A Széchenyi Társaság – a Társaság névadójának kifejezésével – Eszmesúrlódások címmel kerekasztal-beszélgetés sorozatot indított, amelynek célja dr. Rubovszky András főtitkár szavaival: mai életünket érintő – azt befolyásoló – jelenségekről fogalmi és gyakorlati szinten értéktisztázó eszmecserét folytatni.
Az első alkalommal kedden, március 28-án a civil társadalom, a civil szervezetek értelmezéséről fejtette ki nézeteit Frenyó Zoltán filozófus, Jávor Béla jogász és Ugron Gáspár, a Rákóczi Szövetség alelnöke. A beszélgetés moderátora Elmer István újságíró volt.
Napjainkban sok szó esik a civil társadalomról, a civil – vagy annak látszó – szervezetek működéséről, a mai magyar valóság körülményei között nem egy esetben kritikai éllel. Ezek a kifejezések és a hozzájuk kötődő fogalmak – civilizáció, civilitás, cívis – gyakorta elhangzanak a magán- és a közbeszédben, de vajon pontosan definiáljuk-e minden alkalommal, mit értünk rajtuk?
Frenyó Zoltán történeti, Jávor Béla jogi, míg Ugron Gáspár gyakorlati szempontból írta körül a civil fogalmat. E szerint ahol véget ér az állam szerepe és még nem kezdődik el a családé, ott van hely és szükség a társadalom önszerveződésére.
A résztvevők emlékeztettek arra, hogyan oszlatta fel 1946-ban Rajk László az egyesületeket, társadalmi szervezeteket. Hasonló történt a többi, szovjet érdekszférába került országban, amelyekben a diktatúrák civilellenessége még akkor is érezhető volt, amikor a rendszerváltozások után megindultak a magyar cserkészek, kulturális egyesületek, karitatív szervezetek, hogy felvegyék a kapcsolatot az elszakított magyar nemzetrészekkel.
A civil nem választható el a civilizáltságtól, műveltségtől, amely táplálja a közösségi aktivitás igényét, de mintát is ad. A civil szervezet kritériumai: az önszerveződés, önkéntesség, önszabályozás, a közjó iránti elkötelezettség és a nonprofit jelleg. E két utóbbi feltétel körül már vita alakult ki: a közjó szolgálata jelentheti-e állami feladatok átvállalását? Egyetértettek abban, hogy kizárólagosan állami feladatok elvégzésére nem alakítható civil szervezet, de tevékenységük kiterjedhet olyan területekre, amelyekre a közösségnek szüksége lenne, de nem jut rá állami forrás. Ilyen például a kisebbségi nemzetrészek nyelvi, kulturális önazonosságának megtartása, fejlesztése.
A nonprofit jelleggel kapcsolatban egyértelmű, hogy civil szervezetek nem folytathatnak gazdasági tevékenységet, problémát viszont az okoz, – különösen a legutóbbi időkben került ez előtérbe – hogy a tagdíjakon, a többnyire szerény és bizonytalan adományokon túl, honnan érkezik a támogatás a szervezet céljainak megvalósításához, és főként: milyen feltételekkel? E tekintetben véleményazonosság volt abban, hogy az átláthatóságra szükség van, de az ellenőrzés csak jogállami módszerekkel, eszközökkel történhet, és nem terjedhet ki az egyesületi vezetők vagyonbevallására.
Legélénkebb vita a civil szervezetek és a politika kapcsolatáról alakult ki. Az egyik nézet szerint a civil ne akarjon politizálni, de az állam se akarja befolyásolni vagy korlátozni a vélemény nyilvánításában. Általánosabb nézet az, hogy ideológiai semlegesség nincs, értékválasztásunk a neveltetésünkből, kultúránkból fakad, természetes, hogy olyan szervezetekhez csatlakozunk, amely hasonló értékeket képvisel. Igenis hallathatja hangját a társadalmat érintő kérdésekben, de nem működhet álcázott politikai szervezetként. A totális állam és a liberális állam között sokféle fokozat van. Az angolszász világ civil kultúrájának importálása Közép-Európában idegenkedést szül, például ha nagy alapítványok befolyása alá kerül a szellemi élet irányítása. Tisztázni kell azt is, hogy az NGO-k nem azonosak a civil szervezetekkel, ami pedig a transzparenciát illeti, azt könnyű kijátszani.
Összefoglalásként dr. Rubovszky András leszögezte, hogy egy közösségnek, nemzetnek vannak alapvető normái és céljai. Ideális esetben ehhez járulnak hozzá a civil szervezetek is a maguk tevékenységével.
Az eszmecsere – amelyben a hallgatóság is aktívan részt vett – után mindenki elvihette a Széchenyi Társaság kiadványát a 2015. május 15-én tartott konferenciájuk előadásaival. „Az önkéntes polgári együttműködés erkölcsi kötelezettsége és felelőssége” témájában heten fejtették ki véleményüket, köztük Duray Miklós: Civil szervezetek kisebbségi létben címmel.
Az Eszmesúrlódások sorozat áprilisi vitájának címe: A szabadság elárulása – a liberalizmus.
Helyszíne, mint tegnap: Loyola Cafe – Bp.VIII. Horánszky u. 20.
