Amennyiben a brit befizetések elmaradnak, Németország nem fogja betömni azokat a lyukakat, amelyek a britek távozása után az Európai Unió költségvetésében keletkeznek – nyilatkozta Jens Spahn német pénzügyminiszter-helyettes a Handelsblatt napilapnak.
Az Egyesült Királyság a második legnagyobb befizető, annak ellenére, hogy 1984-től a rájuk háruló tiszta befizetéseket sikerült a harmadára csökkenteniük. Még így is évente 6 milliárd euróval többet fizetnek a közös kasszába, mint amennyit onnan kivesznek. A németek szaldója ezen a téren több mint 15 milliárd euró.
Spahn szerint nem létezik olyan automatikus mechanizmus, amellyel rákényszeríthetnék Németországot és a többi nettó befizetőt, hogy emeljék a hozzájárulásukat – így reagált Günther Oettinger költségvetési biztos ígéretére, aki véglegesítené javaslatát a hozzájárulások emeléséről. Eszerint a németekre további 4,5 milliárd euró befizetés jutna.
A britek távozása után Németország súlya tovább növekszik az EU-ban, és ezt a helyzetet ki is akarja használni arra, hogy a tagországoknak a strukturális alapokból való merítését az Európai Bizottság által javasolt reformok elfogadásától tegye függővé.
Az európai költségvetés már a kezdetektől az egyik legvitatottabb kérdés a tagországok között, és általában komoly vitákat generál a nettó befizetők és a kedvezményezettek között. Az egyik leghangosabb kritikus mindig is Nagy-Britannia volt, és sokak szerint távozása végre utat nyit az EU költségvetési reformja előtt.
Mikor, ha most nem?
Mario Monti volt olasz miniszterelnök vezetésével egy tíztagú szakértői csoport hozzálátott a reformjavaslatok kidolgozásához, amelyeket január 27-én az Ecofin-en (pénzügyminiszterek tanácsa) készül bemutatni.
Monti csapata úgy ítéli meg, hogy az EU költségvetését már hosszú ideje elhanyagolták, és a saját források rendszerét kellene egyszerűbbé, igazságosabbá, demokratikusabbá és átláthatóbbá tenni. Az EU költségvetése elsősorban a tagországok befizetésére támaszkodik, míg a klasszikus költségvetési források, mint például a vámok vagy az adók, csupán a tizedét adják. Javaslatuk növelné ezeket a forrásokat, elsősorban a környezetvédelmi járulékokból, az energiahordozók járulékaiból, vagy a pénzügyi tranzakciók adójából.
A költségvetési reform nem csak politikailag, de technikailag is bonyolult, mivel a jelenlegi rendszer meglehetősen összetett. Az országokat hozzájárulókra és merítőkre osztja, amelyek közül mindenki jól akar járni, a reformhoz pedig mindenkinek szükséges az igen szavazata.
Bár az EU költségvetése (többéves pénzügyi keret) 960 milliárd euró lehet a 2014-től 2020-ig terjedő hét évben, ez az összeg az EU GDP-jének mégis csupán egy százalékát teszi ki. Összehasonlításul: a nemzeti költségvetések átlagosan a GDP-jük 50%-át használják fel. Hétéves időszakra terveznek, de minden évre meg van határozva az éves maximális limit, amit az egyes területekre felhasználhatnak.
Ezt a keretet hat politikai prioritásra osztották:
- intelligens és inkluzív fejlődés – 508,9 milliárd euró (a 7 éves keret 47%-a)
- fenntartható fejlődés – 420 milliárd euró (a 7 éves keret 38,9%-a)
- a polgárok biztonsága – 17,7 milliárd euró (a 7 éves keret 1,6%-a)
- globális Európa – 66,3 milliárd euró (a 7 éves keret 6,1%-a)
- adminisztráció – 69,6 milliárd euró (a 7 éves keret 6,4%-a)
- kompenzáció (a horvát csatlakozás segítése) – 29 millió euró (a 7 éves keret 0,1%-a).
Az EU kiadásait minden évben fedezniük kell a bevételeknek, nem képezhetnek költségvetési hiányt. A bevételek jelenleg három csoportba oszthatók:
- klasszikus saját források – vámok, a cukor és az izoglukóz utáni illetékek (2014-ben ez képezte a bevételek 11,4%-át)
- bevételek a hozzáadottérték-adóból – minden tagállam átutalja az ÁFA 0,3%-át (2014 – 12,3%)
- tagállami befizetések – ahol minden tagállam a GDP-je alapján fizet (2014 – 68,7%)
- egyéb bevételek – béradók, az EU-n kívüli országok hozzájárulása bizonyos programokhoz, büntetések stb. (2014 – 7,6%)
Új adófajták a láthatáron?
Mivel a nemzeti hozzájárulások és az ÁFA-részek a nemzeti költségvetésből származó befizetéseknek minősülnek, és ezek tették ki 2014-ben a bevételek 81%-át, Monti csapatára nehéz feladat vár, hogy valóban saját forrásokat találjon.
Ilyen lehet az eddigi ÁFA-hozzájárulás reformja, ahol átláthatóbbá válnának a befizetések. Itt a nemzeti ÁFA-bevételek 1%-ra számítanának, ami az EU-költségvetés 18%-át adná.
A pénzügyi tranzakcióknál a részvények és kötvények tranzakcióira 0,1%, a derivált piaci tranzakciókra pedig 0,01% adót rónának ki, de jelenleg ebben a kérdésben még csak 10 ország együttműködése biztosított a huszonnyolcból.
Új lehetőség volna az energiafogyasztás és a CO2 kibocsátás adóztatása. Az új adó a kész termékeket adóztatná az előállításuk során felszabadult CO2, illetve a ráfordított energia alapján. Ez az adó annyiban is érdekes, mert végre figyelembe venné egy-egy termék környezeti terhelését, másképp fogalmazva a társadalmi költségeit is. A kérdés megoldásában szorosan együttműködik a Szlovák Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézete is.
A szlovák kormány hozzáállása még nem tisztázott, és egyelőre nem fejezte ki az elutasítását. A nagy kérdés Németország magatartása, bár a németek maguk javasolták az üzemanyag adóztatását, igaz, elsősorban a migránsprobléma finanszírozásának megoldására.
Borítékolható, hogy a szlovák kormány diplomatikusan csak a kenyértöréskor áll majd elő álláspontjával, de félő, hogy mint minden eddigi pénzügyi tárgyalásán, ezúttal is csak az eddig kialkudott támogatások megkurtítását fogja elérni. Pedig már tapasztalhattuk, hogy az EU-s pénzek nélkül visszazuhan a beruházások nagysága, amint ez tavaly is történt.
