Háborognak az újonnan betelepült somorjai lakosok a helyi Billában megjelent kétnyelvű feliratok miatt. Ahogy már hírportálunkon is beszámoltunk róla, az üzletláncban 15 év késéssel ugyan, de megjelentek az egyes részlegek magyar feliratai.
A hét elején a helyi szlovák weboldal is lehozta a hírt, és fel is került a portál Facebook-oldalára. Magában már ez is érdekes, hiszen ez a portál általában nemigen vesz tudomást a magyar vonatkozású eseményekről. Maximum azokról, melyek a szlovák lakosságot is megszólítják. Szóval ez már magában egy pozitívum. Felkerült tehát a fb-oldalra és kezdődött megint… Bevallom, nem számítottam arra, hogy ekkora a tudatlanság még mindig az emberek fejében. Nem szeretnék itt konkrét hozzászólásokat hosszasan idézni, de egy-kettőt muszáj lesz.
Leginkább az volt a baja a negatív véleményt megfogalmazóknak, hogy minek ez az egész. Ugyanis nem fért a fejükbe, hogyhogy nem értik a magyarok a szlovák feliratokat, s mégha nem is értik, akkor csak látják – vetették fel –, hogy a kenyérnek kenyér formája van? Vagy nem? Mások pedig amiatt értetlenkedtek, hogy miért foglalkozik a város ilyen „apró” dolgokkal. Miért nem fontosabbakkal, és miért költenek erre pénzt? Tegyük hozzá, hogy mint a mellékelt cikkből is kiderül, a kétnyelvűségnek egy 2001-ben megkötött és azóta be nem tartott szerződésből kifolyólag már rég működnie kellene.
Előjöttek a szokásos „okosságok“, hogy inkább a gyerekek tanuljanak meg szlovákul, meg hogy ebből a pénzből inkább a magyar iskolákban kéne javítani a szlovák nyelv tanítását.
Voltak olyanok is, akik még tovább mentek, és azzal vádolták meg a várost, hogy nem költenek a szlovák lakosaikra. Ugye mondanunk sem kell, hogy ez a felvetés teljesen nevetséges?
Sokan természetesen leszlovákozták, pontosabban „leszlovákmagyarozták” az itteni magyarokat. Nem értették, hogyan élhetnek itt magyarok, hiszen nem tudnak arról, hogy átjöttek volna Magyarországról.
A hozzászólásokat órákig sorolhatnám, mindenesetre nagyon szomorú, hogy az utóbbi 10 évben Somorjára betelepült szlovákok úgy viselkednek, mintha 100 éve a város lakói lennének. Ráadásul nyíltan megvallják, hogy zavarja őket, ha valami ki van írva magyarul. Természetesen általánosítani ebben a témában sem lehet. De a hozzászólásokat érdemes elolvasni. Persze, az oldalt nem muszáj kedvelni.
Somorján 116 éve, 1910-ben 2930 lakosból 2699 magyar és 112 német volt. 1941-ben még 98%-ban magyarok lakták. 1991-ben pedig már a lakosok 27 százaléka volt szlovák. Ennek ellenére a két generáció óta itt élő szlovákokkal semmi gondunk nincs, teljesen normálisan élünk egymás mellett. Mert elsősorban emberek vagyunk, és csak utána az egyes nemzetek tagjai.
Száz szónak is egy a vége. A 21. században az európai uniós Szlovákiában a déli részen élő szlovákok sincsenek tisztában azzal, hogy miért minimum a kétnyelvűség, és miért baj, ha mellőzzük azt. Ezen kívül saját magukat és nyelvüket még mindig felsőbbrendűnek tartják. S ha ez a helyzet itt délen, akkor mi lehet a helyzet északon, ahol az ottani szlovákok valószínűleg sokszor, élő magyarral nem is találkoztak.
Idevezet a szokásos meghunyászkodás, meg a szlovákokat utánozni akarás, a megfelelési kényszer. Én vallom, hogy csak felvidéki magyarságunkat vállalva, őseink múltját tisztelve és megismerve indulhatunk el az életünk útján és foglalhatjuk el a minket megillető helyet a világban. Most már csak azért kell tenni, hogy ez így legyen.
