Korunk nagy társadalmi átalakulásainak, változásainak valamennyien tanúi vagyunk. Mindezek sokunkat nagy kihívások elé állítanak. A pedagógusokat különösen.
Hogy milyen kihívásokkal kell majd szembenézniük tanárainknak; milyen szemléletváltásra, módszertani alkalmazásokra lesz majd szükségük, arról most nincs szándékomban elmélkedni.
Így tanévzáráshoz közeledve, néhány nappal az utolsó hét előtt egyet szeretnék csupán hangsúlyozni: a pedagógus-élethivatás bizony nem könnyű feladat.
A mai tanárnak sok mindenre szüksége van: széles látókörű tudásra, nagy körültekintésre, lélektani ismeretekre, jó idegállapotra, türelemre és önmérsékletre egyaránt. Ez természetesen minden fokozaton oktató-nevelő pedagógusra vonatkozik: az óvodától az egyetemen tevékenykedőkre egyaránt.
A pedagógusok társadalmi megbecsülést érdemelnének
A pályát jól ismerem valamennyi oldaláról. Úgy is, mint egykor különféle iskolatípusokon, más-más körülmények közt oktató beosztott tanár s mint iskolai intézményt is igazgató személy, de úgy is, mint szülő és nagyszülő. S vannak egyéb tapasztalásaim is, hisz szűkebb családomból nyolc pedagógus is dolgozott vagy dolgozik e poszton. Ezért egyet már most leszögezhetek: a pedagógusok jelen korunkban sokkal nagyobb társadalmi megbecsülést, támogatást, megértést érdemelnének, mint amit sok-sok helyen tapasztalhatunk. Hiszen munkájuk felelősségteljesebb, mint azt gondolnánk.
Aki gyermeket nevel, jól tudja, milyen nehéz feladat elé állítja őt az élet. És gyerekkel dolgozik a tanár is. Egyszerre többel, különféle jelleműekkel és képességűekkel. Ugyanakkor elvárják tőle, hogy megfelelő szinten, megfelelő mélységű és megalapozottságú tudást, ismeretanyagot adjon át. Hogy feleljen minden egyes rábízott gyermek testi-lelki épségéért, magaviseletéért. Ez bizony nem könnyű feladat, s igencsak összetett tevékenység.
Ha visszatekintünk a tanévre, méltányoljuk azt is, mi mindent vártunk el gyermekeink tanáraitól, pontosabban, mi mindent kellett nekik a tíz hónap alatt elvégezniük. Az elsődleges feladat, a tananyagátvétel mellett ott volt a megannyi izgalommal, kihívással járó felmérés, monitorozás, érettségiztetés; versenyekre, olimpiászokra való felkészítés, színjátszókörök, énekkarok, folklórcsoportok vezetése; szavalókkal, prózamondókkal, énekesekkel való foglalkozások. S akkor még nem beszéltünk az erdei- és természetiskolákról, az úszó- és sítanfolyamokról, a tanulmányi-honismereti kirándulásokról, a sok-sok iskolai rendezvényről, műsorokról. És még mindig nem esett szó a különféle értekezletekről és gyűlésekről, a továbbképzésekről, a kreditek szerzésével kapcsolatos tanfolyamokról.
Ne hangoztassák, milyen jó a pedagógusoknak!
Nos, a felsoroltak után lesz itt végre a jövő héten a tanévzáró, amit már megelőztek vagy majd még megelőznek a ballagások, s még majd követnek az adminisztrációs feladatok lezárásai, a lelkigyakorlatok stb. Sokan egy-kéthetes nyári egyetemen vagy egyéb továbbképzésen vesznek majd részt szabadságuk alatt.
Arra kérném hát a pályán kívülieket, ne hangoztassák csak úgy megszokásból, milyen jó a pedagógusoknak, hisz két hónapig nem dolgoznak majd. Ez így ugyanis felelőtlen kijelentés, nagy butaság, mivel tanáraink számára a kapuk június végével sem zárulnak be, s nem is szeptember elsejével tárulnak ki.
A továbbképzéseken pedig általában saját szabadságuk kárára vesznek részt, gyakran saját költségükön. Tehát pihenésre sokuknak alig marad három-négy hetük. Feltételezve, hogy nincsenek beosztva különféle nyári táborokba, nincsenek bevonva ilyen-olyan szünidő alatti iskolai foglalkozásokba. Próbáljuk hát néha megérteni is őket, hadd legyen nyugodtabb nyaruk, hadd kezdhessék majd a következő tanévet egy kicsit felfrissülve, megpihenve is!
