Dr. Szabó Olga, Path polgármester asszonya egyike volt 1994-ben a Komáromi Nagygyűlés szervezőinek, jogi végzettsége okán sokkal jobban átlátta, mi a tét, mint az átlagpolgárok. Most 22 évvel az események után összegzi és újra megosztja velünk tapasztalatait:
Az „oszd meg és uralkodj” elv nagyon sokszor bevált már a történelem során. Jól alkalmazták a Habsburgok, és nagyon jól alkalmazzák a szlovákok. Ellenünk.
Emlékszem, milyen lelkesedéssel szavaztak az emberek a magyar pártokra a kilencvenes évek elején! Aztán a lelkesedés alábbhagyott, hiszen az önrendelkezést célul kitűző Komáromi Nagygyűlés előkészítése során nyilvánvalóvá vált, hogy a pártok között véleménykülönbségek, ellentétek feszülnek. Az Együttélés Politikai Mozgalom mindent megtett a területi autonómia létrehozása érdekében. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom akkori elnöksége azonban nem támogatta ezirányú törekvéseinket, a Magyar Polgári Párt vezetése úgyszintén nem, és csak az utolsó pillanatban engedélyezte a polgármestereinek és képviselőinek a gyűlésen való részvételt. Így aztán az önrendelkezést, mint távlati célt fogalmaztuk meg, és a 100 tagú magyar választmány létrehozása elmaradt.
Voltak, akik úgy gondolták, még így is túl nagy az összefogás, éket kell verni a magyarok közé. 1995-ben létrehozták a hosszú nevű magyar pártot. A parlamentbe be nem jutott ugyan, de arra jó volt, hogy elszipkázza a szavazatokat 1998-ban – Magyar Koalíció Pártja néven létrejött – egységes magyar párt elől. Nyilvánvaló, hogy minél több a magyar párt, annál többfelé osztódnak a magyar szavazatok. Megtörténhet, hogy esetleg egyik sem jut be a parlamentbe, vagy ha mégis, kevesebb képviselői hely jut neki. Kisebb lesz a magyar képviselet súlya.
Ennek ellenére 1998-ban az erős magyar képviselet kormánytényezővé vált. De nagy volt az ár, amit fizettünk érte. Le kellett mondanunk a beneši dekrétumok és a szellemükben kelt törvények felülvizsgálatáról. Így maradtunk, mi, felvidéki magyarok továbbra is háborús bűnösök. A kormányban való részvételünk bokréta volt a szlovákok kalapján. Elmondhatták Brüsszelben, nálunk minden a legnagyobb rendben, a magyarok is támogatják a NATO-ba és az EU-ba való belépést. A párton belül gondok voltak, hiszen voltak köztünk olyanok, akik saját boldogulásukat előbbrevalónak tartották mint a felvidéki magyarságért, ezért aztán ki is váltak az MKP-ból, és létrehozták a vegyes pártot. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem emlékszem semmire, amit ez a párt 2010 óta parlamenti pártként a felvidéki magyarok számára kiharcolt volna.
Szombaton parlamenti választások lesznek újra. Levélhullás van, számolatlanul jönnek a szórólapok, receptek, sőt, jön az autonómia is. Papíron. Amikor átlapoztam a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség választási programját, megállapítottam, most is van egy hosszú nevű magyar párt, csak éppen egy kicsit rövidebb a neve. De a célja ugyanaz. Elvenni a szavazatokat az egyetlen magyar párttól, nehogy az a parlamentbe kerüljön.
A saját bőrömön tapasztaltam meg 1994-ben, hogy nem elég, ha a területi autonómiát akarjuk. Kell hozzá egy egységes magyar képviselet, egy megfelelő nemzetközi miliő, az anyaország támogatása és a szlovák államból is ki kell kényszerítenünk a jóváhagyást. Mindnyájunk feladata, hogy sok munkával, egyéni kezdeményezéssel olyan helyzetet teremtsünk, hogy ezek a feltételek teljesüljenek. A sült galamb a szánkba nem repül. Tennünk kell az önrendelkezésért, harcolni minden nap. Le kell győznünk saját lustaságunkat, félelmeinket, kishitűségünket, egyszerűen más hozzáállásra van szükség. Mire gondolok?
Alapvető dolgokra: Magyarosan, világosan, és szabatosan beszéljünk. Magyarul írjuk a nevünket. Magyar iskolába járatjuk a gyermekeinket. Megtanuljuk az államnyelvet, hogy boldoguljunk szülőföldünkön, és képviselni tudjuk a felvidéki magyarság érdekeit.
(Itt jegyzem meg, hogy a magyarországi diplomával rendelkező felvidéki értelmiségiek szlovák nyelvtudása az esetek többségében hagy némi kívánnivalót maga után, talán ezért sem vállalják a szlovák nyelvű közegben való szereplést.)
A parlamenti képviselői mandátum elérése nem lehet cél, csak eszköz. A cél a felvidéki magyarság méltó képviselete. Ehhez azonban mindnyájunk összefogására van szükség. Március 5-én, szombaton, részt kell vennünk a választásokon, és az MKP listájára kell szavaznunk. Ha nem tesszük, eljöhet az idő, amikor már nem lesz, aki felvállalja érdekeinket.
Szabó Olga, Felvidék.ma
A szerző Path polgármester asszonya, az MKP képviselőjelöltje
