Az agrárszervezetek képviselői az alkotmány módosítását követelik. A Vidék él című szakmai konferencián jutottak arra a konszenzusra, hogy alkotmányos védelmet szeretnének a föld tulajdonlásának.
A javaslatuk szerint az alkotmányt ki kellene bővíteni ezzel a gondolattal: „A föld tulajdonlása bizonyos kivételektől eltekintve a Szlovák Köztárság polgárainak kizárólagos joga. A tulajdonhoz jutást a továbbiakban külön törvény határozza meg.”
A földtulajdon megszerzésének 2014-től új szabályai vannak. Tulajdonképpen korlátozták a vevőkört a helyben dolgozó mezőgazdászokra, illetve a társtulajdonosokra, vagy az eladóhoz közeli személyekre. A vásárlónak bizonyítania kell, hogy legalább 10 éve van bejegyzett lakcíme, vagy székhelye Szlovákiában.
Pontosan ezt a kitételt nehezményezte az Európai Bizottság, amely 2015 márciusában kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett ez ügyben. A mezőgazdasági minisztérium elkészítette a törvény módosítását, hogy kielégítse a brüsszeli hivatalnokokat. A miniszter jó érzékéről tanúskodik az, amikor maga is elismeri, hogy a tízéves székhelymeglét kiengedése a törvényből sérülékennyé tenné a szlovákiai mezőgazdászokat a földtulajdon megszerzésének nagyon erős konkurencia-harcában. Épp ezért konzultációt kezdeményezett a szakmai szervezetekkel, amelynek egyik fontos állomása lesz az október 24-én a miniszter asszony által szervezett kerekasztal.
Természetesen a föld tulajdonának korlátozása minden államformában, és minden korban fontos kérdés volt. Talán csak a természeti népeknél nem. Csodálkoztak is az indián őslakók az amerikai telepesek földvételi szándékán, és mondták – hogy is adhatnánk el a földet, hisz nem a miénk a föld, mi emberek vagyunk a földé. A Szent Korona törvénye szerint, minden földet a Szent Korona tulajdonol, a használója (családja) csak bizonyos időre kapja, és törvényes örökös híján a föld visszaszállt a Szent Koronára.
A mai korban, amikor a termőterület egyre fogy (Szlovákiában az EU csatlakozás óta majdnem 4%-kal csökkent) még jobban tudatosul, hogy a termőföld (sok egyéb tulajdonsága mellett) olyan termelőeszköz, amelyet nem lehet bővíteni, tehát korlátozottan van jelen az életünkben. Európa más országaiban is jelentős korlátai vannak a földtulajdon szerzésének. Általánosan a kemény regulációnak olyan feltételeket támaszt a vevővel szemben, mint a helyben lakás, mezőgazdasági tevékenység, vagy a jogi személyek kizárása a termőföld vásárlásakor.
Szlovákia a rendszerváltozáskor a föld tulajdonának rendezésére nem a kárpótlást választotta (mint Magyarország), hanem a földet visszajuttatta az eredeti tulajdonosainak. Ez a tulajdonosi struktúra azt az állapotot tükrözte, amikor a század derekán a mezőgazdaság még több mint 50%-ában volt a népesség foglalkoztatója, és általában mindenki a családi gazdaságában, javarészt saját tulajdonú földjén dolgozott.
A cél akkor az volt, hogy a kolhozrendszer által kialakult nagybirtokok mellett újra megjelenjenek a családi gazdaságok. Ez a cél sok minden miatt nem valósulhatott meg, főképp a kormányonként változó mezőgazdasági politika, illetve eltérő koncepciók miatt.
Így alakult ki a jelenlegi helyzet, amikor zömében a nagybirtokok termesztik az alacsony hozzáadott-értékű terményeket, 90%-ban bérelt földeken. A bérleti jog pedig jelenleg jobban befolyásolja a földtulajdont, mint a tulajdonosi jog. Sok esetben a földtulajdonosnak nincs is tudomása, hogy reálisan ki is gazdálkodik a földjén. A kérdést még bonyolítja, hogy itt is megjelentek Európa boldogabbik feléből bizonyos vállalkozások, amelyek saját államuk támogatását élvezve (bankgarancia, kedvezményes kölcsön) komoly földvásárlásokba kezdtek.
Teljesen jogos Pém Bálintnak, a Fiatal Agrárvállalkozók Szövetsége elnökének megállapítása, hogy a kezdő gazdáknak tulajdonképp nincs esélyük elindítani gazdaságukat. Az átláthatatlan jogszabályok lehetetlenné teszik, hogy a fiatal gazdák termőterülethez juthassanak, így a vidék nem tudja megtartani a fiatalokat, ami által a vidék elnéptelenedik.
A helyzetnek (sok egyéb mellett) az egyik oka a jelenleg fennálló földalapú támogatás, ami azt eredményezi, hogy a földhasználati jogért a mezőgazdasági termelők között komoly harc folyik, és esélye sincs egy új szereplőnek az elindulásra. A helyzetet nehezíti, hogy egy gazdaság indításához nem elég a termőföld megléte (pl. családi tulajdon), mert más ágazathoz képest itt a termelés jóval tőkeigényesebb és hosszabb a befektetés megtérülése is. Az értékesítés gondjairól, kiszámíthatatlanságról pedig inkább ne is beszéljünk.
A jelenlegi struktúra oda vezetett, hogy egy nagyon drága eszközparkot igénylő egyoldalú növénytermesztés alakult ki, amely csak az alapanyag megtermelésére képes, nagyon alacsony a jövedelmezősége és állandóan ki van téve a piaci turbulenciáknak. Ugyancsak messze van a hazai agrárium az ideális állapottól, ahol jelen vannak különböző méretű és több fajta terményt előállító üzemek.
A földtörvény módosítása csak az egyik, bár nagyon fontos lépés lehet az ideális kép eléréséhez.
Véleményem szerint a földtulajdon szükséges korlátozását a tízéves ittléttel ellentétben, elegánsabban meg lehetne oldani azzal, ha vásárlást csak a helyben lakó, és természetes személyeknek engednénk meg. Azzal, hogy kizárnánk a jogi személyeket a vásárlásból, meggátolnánk a spekulatív célú tulajdonszerzést.
Az eddig reálisan gazdálkodó jogi személyek sem lennének kizárva, hiszen őket is hús-vér természetes személyek alkotják. Azt a nyugati migránst, aki esetleg hajlandó nálunk letelepedni, élni és gazdálkodni természetes személyként, pedig szívesen látjuk.