megszellőztessék. Magyarországgal a németek amúgy sem számoltak a háború kezdeti szakaszában. A szovjet titkosszolgálat játszmája lett volna az egész? De a Szovjetunió vezetői kaptak olyan jelentéseket, hogy a nácik támadni fognak, ezeket mégsem tartották hitelesnek! Úgy leplezték tervüket, hogy a németekre kenik saját támadásukat? Ez még így is lehetne, csak az akkori földrajzi-politikai viszonyok összekuszálása miatt a levél nem tűnik hitelesnek. Ráadásul, amint írtam, az eredetit nem találják!
E levél másolatát Schönherz Klárinak egy olyan személy hozta el, aki Schönherz Zoltán életét kutatta. Klári akkoriban mutatta nekem.
Ha későbbi hamisítványról van szó, akkor milyen célból készült? Készítője mit kívánt elérni vagy bizonyítani? Ki lehetett a hamisító?
Kérdések, melyekre ebben a pillanatban nem tudjuk a választ!
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
