Érsekkéty község a közelmúltban az iskola és óvoda szeptemberi nyitási botrányaitól volt hangos. Szeptember 23-án viszont igazi ünnep volt a faluban. „Nyisd ki rózsám, nyisd ki, csikorgó kapudat” – szólt a meghívó, s a felavatásra és megáldásra váró tájház kapujában az „Isten hozta” felirattal együtt valóban ott várta a régi kétyi viseletbe öltözött páros a vendégeket.
Az alig hatszáz lelket számláló lévai járásbeli kisközség apraja-nagyja, fiatalja és időse összegyűlt a ház előtt a gyönyörű lugasos udvaron, hogy a tájház megnyitását együtt ünnepeljék. Molnár Tímea tanítónő, a Csemadok helyi szervezetének elnöke bevezetőjében ismertette a tájház létrejöttének történetét. Megköszönte mindazon helyi és környékbeli segítők munkáját, adományait, akiknek jóvoltából ezen a napon a tájház megnyithatta kapuit.
Réteshúzás fiatalokkal (Fotó: Danczi Zoltán)
Mint falvainkban általában, sajnos itt is több régi, még jó állapotban lévő parasztporta várja sorsának jobbra fordulását. Peszeki István helyi lakos ez év januárjában döntött úgy, hogy szülei, nagyszülei házát a helyi Csemadok-alapszervezetnek ajándékozza. A vezetőség ezt nagy örömmel fogadta, s a szerződés megkötése után nekiláttak a tennivalóknak. A kétyiek bizalommal voltak a vezetőség iránt, s több család is bekapcsolódott a külső és belső javítási munkálatokba. S mire kicsinosították az egykori portát, már a régi viseletek, terítők, bútorok is előkerültek a szekrények mélyéről, padlások, kamrák zugából. Az egykori ereklyék közül előkerült a fekete menyasszonyi ruha és fátyol, melyet a huszas évekig hordtak, vagy a szebbnél szebb berliner kendők és függönyök.
Egyelőre három helyiséget rendeztek be, ebből egy helyiségben a Csemadok kapott otthont. A jeles napon délután kitárult a kétyi kiskapu, s megtelt a ház ügyes kezű lányokkal, asszonyokkal, akik sütöttek, főztek, nyújtották a finom házi rétest. A férfiak az üst körül szorgoskodtak, amelyben reggeltől főzték az ízletes gulyást és gyűjtötték hozzá a murcit, vagy ahogy itt hívják, a burcsákot.
A több mint negyven éve működő Pacsirta éneklő csoport (Fotó: Danczi Zoltán)
A helyi református lelkész, Nt. Fülöp Sándor áldotta meg a tájházat, majd a hűvös, esős idővel dacolva kezdetét vette a vigasság. A kis falu apraja-nagyja fellépett, s a műsor során bizony tapasztalható volt, hogy milyen sokat jelent a helyi iskola. Szerepeltek kicsik és nagyok, az alsó tagozatosok gyönyörű énekükkel és énekkari fellépésükkel bűvölték el a közönséget, majd az ifjú néptánccsoport ropta a táncot az udvaron felállított színpadon. Csodálatos népdalcsokorral lépett fel a több mint negyven éve működő Pacsirta énekkar a helyi iskola igazgatójának, Hajdú Árpádnak a vezetésével.
A régi porta udvarán sátrat állítottak, így senki nem ázott, s késő estig szólt a zene, énekszótól volt hangos a porta. A vendégek között ott voltak a baráti magyarországi település, Verpelét küldöttei, valamint a farnadi, bényi, zalabai és csatai vendégek, támogatók és a Csemadok járási elnöke, Török Alfréd is.
A megnyitóünnepséget a Bethlen Gábor Alap Zrt. támogatta.
