A minap egy furcsa hírre kaptuk fel a fejünket Somorján. Egy barátommal, B. Attilával közösen értesültünk az ügyről, miszerint Juditot azért rúgták ki a somorjai Deichmannból, mert a vásárlóknak magyarul köszönt.
Attila készített vele egy interjút a somorja.hu-ra, én pedig átvettem a somorja.sk-ra, majd mivel a felvidek.ma-ra is írok, itt is megjelent. A téma pedig terjedni kezdett a világhálón, Felvidék- és Magyarország-szerte. El kell mondanom, hogy nem Judit volt az első, akitől panaszt hallottam az üzletre, ráadásul az új üzleti negyed több üzletében is előfordult, hogy az eladónak megtiltották, hogy magyarul beszéljen.
S itt kell megállnunk. A 21. században élünk Felvidéken, mely jelen állás szerint Szlovákia része, s ahol a lakosság 10 százaléka magyar nemzetiségűnek vallja magát. A szlovákokkal több száz éve egymás mellett élünk viszonylag békésen, ma pedig oda jutottunk, hogy a többségi nemzet egy tagja vezető pozícióban megtiltja egy a kisebbségi nemzethez tartozó munkásának, hogy saját nyelvét használja. S nem csak az a baj, hogy megtiltja, hanem az, hogy ezt megteheti. S ez az, amit nem fogunk soha engedni.
Nem akarom, hogy ez a téma gyűlölködésbe torkolljon, mert a szlovákok többsége azért normális, felszólal az ilyen jellegű dolgok ellen, és nem akar konfliktusokat. De azoknak az embereknek, akik még 2015-ben is ilyen módon akarják ellensúlyozni a komplexusaikat, azoknak az útjukba fogunk állni, az biztos. Mert elsősorban emberek vagyunk, s csak azután az egyes nemzetek képviselői. S minden, ismétlem minden ember egyenlőnek született. S főleg az ősi magyar földön nem tűrhetjük az ilyen kicsinyes és buta viselkedést.
El kell mondanom, hogy a napokban egyre több olyan pletyka jut el hozzám, hogy Judit csak kitalálta ezt a sztorit. Kérem szépen, az első cikkben benne van, mivel a három hónap letelte előtt bocsájtotta el őt a cég, ezért nem indokolták döntésüket. Így azok sem tudhatják az elbocsájtás okát, akik azt állítják, hogy Judit kitalálja a sztorit. Persze mi sem lehetünk biztosak a dolgunkban, ezért ebben az esetben csak Judit szavára hagyatkozhatunk. De ahogy a közmondás mondja: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúja. Egy biztos: a nyelvi diszkrimináció jelen van nemcsak az új üzleti negyed, de a város több üzletében is. És ez az, amire föl kell hívni a figyelmet, mert ez a helyzet tarthatatlan.
Az, hogy Judit a nagyközönség előtt is kiállt amellett, hogy nyelvi diszkrimináció folyik egy magyar többségű felvidéki városban, elismerést érdemel, mivel ezzel kockázatot vállal. Elbocsájtásának okát neki sem mondták meg, viszont arra a kérdésre, hogy baj volt-e, hogy magyarul beszélt a vásárlókhoz, azt a választ kapta, hogy mikor belép valaki az üzletbe, az eladó nem köszöntheti automatikusan magyarul, csak szlovákul. No, ez bizony probléma.
A tegnapi, november 28-i „Magyar dallal a kirekesztés ellen” nevű tiltakozó akció sikere után továbbra is békésen és kulturáltan kell tiltakoznunk, bizonyítva azt, hogy ősi szülőföldünkön otthon vagyunk, és minden olyan embertársunkkal elfogadjuk egymást, akik legalább annyira tisztelnek minket, mint mi őket.
Méry János, önkormányzati képviselő, a somorjai Via Nova ICS és az FC Friends Somorja 2006 tagja
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”57727,57749,57745,57709,57678″}
