… és a kutya ugat. S miként a kutya ugatását sem értjük igazán, úgy a pénz beszédét sem. Mintha szégyenlős volna. Úgy tesz, mintha dadogna, és az igazságosságra tesz, nem különösen meggyőző utalásokat. Bár inkább az emberek sunynak, különösen, ha keveslik (a pénzt).
A minap azt találtam mondani egy közgazdász ismerősömnek, hogy gyanús nekem ez az új francia államelnök. Miért? Azért, mert szinte az ismeretlenségből varázsolták elő rendkívül rövid idő alatt. Egy ember fölépítése, hogy ismert, elfogadott, megválasztható legyen, jóval hosszadalmasabb folyamat. Mert hiszen ez többek között tömegpszichológiai kérdés. Na és ingyen az ilyen sincs. Sőt: rengeteg pénzbe kerül! Véletlen volna, hogy Macron a pénzvilágból került elő? Erre mondta nekem az ismerősöm, hogy mit csodálkozom, a pénz uralja a világot, ez mindig is így volt.
Igazából persze nem csodálkoztam, én is tudom, hogy ez így megy, de azért mégis zavar, hogy a pénz állapítja meg a politikát, nem pedig fordítva, a politika a pénzt. Naiv vagyok, ugye?
Annyira naiv azért, a látszat ellenére, nem. Mert igaz, úgy igyekeznek láttatni, mintha úgy volna: a politika, pontosabban az igazságos, erkölcsös, részre nem hajló politikusok tartják kordában a tőkét. A média pedig (a tömegkommunikáció) nagyot csodálkozik, ha ennek ellenkezője derül ki, nem is ritkán. Ám ha olyan jól értesült a média, ahogy magáról állítja, vajon miért nem koppint a (saját zsebük felé hajló) politikusok ujjára? Persze azt mondják, ez már más tészta, az igazságszolgáltatás dolga volna ez.
De még mielőtt az igazságszolgáltatást okolnánk, a jogászok fölemelik ujjukat: bizonyítékot! Egyértelmű bizonyítékot szíveskedjenek fölmutatni, különben rágalmazásért bepereljük. Na, de kinek van egy ilyen elhúzódó pereskedésre pénze? És pláne megdönthetetlen érve. Hát ugye… Találgatások persze vannak, gyanúk. Meg indíciumok. Csak ezek az egyértelmű, lehengerlő bizonyítékok nincsenek: manapság már rafináltan tudnak lopni, sőt legálisan is. A paragrafus pedig kacskaringós és lyukas, ráadásul nem csak beszél a pénz, hanem elhallgattat is. Mert senkinek sem büdös.
Itt vannak például ezek a migránsok. Józanul gondolkodó ember aligha hiszi el, hogy ezek mind saját ötletük alapján, spontán indultak el. Meg hogy saját megspórolt pénzükből fizetik a drága utazást, főleg pedig a még drágább embercsempészeket. Szóval fölöttébb gyanús, hogy ebben ugyan nagy pénzek vannak, de aligha a migránsok zsebéből. Azt sem tudjuk elképzelni, hogyan lehet ebből a „hurcolkodásból” nagy pénzt csinálni. Mert ilyet nem szoktak dobra verni, s mert a pénz hallgatni is tud, meg titkolózni meg elhallgattatni is, ha, mondjuk, kellemetlenkedő érdeklődők bolygatják a kérdést.
Hasonló a helyzet akkor is, ha az állambácsi tudni akarja, honnan vette egy-egy civil szervezet a sok pénzét, amelyet ilyen-olyan rém fontosnak tartott ügyre ad ki. Mert hát a civil szervezet, fölöttébb szégyenlősen, sehogy sem akarja elárulni, a pénz valóban a jóságos emberbarát, segítőkész Soros bácsitól van-e. Holott nem érthető, miért szégyellik, hogy a példaképüktől kapták, akit olyan galamblelkűnek, igazságosnak stb. találnak. Annak idején, amikor a szlovák állam nem kívánta tovább támogatni a magyar gyerekek szlovák tanulását segítő Priateľ című lap kiadását, jóhiszeműen én is Soros alapítványához fordultam. Sajnos, a lap egyáltalán nem volt érdekes, csakis – amilyen emberbarátok voltak – a lehető profit.
Bármiről van szó, mindig egy a lényeg: az anyagi haszon. Olyan is van, hogy valaki ártatlanul, mit sem sejtve telket vásárol, amelyet később nagy haszonnal eladni kénytelen, mivel kiderült, hogy ott gyorsforgalmi utat fognak építeni. A rosszakarók természetesen telekspekulációról kezdtek kiabálni, na de honnan tudhatta volna az ártatlan vevő, hogy semmi haszna a telekből nem lesz, se kukoricát, se búzát nem vethet ott, bárhogy szeretne, ha oda – vis maior! – utat akar építeni az állambácsi.
Személyesen egyáltalán nem értem, miért titkolják annyira ezt a pénzszerzési mániát, mikor ezt társadalmilag tisztességes, elfogadottnak tartott játéknak tudják be. A tőke szabad áramlása, ugye, milyen jó? Titkolják, pedig mindenki ezt akarja: sok-sok pénzt szerezni, egyenrangúak vagyunk ebben a demokráciában, bár igazából csak akkor jogos ez, ha az én zsebem javára történik. De hát titkolják. Netán valami rosszban sántikálnak? Ejnye!
