Minden közösség számára nagy veszteség, ha soraiból elveszít akár egyetlen felelősségteljes, elkötelezett embert. Különösen fájdalmas a hiány akkor, ha a halál kis közösséget érint, s ráadásul élete virágában távozik a megbecsült, kitűnő képességű és erkölcsű személy. D. Kovács József újságíró és szerkesztő kollégánk, a hazai magyar média tisztelt egyénisége még ötvenkét éves sem volt, amikor utolsót dobbant a szíve.
Szíve, amely néhány esztendeje, súlyos infarktusa idején az élet és a halál mezsgyéjére juttatta, akkor szinte szétszakadt. Jóska ebből a válságából, örömünkre, még visszakapaszkodott, s már-már elhittük, hogy hosszú éveken át folytathatja színvonalas munkáját. Ezért ért sokunkat váratlanul a napokban szárnyra kelt megdöbbentő hír – az Új Ifjúság egykori szerkesztője, az IFI főszerkesztője, a Szabad Újság munkatársa,a Pátria Rádió szerkesztő-műsorvezetője, a Felvidék.ma külsőse – élete befejeződött.
D. (dobfeneki) Kovács József a Rimaszombati járás talán legkisebb falujában, Dobfeneken született, a füleki gimnáziumban érettségizett, s a pozsonyi Komensky Egyetemen nyert újságírói képesítést. Még harminc esztendő sem adatott neki, hogy teljesen kibontakozzon tehetsége, és egyike lehessen azon hazai szakembereknek, akik a publicisztika szinte minden területén képesek alkotó szellemben dolgozni, akik folyamatosan művelik és képezik magukat, akik jó tudják, hogy a határon túli magyar nemzeti közösségek fennmaradásának függvénye a felelősen vagy felelőtlenül működtetett információs hálózat.
Jóska nem a hangoskodó és mellveregető magyarok sorát gyarapította: alázattal szolgálta közösségét és szerette a hivatását.
Abban az országos hetilapban kezdte az újságírói pályáját, amelyben annak idején én is – az Új Ifjúság c. hetilapban. (Tájainkon már évek óta nem jelenik meg fiataloknak készülő hazai médium…) Külön öröm volt számomra, hogy az ifjú kolléga nem csak jól írt, hanem jól is focizott. Együtt jártuk a Felvidéket az 1973-ban alapított (cseh)szlovákiai magyar újságíró csapattal, amelyben alkalmanként Szikora György, Gőgh Kálmán, Józsa László, Móder József vagy Strausz Jani is szerepelt. (Túlzás nélkül állítható, hogy ez az öt kiválóság felért egy fél csapatra való válogatott labdarúgóval. ) Sajnos, ma már újságíró focicsapat sincsen.
D. Kovács József szívesen jött velünk a hazai magyarság kisebb-nagyobb településeire, mert tisztelte az embereket, az olvasóit. Szülőfalujáról, az alig 150 lakosú Dobfenekről nem egyszer leírta, hogy ez az Ajnácskő közeli, a magyar határ mentén található, gyönyörű fekvésű falucska a világ közepe.
D. Kovács József halála mindnyájunk vesztesége. Bárcsak lennének utódai!
