Majoros Áron Zsolt kortárs szobrász Lélek-keret című kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők május 27-ig a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában. A kiállítás megnyitóját május 5-én tartották.
A fiatal művész, aki több díjat is nyert már, több mint 60 kiállításon van túl. Alkotásaival bejárta Magyarországot, Szlovákiát, Romániát, Spanyolországot, Angliát, Dániát és Törökországot is. A Lélek-keret című tárlata a 2008 és 2016 között született munkáinak válogatása.
Fotó: Sziklai Krisztina
A címválasztás már önmagában is érdekes. Mi is lehet a lelkünk kerete? Természetesen az azt körülölelő fizikai mivoltunk, a test, de testünkön ki ütközhet a lelkiállapotunk is. Ez volt az első benyomásom a szobrokról, mikor beléptem a kiállítóterembe. A különböző anyagokból létrehozott testek vagy testformák és azok megvilágításai számomra tökéletesen tükrözték, nemcsak a test fizikai megjelenítését, hanem, hogy ezek a testek „éreznek”. Mindegyik szobor nagyon erős benyomást kelt, egy érzelmi hullámot, amiben érezhető maga az alkotó is.
Fotó: Sziklai Krisztina
Hogy milyen is Majoros Áron Zsolt művészete és mitől zseniálisak az alkotásai, azt talán Wehner Tibor, művészettörténész fogalmazta meg a legkifejezőbben méltatása során:
„Majoros Áron Zsolt művészete pontosan tanúsítja a 21. század gyökeresen változó gondolkodását. Szobrászatának ugyanaz a tárgya, ugyanaz a médiuma, mint amely e művészeti ág alkotásainak hosszú évszázadokon át, sőt évezredeken keresztül tárgya és médiuma volt. Az ember és a természet, természeti lények vagy jelenségek” – mondta a szakember, majd hozzátette: „Körbe pillantva e műalkotások együttese között azt regisztrálhatjuk, hogy a háromdimenziós testiségükben megragadott emberalakok dominanciája mellett, a figurák társaságában még kagylókra és teknősökre hivatkozó, már már az absztrakcióba hajló művekkel jelennek meg. De másképp és egészen más üzeneteket megfogalmazva, új szellemiséggel átitatott kifejezéseket sűrítve, mint a távolabbi vagy közelebbi művészelődök és a hagyományokhoz szorosabban kapcsolódó kortársak alkotásai.”
Wehner Tibor méltatja az alkotót (Fotó: Sziklai Krisztina)
„Már az anyaghasználat is arról árulkodik, hogy itt valamilyen a megszokottól eltérő, a tradicionális szobrászatban szokatlan megtestesítéssel szembesülhetünk. A hagyományos fa mellett, műgyantát, acélt és rozsdamentes acélt vehetünk számba a matériák között, amelyek megmunkálás módja és ebből következően hatásvilága is egészen más, mint a kőbe faragott vagy a mintázott bronzba öntött kompozícióké. A szobrokat tovább gazdagítják a színek, a festett szobrok valamint a fény, a megvilágítás illetve a vetítés effektusai. Az apró korongokból, a kis fémelemekből hegesztett felületekből kialakított emberi figurák, a súlyos alapanyag ellenére is légies közeget vonnak maguk köré” – mutatta be a műveket és a művészt Wehner Tibor.
Fotó: Sziklai Krisztina
