Katolikus berkekben szeptember 14-e a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe. Az egyház minden évben megüli a Kereszt felemelésének és felmagasztalásának ünnepét. Felemeli a Keresztet, hogy rátekintsünk, és tudatosítsuk, mit vállalt értünk Jézus, és milyen úton kell haladnia minden kereszténynek.
Őseink, elődeink ezt nagyon jól tudták. Fából, kőből keresztet állítottak általában nemcsak útszéleken, hanem nevezetes vagy hangsúlyos helyeken (folyópart, falu széle, mező, dűlők kezdete, balesetek, katasztrófák színhelye). Tették ezt hálából, de sokszor csak azért, hogy hosszú útjaikon, munkavégzés közben is legyen hol megpihenniük, egy imát elmondaniuk. Mert tudták, hogy a kereszt hitünk központi jelképe és tartalma. Általa nyertük el megváltásunkat, a kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való végtelen szeretetét. Titkát Krisztus feltámadása tárja fel.
Mint minden faluban, Nánán is több helyen álltak keresztek, rajta állítójuk nevével és évszámmal. Itt is, mint mindenütt, ha a háború nem is, de a hitünket tiltó rendszer sok helyen tönkretette, gazdátlanul hagyta azokat. Szüleink, nagyszüleink még tisztították a környéküket, olykor friss virággal tisztelték meg a még álló vagy romos kereszteket.
Napjainkban nemcsak keresztek, de a szőlőhegyek is árválkodnak errefelé a faluhoz tartozó régi öreg Hegyfarkon. Új gazdák – köztük sokan északról – vásárolják a hegyi területeket, s nem nagyon méltányolják a romos állapotú szakrális jeleket, s bizony bozót és gaz növi be sokfelé ezeket.
Keresztút Nánán (Fotó: Nagy Csilla/Felvidék.ma)
De hogy vannak még csodák, s van még reményünk, azt a nánai Kohút Mihály és fia bizonyította be az elmúlt hónapokban. Naponta elmenve a romos állapotú kereszt előtt elhatározta, hogy a fiával együtt kitisztítják a környéket, és felújítják a keresztet.
A polgármester, Molnár Dezső jóvoltából Magyar Károly esperes és Hegyi Péter káplán az ünnep alkalmából egy szabadtéri szentmisén újra megáldották a felújított keresztet. Nánai és párkányi hívők jöttek össze, s mentek fel énekelve a kereszt tövébe, ahol, mint egykor, elmondták a rózsafűzért a szentmise előtt.
A szertartás után szerény agapével is készültek a nánaiak, többen sírva idézték fel gyermekkoruk kereszthez fűződő emlékeit.
Az esperes prédikációjában utalt arra, hogy elődeink tudták, a kereszt védelem a lelkünkben, a házunkban, a határban, ma már viszont igen kevés otthonban van helye a keresztnek. „Vegyünk példát elődeinktől, akiknek életük legnehezebb állomásaiban a kereszt volt a menedékük, mely vigaszt és a reményt nyújtott nekik. Minderre napjainkban is szükségünk van“ – hangsúlyozta.
