Bugár és Procházka az extrémizmus miatti aggodalmával indokolja a kormányra lépést a Smerrel. Csakhogy semmi sem bizonyítja, hogy ez lenne az, ami a szélsőséges erőket megállíthatja.
A Most-Híd és a Sieť ama racionálisnak mutatkozó érve, hogy miért kell kormányra lépni a Smerrel, nemcsak hibás, hanem veszélyes is – állítja a DenníkN portálon Max Steuer politológus, aki szerint ennek a következményei az elkövetkező négy évben bármikor megmutatkozhatnak. Tételezzük fel, hogy a két jobboldali párt koalíciója a Smerrel és az SNS-szel nem a befektetői csoportok nyomásán, nem is Bugár és Procházka hatalomvágyán vagy valami hasonlón alapszik. Legyen ez bár naiv elképzelés, de csak így juthatunk el az ezt a koalíciót támogató látszólag ésszerű érv gyökeréhez, s csak így mutathatunk rá, miért helytelen.
De lássuk, melyik érvről is van tehát szó? Biztosan nem arról, hogy minél több teljesüljön a választási programból, amit a választások előtt például Bugár még oly gyakran hangoztatott. No, nem a programok összeférhetetlensége miatt, hanem az eszmei ellentétek okán. A politikai elit „népet szolgálni” elképzelése ellentétben van ugyanis azzal, ami ugyan állítólag „az embereknek készül”, de a közhatalommal való visszaélés számtalan esete azt mutatja, hogy annak címzettje vagy csak egy szűk embercsoport, vagy pedig ők maguk. Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó pártok programjait sokkal jobban érvényesíteni lehetne egy Smer nélküli kormányban, és a körvonalazódó kormánytól sokkal kevésbé ártana nekik egy előrehozott választással összekötött átmeneti szakértői kormány.
A fő érv azonban más – és legfőképpen a Most-Híd elnökségi határozata tükrözi (a Sieťé nem is annyira) – „eltávolítani a politikai rendszer destabilizálását és megakadályozni a szélsőséges erők további erősödését Szlovákiában”. A szóban forgó nem kívánatos állapot eszerint a logika szerint az előrehozott választásokkal állna be, amennyiben nem sikerülne koalíciót alkotni. Ennek az érvnek az igazáról olyan személyiségek is meg vannak győződve, akik a Most-Hidat vagy a Sieťet támogatták, és szemmel láthatóan ezeknek a pártoknak néhány reformképviselője is (főleg a Most-Hídban, akik támogatták az elnökségi határozatot). Mindazonáltal sokkal inkább emlékeztet egy megalapozatlan meggyőződésre, mint egy ésszerűen igazolható feltevésre.
Pletykák és hagyományos értelmezések – adatok nélkül
Ha a Most-Hídnak és a Sieťnek nincs jövendőmondó (és működő) üveggömbje, nem állíthatják határozottan, hogy az ĽS NS vagy a Sme rodina típusú pártok nagyobb támogatást szereznének az előrehozott választásban, mint a március 5-ei parlamenti választás során. Ezeknek a pártoknak a sikere ugyanis egy csomó tényezőtől függ, és nem mellesleg nincs olyan mélyreható elemzésünk, amely megmagyarázná a legutóbbi parlamenti választások eredményeit.
Vannak azonban arra utaló jelek, hogy ezek az eredmények nagyrészt nem az úgynevezett strukturális tényezőkkel magyarázhatók (például a lakhellyel, korral vagy foglalkozással), sem pedig a bizonyos eszméhez való vonzalommal. Ezért jogosan gondolhatjuk, hogy Kotleba és Boris Kollár sikere a protesztszavazatokban rejlik, amelyekkel egy jelentős számú embercsoport a legérthetőbb módon szeretett volna elhatárolódni attól a politikától, amit a Smer folytatott (miközben Kotleba igazi arcát figyelmen kívül hagyták).
