Az óesztendő utolsó napja az év végi számvetések és mérlegelések ideje. Magyarságunkért, közösségünkért, másokért dolgozó embereket kérdeztünk arról, hogyan értékelik az idei évet és milyen reményekkel tekintenek a következőbe.
Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke:
Közéleti szempontból mozgalmas volt a 2016-os év, hiszen parlamenti választás volt az év elején. Sajnos az MKP-nak ismét nem sikerült elérni az 5 százalékot. Emiatt kötelességemnek éreztem átadni a párt irányítását.
A felszabadult energiáimat Nagyszombat megyére összpontosítottam, és örülök neki, hogy ennek kézzelfogható eredményei vannak. A megyéhez tartozó iskolák, szociális és kulturális intézmények csaknem mindegyikében felújítások történtek, valamint megindult a megyéhez tartozó utak rekonstrukciója is.
Az országot a parlamenti választások után egy szokatlan, formabontó és sokak számára elfogadhatatlan kormánykoalíció irányítja, magyar részvétellel. Az ígéreteket és célokat már megfogalmazták, a jövő évtől ténylegesen számon is lehet kérni azok teljesítését.
Nemzetközi színtéren aggasztó, hogy Nyugat-Európát ismételten terrortámadások érik, ez bizonyára rontja az emberek közérzetét. Magánemberként viszont örülök, hogy mind személyemet, mind családomat elkerülték a betegségek, így a karácsonyt méltón tudtuk ünnepelni.
(Fotó: pixabay.com)
A 2017-es évre azt kívánom, hogy Európa találja meg a bevándorlásra és a terrorizmusra a megfelelő válaszokat, a szlovák kormány teljesítse ígéreteit és a Dél-Szlovákiában élő magyarok számára jól sikerüljenek az év novemberében esedékes megyei választások. Továbbá bízom benne, hogy a jónak értékelt szlovák–magyar államközi kapcsolatok megoldásokat hoznak a felvidéki magyarokat érintő nyitott kérdésekre.
Családomnak, magamnak, barátaimnak és a Felvidék.ma olvasóinak pedig azt kívánom, legyen az egész évben barátság, szeretet és egészség környezetünkben.
Simon Csaba, az MKP rozsnyói járási elnöke:
A 2016-os esztendő a kihívások éve volt, életünk több területén. Egyszerre kellett megküzdeni számos olyan ránk váró feladattal, amelyeket mind egyénileg, mind közösségként próbáltunk hol több, hol kevesebb sikerrel megoldani. Még mindig sokan voltak és vannak közöttünk, akik nem tudnak kilépni kényelmes komfortzónájukból azért, hogy minél többen, közösen gondolkodva tegyünk egy élhetőbb és boldogabb világért itt, a Felvidéken is.
Számomra sok új megbízatást, de megpróbáltatást is hozott ez az év. Hála a Jóisten gondviselésének és szeretetének, sikerült mindennel szembenéznem és helytállnom, mint ahogy a korábbi években és reményeim szerint az elkövetkezőkben is.
Több megmérettetés, küldetés és esemény szerepel a 2017-es évre szóló terveim között, de hogy ezek megvalósuljanak, ahhoz személyes, családi és közösségi életünkben három dolgot kell tenni: imádkozni, dolgozni és tanulni.
Cséfalvay Ágnes, a dunaszerdahelyi Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás elnöke:
Tavasszal nagy örömként ért, hogy én kaptam meg a Példakép-díjat, amit a Femine Fortis hirdetett meg. Ez löketet, erőt adott ahhoz, hogy a másokért végzett munkát tovább folytassam. Az idén egy komoly döntést is meg kellett hoznom. Búcsút mondtam a munkahelyemnek, és próbáltam egy kicsit magamra találni, mert kissé elfáradtam az utóbbi néhány évben. Persze, nem töltöttem tétlenül az időt, hanem elvégeztem egy virágkötő tanfolyamot, ami a lelkemnek tett jót. A harmadik kor egyetemére is járok, szociális munka szakon, januártól pedig visszatérek a társulásbeli munkához.
(Fotó: pixabay.com)
Társulásunk élete az idén is mozgalmas volt. Nemrég részt vettünk egy magyarországi konferencián, melynek témája a fogyatékosság és a művészetek volt és Érdi Tamás is koncertet adott. Bálunkat, Tesco-s gyűjtésünket is megtartottuk, akárcsak a mentálisan sérültek karácsonyát, és ki ne hagyjam a galántai versmondó fesztivált. Hetente van főzés a klubunkban, Verbó Marika vezetésével. Kuklis Katalin pedig táncot tanít a fiataloknak. Lanstyák Edit és Szép Andrea hetente tartanak beszélgetéseket a fiataloknak az élethosszig tartó tanulás keretén belül. Nagyon büszke vagyok arra, hogy megjelent első kiadványunk, az Életképek, ami a mindennapjainkról szól.
