Gál István, az 1956-os forradalom és szabadságharc komáromi mártírja fotója fogadta a Széchenyi István Polgári Társulás, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület és a Csemadok Komáromi Városi Szervezete közös megemlékezésére érkezőket hétfőn este a Kultúrpalotában.
„A mi csillagunk: 1956” című emlékest díszvendége Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott szlovákiai nagykövete volt. Dél-Komárom önkormányzatából tiszteletét tette Hamrák Zsófia, megjelentek Nemes Andrásné, a Kecskés László Társaság kuratóriumi elnöke illetve Prohászka Marcell címzetes igazgató.
Balról jobbra Jókai Anna, Czimbalmosné Molnár Éva, Dráfi Mátyás, Tarics Péter és Nemcsák Károly (Fotó: SZE)
„Nekem nem volt fegyver a kezemben” – mondta ünnepi beszéde elején Jókai Anna kétszeres Kossuth-díjas írónő, majd arról beszélt, mégis hiteles szemtanúként szól az eseményekről. „Egy néhány hónapos gyermek anyja voltam, és egy albérleti szobában laktam” – emlékezett. – „Ötvenhat összes anyagi juttatása mindössze egy autóról ledobott liba volt, amit egy asszony zsinóron hazahozott a házba, és megettük. 1956 előtt nem is ettünk libát. Igaz, utána sem nagyon” – folytatta az írónő, hozzátéve, 1956 után lett megbízhatatlan elem, csak az mentette meg, hogy második gyermekét várta. „Arról nem is álmodhattam, hogy írónő leszek, és mindig ilyen megkülönböztetett szeretettel fogadnak majd ebben az országban” – tudatta Jókai Anna, aki ikerforradalmaknak nevezte az 1848-49-es és az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, s elemezte is a két esemény közötti párhuzamot.
Jókai Anna mondta az ünnepi beszédet (Fotó: SZE)
„Tartozunk egy generációnak azzal, hogy fénykörbe emeljük” – jelentette ki az írónő, majd elmondta, fel kéne emelni a szíveinket. „Fel a szívekkel! Ez a mai ifjúság feladata. Nehogy még egyszer átfújjon a lyukas zászlón a november negyedikei hideg szél” – zárta félórás ünnepi beszédét Jókai Anna.
Az 1956-os eseményekre emlékező estet Tarics Péter főszervező, rendező nyitotta meg azzal, hogy október 17-én egy másik jeles napra is emlékezünk: 464 évvel ezelőtt éppen ezen a napon vonult el a török Eger alól. „Akkor Dobó védte Európát, ma Magyarország teszi ugyanezt” – mondta Tarics Péter, aki verset szavalt, és zongorázott is a műsorban.
Tarics Péter Márai Sándor, Mennyből az angyal c. versét szavalta (Fotó: SZE)
Magyarország Kassai Főkonzulátusa és a kassai Thália Színház 1956-os drámapályázatára írt drámájából pedig Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja olvasott fel részletet. Az ünnepi est fellépői rajtuk kívül a Concordia vegyeskar, Stubendek István karnagy vezényletével, Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas érdemes művész, a budapesti József Attila Színház igazgatója, Mészáros Tamás énekes-előadóművész, Bősi Szabó László aranykoszorús énekművész és Boráros Imre Kossuth-díjas színművész voltak.
Megtelt a Kultúrpalota díszterme az emlékezőkkel (Fotó: SZE)
Márai Sándor Mennyből az angyal című versén és a Bánk bán című opera „Hazám hazám” című áriáján túl olyan ritkaságokat is hallhatott a közönség, mint Szép Ernő Imádság és Zas Lóránt Novemberben című költeményeit, illetve Tóth Péter – Dsida Jenő: Lángok című művét, a kórus előadásában.
A remekül szervezett és megható emlékest a Himnusz eléneklésével ért véget.
