Beszélgetés a táncról, a tánccal kapcsolatos szokásokról, dalokról. Ipolykér, 1984. október 13.
Nagykürtöstől 15 km-re délkeletre fekszik, az Ipoly folyó mellett, a Sósári-dombok karéjában. Határában van a védett Kéri-mocsár. Területén a történelem előtti időkben a lengyeli kultúra települése állt. Neve a magyar Kér törzsnévből származik, melynek szálláshelye lehetett már 900 körül. A helyi hagyomány szerint a honfoglalók először a Pást nevű dűlőben, a Kerekdombon telepedtek meg.
Nevét egyes források szerint 1271-ben említi először írott dokumentum, „Keer” alakban. Más források szerint az első említés 1327-es keltezésű. A közeli Várdomb nevű 266 méter magas hegyen valamikor vár állhatott a hagyomány szerint, de régészeti bizonyíték erre nincs. A 15. századra két falu állt a mai Ipolykér helyén, melyeket 1481-ben „Naghkeer”, 1486-ban „Kyskeer” alakban említenek. A Kéry és a Madách családok birtoka volt. Magyarország török megszállása idején mindkét falu elpusztult, de később újratelepült. A 19. század közepén a település ismét egy községgé egyesült. A 20. század elején még kisnemesi falunak tartották, lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Népviselete az Ipoly menti palóc viselet legkeletibb ága, Zsély népviseletével mutat rokonságot.
A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Balassagyarmat járásához tartozott, 1938 és 1944 között újra Magyarország része lett, 1945 és 1950 között csak szlovák iskolája volt, de ekkor a magyar tanítási nyelvű iskolát is újra megnyitották. Magyar nyelvű óvodáját még a rendszerváltás előtt megszüntették. 1910-ben 340, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 332 lakosából 245 magyar és 78 szlovák volt, 2011-ben 308 lakosából 176 magyar, 112 szlovák, 20 egyéb lakost számláltak össze.
Adatközlők: ipolykis- és ipolynagykéri asszonyok, lányok: Balázs Katalin sz. 1948, Balázs Margit sz. 1921, Balkó Margit sz. /?/, Dressel Margit sz. 1921, Galcsík Jolán sz. /?/, Hrubcsó Mária sz. 1924, Kovács Borbála sz. /?/, Lakota Mária sz. 1932, Leskó Rozália sz. 1944, Oláh Szabina sz. 1964, Szalkai Jolán sz. 1947, Szuhánszky Margit sz. 1920.
Gyűjtők: Takács András, Gál György, Pálfy Gyula, Felföldi László, Tóth Ágnes.
A karéjos tánc dalainak szövegei:
Ipolykérbe két úton kell bemenni,
De szeretnék a rózsámmal beszélni.
Télen-nyáron rozmaringos az ablaka,
Jaj, de sokat kopogtattam rajta.
Kopogtatnék a muskátlis ablakon,
Nyissál ajtót édes-kedves galambom.
Nem nyithatok, anyámnál van a kulcsom,
Mert, ha szeretsz, hajolj be az ablakon. (Az utolsó két sort ismétlik.)
Húzd rá cigány, szakadjon el a húrod,
Mert már nékem úgysem sokáig húzod.
Majd húzza a republika rezesbandája,
Siralmas lesz annak a hallgatása. (Az utolsó két sort ismétlik)
Nem adnak, nem adnak, engem a babámnak,
Inkább adnak másnak, annak a fekete subásnak.
Fekete subásnak, hatökrös gazdának,
Mégsem a babámnak, mégsem a babámnak. (Az utolsó két sort ismétlik.)
Egy szem búza, egy szem rozs,
Most csókolj meg, most, most, most.
Ha most nem, holnap sem,
Holnapután még úgy sem. (Az utolsó két sort ismétlik.)
Most nyílik a gyöngyvirág.
Lányoké a mennyország.
Tövises csipkebokor,
Legényeké a pokol. (Az utolsó két sort ismétlik.)
Az oláhos tánc dalának szövege:
Az oláhok, meg a svábok, facipőben járnak,
Azok élik világukat, akik ketten /párban/ hálnak
Söpretlen a ház, vetetlen az ágy.
Itt a Kati,
Majd megveti,
Még magát is
Beleveti.
Kapitány uramnak.
A gólyatánc dallamának szövege:
Elfogyott a túrós rétes, üres lett a tál,
Énutánam barna legény, de /te/ hiába jársz.
Gólya, gólya,
Hosszú lábú gólyamadár.
Jobb dolga van a huszárnak, mint a bakának,
Ő parancsol Ipolykérben minden kislánynak.
Gólya, gólya,
Hosszú lábú gólyamadár
Gólya, gólya,
Hosszú lábú gólyamadár.
A juhásztánc dallamának a szövege:
A megyen a nyáj, megyen a nyáj… dalt húzza a zenekar. A jelenlevők pedig dúdolják, majd később énekelik a dalt.
Komám, komám, édes komám,
Hármat füttyentett a kutyám,
Egyik pipa, másik zacskó,
A harmadik gyufatartó.
Van két hete, van, vagy már három,
Csengős csürhémet nem látom,
Kutyák itták /ették/ meg a vérét,
Zsidók cipelik a bőrét.
Van két hete, van, vagy már három,
Hogy a számadómat várom,
Amott jön már, amint látom,
Három fekete szamáron.
Mikor a juhász bort iszik,
Szürke szamár szomorkodik,
Ne szomorkodj szürke szamár,
Megyek én a nyájam után.
Utána újból csak a zenekar játszik és a karéjos tánc tempója felgyorsul.
Más táncot is táncoltak a faluban?
Táncoltak az öregek, de azok már meghaltak. De van még két asszony, aki tudja. Csak volna férfi!
Ki az a két asszony és hogyan hívják a táncot?
Dudatáncnak hívják. Dresser Margit és Szuhanszky Margit tudja.
Hogy hívták azt a férfit, aki tudta?
Dresser Margitnak az édesapja volt, de a másik emberre nem emlékszem.
Mi volt a foglalkozása?
Juhász volt.
A falusiak nem ismerték a táncot?
Ismerték, de nem akarták táncolni.
Ki tudta még a férfiak közül a faluban a dudatáncot?
Senki. Az itteni férfiak ügyesen táncoltak, de a dudatánc nem érdekelte őket.
Azt a pásztort hogy hívták, aki a dudatáncot táncolta?
Balkó Jánosnak.
El tudná mondani, hogy hogyan nézett ki a dudatánc?
Keresztbe letettek egy kötelet a földre. A zenészek dudaszóra elkezdték a nótát húzni. Akkor a férfi és a nő elkezdtek táncolni a kötél által alkotott keresztben. Ők már tudták, hová lépjenek ebben a keresztes táncban.
Párban állva táncoltak a kötél alkotta kereszt felett?
Igen.
Előfordult, hogy összerúgták a kötelet?
Nem, ügyesek voltak.
Milyen lépéseket táncoltak benne?
Milyen lépéseket? Már nem is tudom, de az öregasszony még a hangját is tudja, ha akarja. Akkor így „ugrostak”, ilyen ferdén.(Közben mutatja a lépést, kanászcifrát táncol, körben haladva abban a kötelek alkotta négy keresztben.)
Értem, tehát cifra lépéssel körben haladtak?
Igen, még tapsoltak is. Akkor az asszony még a derekára tette a kezét, így járták. Aztán ők ugrottak abba a kötélbe. Ők már tudták, hogyan kell.