A jövőt illetően nagyon nagy álmunk és tervünk, hogy a magyarlakta vidékeken szociális központot hozzunk létre… Védett munkahelyekre és védett otthonokra is nagy szüksége volna gyermekeinknek. Lehet, hogy ez nem éppen jövőre fog megvalósulni, de az első lépéseket mindenképpen meg kell tennünk. Szeretném én is megtalálni a helyem, olyan munkára vágyom, amiből majd nyugdíjat is remélhetek később. Vágyom már nagymamaszerepre is…
Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója:
Mindent, amit elterveztünk 2016-ra, azt sikerült megvalósítanunk. Ami viszont új és bővítette tevékenységi körünket, az a Felvidéki Értéktár, ami hosszú évekre jó részben meg fogja határozni a munkánkat. Ez többek között az értékek regisztrálásával, vetélkedők szervezésével is jár. Emellett még ott van a klasszikus internetes világunk, az adatbázisunk, amit folyamatosan bővítünk. Szerencsére, az anyagiakat is sikerült bebiztosítanunk a zökkenőmentes munkához.
(Fotó: pixabay.com)
Ugyanezt folytatjuk a jövőben is, hiszen egyfajta folyamatosság és ismétlődés jellemzi az intézet tevékenységét. Az országos rendezvények, mint amilyen például a Duna Menti Tavasz, a Bíborpiros szép rózsa, valamint a többi rendezvényünk évente ismétlődik, de minden évben igyekszünk valami újat is beléjük csempészni. Könyvkiadásra is szoktunk pályázni, hogy értékmentő munkákat adhassunk ki.
A pályázás ugyancsak része a mindennapjainknak, hiszen ezek nélkül nem tudnánk megvalósítani programjainkat, amelyek között több-tízezer eurós költségvetésű is akad. Magánéletem legnagyobb boldogsága a három és fél éves Bence unokám, akinek testi és szellemi gyarapodását nagy örömmel figyelem.
Gubík László, a Via Nova ICS elnöke:
Ami azt illeti, volt már jobb évem is. Az MKP-nak rengeteg energia megmozgatása ellenére sem sikerült az áttörés, a kormányalakítás és az azt követő folyamatok nagyon sok embert bizonytalanítottak el és fordítottak el a közügyektől. Az állampolgársági ügyben nem sikerült elmozdulni a holtpontról, a MartFesztet egy tragédia szakította félbe és sok értékes embert veszített el közösségünk.
Mondhatnám azt is, hogy 2016-ot legszívesebben úgy, ahogy volt, elfelejteném, de bizony kudarcokra is szükség van az újraépítkezéshez és a friss gondolatok térnyeréséhez. Ilyen frissességet hozhat az MKP új elnöke, akinek előélete és karizmája új hangot jelenthet a hazai éterben. Menyhárt József egy jó értelemben vett „rendszerhiba” a felvidéki politikában, és könnyen lehet, hogy pont egy ilyen „üzemzavarra” van most a legnagyobb szüksége közösségünknek.
Amit örömként és sikerként értékelek, az egyrészt a vianovások kitűnő szereplése a választásokon. Többen közülünk bekerültek az országos politikába, és a csapat a tisztújítás után is egységes maradt. Örülök annak is, hogy friss szelek fújnak a világpolitikában. Kezd világszerte leáldozni az üres frázisokat puffogtató, emberek valós gondjait semmibe vevő politikai erőknek. Szívemet melengetik a magyar sportsikerek. Jó volt látni, miként hódít a magyar virtus Franciaországban, Rióban és a sportvilág számos egyéb helyszínén.
(Fotó: pixabay.com)
Őszintén remélem, hogy 2017 az újjáéledés éve lesz a Felvidéken. Csapatommal rengeteg elképzelésünk van, melyek részletes kifejtése itt lehetetlen, ezért megpróbálom legalább címszavakban összefoglalni őket. A Via Novával nagy hangsúlyt akarunk fektetni az utánpótlásképzésre, előttünk áll egy szervezeti átalakítás. Komoly beruházásokkal készülünk Martosra, de méltó módon szeretnénk megünnepelni az Esterházy emlékévet is.
Folytatjuk a visegrádi ifik együttgondolkodását és a hazai fiatal vállalkozókkal való együttműködést is. Több programmal szeretnénk bővíteni profilunkat a családpolitika, az egészségügy és a környezetvédelem területén, részt kívánunk venni a budapesti olimpia ötletének népszerűsítésében. Éves tevékenységünkből ezúttal sem marad ki a beiratkozási körút, az autonómia-tervezet terjesztése és a kétnyelvűségi akciók sem. Na, és persze nem fogunk hallgatni, ha a hatalommal való súlyos visszaélést vagy nyilvánvaló korrupciót észlelünk a hazai közéletben. Terv van tehát bőven, és bízom benne, hogy eredményes megvalósításukkal hozzájárulunk a 2017-ben előttünk álló megyei választások sikeréhez is.
Ami pedig a magánéletet illeti, 2016-ban betöltöttem a harmincat, így szép lassan itt az ideje a komolyabb lépéseknek is. Mert a közösségért dolgozni vagy nagy terveket szövögetni szép dolog ugyan, de igazán boldog és hiteles csak saját családdal lehet az ember.
(vj, bb)