A gond akkor van, ha tudatosítjuk, mennyire valószínűtlen, hogy egy újabb smeres kormány képes lenne ennek a dezillúziónak az enyhítésére, nem pedig ellenkezőleg: elmélyíti azt (amint azt a koalíciós tárgyalások folyamatára való reakció már jelzi). Ha mindehhez még hozzávesszük az előreláthatatlan történéseket Európában és azt a Ficóra annyira jellemző tényt, hogy nem viszolyog lényegében semmilyen retorikától, Kotleba és társai növekvő támogatottságának veszélye sokkal reálisabb a Smer-SNS-Most-Híd- Sieť négypárti koalíció esetében, mint az instabil jobboldali kormány (amely a változást szimbolizálta volna) vagy az előrehozott választás esetében, amit a rövid ideig tartó és sikeres, bár az alkotmányos folyamatok szempontjából nem ideális szakértői kormány, illetve az extrémizmus valamennyi formája elleni hatékony kampány előzhetett volna meg a polgári társadalom, de a politikai pártok szintjén is. (Ez az előző választás előtt hiányzott, egyebeken kívül azért is, mert azok eredményeiről a felmérések alapján semmit sem sejthettünk).
De a pártpreferenciák sem tekinthetők relevánsaknak az előrehozott választás esetén. Azokra ugyanis a legjobb esetben is csak néhány hónap múlva kerülhetett volna sor, és a választás eredményeinek összehasonlítása a választás előtt két héttel végzett felmérések eredményeivel a leginkább mutatja, hogy a valóságot gyakran csak korlátozott mértékben tükrözik, és nem szemléltetik az időbeli változásokat.
A másik probléma azzal az érvvel, hogy a Smerrel való koalíció a legjobb módja a növekvő extrémizmus megakadályozásának az, hogy fenyegetettségnek tekinti a választópolgárokat. Igen, a választások kockázatosak, éppen azért, mert az alulinformáltság és a közügyek iránti érdeklődés a gyors, de megengedhetetlen „megoldások” után kiáltó pártoknak segíthet. Ezt a kockázatot azonban nem távolítjuk el azzal, hogy négy évre „elvágjuk” a választópolgárt az ország ügyeiről való e módon történő véleménynyilvánítás lehetőségétől. Feleslegesen lennének csupán négy év múlva a következő választások, ha addig a Smer ugyanazt a politikát folytatná, mint addig, és a rendszerellenes pártok jönnének ki belőle győztesen. Ebben az esetben elveszne annak bármilyen lehetősége, hogy Robert Fico pártjával szemben akár egy instabil vagy átmeneti alternatíva felálljon.
Veszélyes következmények
A harmadik és legsúlyosabb tény, amely a Most-Híd és a Sieť vezetői érvelésének racionális vonalát kétségbe vonja, a Smerrel kötött kormány stabilitásának kérdése. Tekintettel a Smer által okozott társadalmi polarizálódásra, kérdéses, hogy azoknak a képviselőknek, akiknek a múltja mégiscsak azt mutatja, hogy érdekli őket Szlovákia sorsa, mikor „lenne elegük ebből”.
Nem csak idő kérdése, hogy ezeknél a személyeknek mikor „telik be a pohár, ha például Miroslav Beblavý független képviselőként vagy az OĽaNO listájának korrupcióellenes aktivistái hasonló iramban fogják a Smer korrupciós ügyeit felderíteni, mint eddig? Miközben a Smer és az SNS múltját tekintve aligha van okuk azt feltételezni, hogy az ilyen ügyekből kevesebb lesz.
Abban az esetben, ha a kormány fokozatosan megközelíti az alig többséget, vagy elveszíti azt, a parlamentben beáll az instabilitás időszaka (mint 2006-ban – a már ismert eredménnyel), vagy egy meghatározott pillanatban elveszíti a bizalmat, és a választásra (talán az előrehozottra is) egy újabb sikertelenség után kerül sor, ami a politikusokból való általános kiábrándultságnak kedvez. Mit gondolnak, kinek a javára válna a leginkább az ilyen kiábrándultság?
Azaz, amennyire az előre(nem)látható további fejlődés mellett ez meghatározható, ha a fő cél a „szélsőséges erők” növekvő támogatottságának a megakadályozása Szlovákiában, a Smer koalíciója a Most-Híd és a Sieť pártokkal helytelen. Az érv, hogy ezeknek a pártoknak a szereplői lemondanak az eszméikről és talán a túlélésükről is a nagyobb rossz megakadályozása érdekében (a politikai rendszer felbomlása Szlovákiában), ingatag alapokon áll, ha egyáltalán alapszik valamin, és veszélyes következményeket rejt, amelyek sokkal inkább kitapinthatóak, mint bármely más alternatíva kockázatai az adott körülmények között. Ezért aztán legitim módon senki sem takarózhat ezzel, aki ezt a kormánykoalíciót támogatja.
Max Steuer, DenníkN nyomán dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”60167,60158,60156″}
