Harmincnégy éve élek Párkányban, ebben a gyönyörű környezetben fekvő Duna parti kisvárosban 34 éve élek. A szocializmus hőskorában városunk papírgyáráról volt híres, napjainkban inkább termálfürdőjéről ismerik. Majd egy évszázada élnek itt békességben magyarok és szlovákok. Utóbbiak a lakosság közel egyharmadát, a magyarok több mint kétharmadát alkotják.
Békés városunk nyugalmát október végén egy érzéketlen esemény zavarta meg. A Matica slovenská helyi szervezete úgy döntött, hogy Ľ. Štúr szlovák nemzetébresztő születésének 200. évfordulója tiszteletére szobrot állít a Duna partján. Az első gondolat, ami a hír hallatán eszembe jutott, az a mondás, miszerint sose tégy olyan dolgot, ami neked is rosszul esne, ha veled szemben követnék el. Ez nyilván nem csak egyénekre, hanem közösségekre is érvényes. Ha a Matica egy csipetnyi empátiával rendelkezne, tudhatta volna, hogy ez a cselekedet nem fog osztatlan sikert aratni a párkányi magyarok körében. Mi több, a szlovákok jelentős része sem támogatta. A magyarokat és szlovákokat megosztó történelmi személyiségnek szobrot állítani Párkányban egyértelmű provokáció. Ráadásul ha Štúrt a Duna bal partján, a magyar államiság jelképével, az esztergomi várdombbal s a Bazilikával szemben akarják elhelyezni, az már szándékos, aljas provokáció. Hírességnek általában szülőhelyén, ott ahol élt, alkotott, tanulmányait folytatta, ahol meghalt, vagy ahol nevéhez fűződik valami, szoktak szobrot állítani. Mi köze van Ľ. Štúrnak Párkányhoz, hogyan köthető az ő személye városunkhoz? A válasz egyértelmű: sehogyan. Hacsak sokan nem arra asszociálnak, hogy a 2. világháború után egy elhamarkodott bolsevik döntést követően, 1948. június 11-én Daniel Okáli belügyi megbízott javaslatára további 720 szlovákiai településsel együtt a lakosság véleménye megkérdezése nélkül Párkányt Štúrovóra keresztelték. Ez lenne az oka, hogy a Matica slovenská és a Szlovák Nemzeti Párt mint társszervező szobrot akar állítani Štúrnak. Nagyon sovány indok egy szoboremeléshez. Ráadásul a „bársonyos forradalom” után a kilencvenes évek elején Párkány lakossága egy érvényes népszavazással – melyet a kormány teljesen ignorált – döntött a névváltoztatásról, mégpedig Štúrovóról Parkanra. Ezek után, a későbbi peredi és bősi referendum után valaki még csodálkozik azon, hogy az MKP petíciót szervez a népszavazásról szóló törvény módosítása mellett, hogy annak eredménye kötelező érvényű legyen a kormány számára is.
Van ennek a történetnek azonban egy másik dimenziója is. A Štúr-szobor alapkőletétele jogszabályellenes – hatósági engedély nélkül történt. Ugyanis az építészeti törvény értelmében emlékmű, szobor alapkő letételéhez hatósági engedély szükséges. Párkány város polgármestere is megerősítette, hogy ilyen hatósági engedély kiadására nem került sor. Sőt a szobor elhelyezésére kiszemelt területet, amely a Közkikötő (Verejné prístavy, a.s.) részvénytársaság tulajdona, sem rendezték legitim módon, azaz nem támasztották alá szerződéssel.
Elhibázott, érzelmeket felkavaró döntés volt a Matica részéről a szobor alapkőletétele a Duna partján. A Csemadok és az MKP Párkányi Helyi Szervezete közleményben tiltakozott a szándék ellen. Sajnálatos, hogy további civil szervezetek és politikai pártok nem emelték fel szavukat. A Csemadok és az MKP is támogatták azt a civil kezdeményezést, melynek keretén belül párkányiak egy csoportja a Duna-parton az alapkőletétel idején tiltakozott a provokáció ellen. A városi képviselő-testület határozatban fogalmazta meg, hogy nincs egy platformon a Maticával, s az alapkőletétellel kapcsolatos lehetséges törvénysértést vizsgálja ki az építészeti hatóság. Sokunk számára egyértelmű, hogy provokációról van szó, mi úgy érezzük, nem kell nekünk Štúr-szobor, s főleg nem a Duna partján. Ahogy eddig, ezután sem okoz majd gondot, ha Ľ. Štúrnak szobrot emelnek ott, ahol született, ahol élt és alkotott, ahol tanulmányait végezte, vagy ahol élete utolsó napjait töltötte. Ne tegyék ezt viszont ott, ahol ezzel érzéketlen módon indulatokat szítanak, ahol a lakosság körében ez viszályt kelt, ahol rontja és elmérgesíti magyarok és szlovákok békés együttélését.
Szigeti László, Felvidék.ma
A szerző az MKP OT elnöke{iarelatednews articleid=”57111,57067,57007″}
