A második világháború utáni migrációs változások (németek kitelepítése, magyar – csehszlovák lakosságcsere) emlékezete című könyv A Hiánypótló történelemkönyv című sorozat harmadik kötete.
A második világháborút követő nagyhatalmi egyezkedések nyomán megkötött nemzetközi szerződések alaposan „felforgatták” Kelet-Közép-Európa népeinek mindennapjait, többek között az alföldi kisváros, Mezőberény életét is.
A településről több mint 900 német származású távozott kényszerűségből, részben a Vörös Hadsereg elől menekülve, részben pedig kitelepítettként Németországba. Több mint 1100 mezőberényi szlovák „élt” az akkori Csehszlovákiába történő átköltözés lehetőségével. A Felvidékről elűzöttek közül pedig 200 család (mintegy 800 fő), főleg a csallóközi gútaiak váltak berényivé. Az említett népességmozgások jelentős mértékben átformálták a kisváros lakosságának etnikai és vallási összetételét.
Ez a mű egyfelől érdekességeket mesél el a háború utáni kitelepítésekről és izgalmas olvasmány, másfelől tudományos munka. A szerző több mint tíz éves kutatómunkájának eredménye van a könyvben összefoglalva.
A kitelepítési folyamatot részben egészében szemlélte Kugler József, együtt a németek kitelepítését a csehszlovák magyar lakosságcsere szlovák és magyar migrációságát, másfelől pedig beleillesztette a már meglévő irodalomba.
A könyv a szerző nagyon részletes tanulmányával kezdődik, amelyben a migrációnak a Mezőberényben élő nemzetiségre és a vallásra gyakorolt hatásait elemzi. Mezőberényt annakidején háromnyelvű kis város volt, magyarok szlovákok és németek lakták. Körülbelül a város 50 százaléka volt szlovák. A további 25-25 százalék magyar és német. A szlovákok 1723-ban kezdtek betelepülni Mezőberénybe. 1725-től németekkel is 1731-ben pedig kálvinista magyarokkal gyarapodott a település lakossága.
A kötet 12 interjút tartalmaz, szlovákokkal és magyarokkal folytatott beszélgetéseket. Gerincét ezek az interjúk adják. Leírják, hogy a családok milyen helyet foglaltak el abban a közösségben ahol éltek, milyen gazdasági viszonyok között éltek, találkoztak-e a nemzetiségi intézményrendszer valamely fajtájával, iskolával, kulturális intézménnyel, milyen volt a kapcsolatrendszerük. A helyváltoztatás után pedig hogyan sikerült beilleszkedni, milyen kapcsolatokat alakítottak ott ki, ahová érkeztek Szlovákiába, akár a felvidéki magyarok Mezőberényben.
Külön fejezet foglalkozik az emlékezés helyeivel. A hazalátogatók a temetőben keresték az őseiket, illetve az új helyre érkezők egy marék földet se tudtak magukkal vinni. A rendszerváltás óta viszont lehetőség nyílt és többen élnek is ezzel a lehetőséggel, hogy emléktáblák, emlékművek jelennek meg, ahol leróhatják kegyeletüket az érkezők vagy távozók és emlékezhetnek elődeikre.
A szerző egy jóval részletesebb, átfogóbb monográfiát szeretett volna az olvasó kezébe adni. További élettörténetek bemutatását és az érintettek névsorának teljes közlését, valamint további korabeli dokumentumok közreadását is tervezte. Betegsége azonban megakadályozta tervei végrehajtásában. A kötet így is hiánypótló.
NDCs, Felvidék.ma
