Egyre többször derül ki, hogy ismert, szakmai körökben nagy tekintéllyel bíró orvosok, főorvosok fogadnak el, sőt lehet, hogy egyenesen kérnek a betegektől hálapénzt. Legújabban a Nemzeti Onkológiai Intézet igazgató-helyettesét érték „tetten”.
Régóta tudjuk, hogy az egészségügyben áldatlan állapotok uralkodnak. A legtöbben azért rimánkodunk, hogy meg ne betegedjünk, ne szoruljunk egészségügyi, netán kórházi ellátásra. Kevés a nővér, túlterheltek az orvosok. Így aztán sokszor még jó szót sem várhatunk tőlük, pedig az, ugyebár, nem kerül pénzbe.
A korrupció nem új keletű dolog tájainkon. Évtizedek óta bevett szokás, hogy a körzeti orvosnak itt-ott „nyomunk” egy tízest vagy húszast. Ha pedig kórházba kerülünk, s ne adj isten, műtétre szorulunk, biztos, ami biztos alapon legalább néhány száz euróval „megtámogatjuk” a műtét sikerességét. Fizetünk azért is, hogy a szülés, a császármetszés rendben menjen. Mintha meg lehetne venni az egészséget.
Valami valamikor régen nagyon elromolhatott. Talán akkor, amikor apró ajándékok, figyelmességek, virágcsokor helyett pénzzel fejeztük ki hálánkat az orvosnak. Akkor szoktathattuk rá őket arra, hogy munkájukért nemcsak fizetést, de zsebbe csúsztatott borítékot is kaphatnak. A hálapénz ma már szinte jár, az orvos lelkiismeretére van bízva, elfogadja-e vagy sem…
Az viszont, ha egy doktor, aki a gyógyításra esküdött fel, az egészségügyi ellátásért cserébe a pácienstől vagy hozzátartozóitól pénzt kér, sehogy sincs rendben. (Természetesen kivételt képeznek a magánklinikák, de oda nem a nagy tömegek járnak, hanem azok, akiknek telik rá.)
Talán mondanunk sem kell, hogy az utóbbi években csúszópénz átvételen ért orvosok közül egy sem ül börtönben. A legtöbben feltételes büntetéssel, pénzbírsággal és a szakmától való rövidebb-hosszabb ideig való eltiltással megúszták.
Magáért beszél az is, hogy tavaly csupán 6 orvost sikerült korrupcióval megvádolni. S az esetekre szinte sosem a betegek hívták fel az illetékes hatóság figyelmét. Úgy látszik, azt már nagyon is megjegyeztük, hogy nemcsak az a bűnös, aki elfogadja a kenőpénzt, hanem az is, aki adja.
