A Civil Akadémia vendége volt nemrégiben Menyhárt József, az MKP elnöke, aki – nyilván nem a saját hajkoronájából kiindulva – arról (is) beszélt, hogy a határon túli magyar közösségeknek, köztük a felvidékinek is, a saját hajuknál fogva kell magukat kihúzniuk a kátyúból.
Mondhatnánk persze, hogy ez már messziről bűzlik: a megyei választásokra hangoló párt elnöke szorgosan lapátolja a fűtenivalót a kampánykazánba. A hajánál fogva való kihúzás napja is ismert: november negyedike, amikor, ha jól viselkedünk és szépen elmegyünk szavazni, akkor jól ki leszünk húzva a hajunknál fogva – legalább öt évre.
Csakhogy ennél jóval többről volt szó a Civil Akadémia estjén. Olyan kulcsmondat hangzott el Menyhárt József szájából, amilyen az M-K-P betűkkel jelzett párt elnökeitől a 98-as egybeterelés óta még sohasem. De az egész mondóka koncepcióját tekintve talán 1938 óta nem óhajtott és merészelt senki abban az irányban hangolni, ahogy most az MKP elnöke.
Így fogalmazott: „Amikor azon gondolkodunk, hogy a déli régiónak fölfelé kell magát becsatornáznia, sose gondoltunk arra, hogy mi lenne, ha a térképen lefelé gondolkodnánk? Az anyaország felé. Ha az útjait, a gazdasági vonalait – Európában vagyunk, állítólag –, nem felfelé kötné, nem egy olyan többségi nemzet felé, amely gyakorlatilag keveset adott neki – vagy semmit – , hiszen az adóit nem forgatja vissza a térségbe, hanem elkezdene az anyaország felé utakat, vonalakat kiépíteni.”
Pedig Menyhárt csupán a nyilvánvalót mondta ki, amit bárki láthat, aki a kezébe vesz egy térképet. Ez a kulcsgondolat, ez a túlélésünk, sőt gyarapodásunk egyetlen kiútja. Ez az, amivel fehér ló nélkül is visszaszerezhetjük magunknak a Felvidéket, s amely ráadásul tökéletes összhangban van az EU alapelveivel is, ha már mindenáron meg akarunk valakinek felelni.
És ami a legfontosabb: a nemzetpolitikában bekövetkezett koncepcióváltás következtében bírja az anyaország nemcsak erkölcsi, hanem nagyon határozott anyagi támogatását is. Azt már bőven volt időnk megtanulni, hogy a felvidéki magyar közösséget fogva tartó utódállamtól semmi jóra ne számítsunk: amikor épp nem marhavagonkérdésként tartanak bennünket számon, akkor folyik a csendes népirtás a kultúra, oktatás és főleg a gazdaságunk elsorvasztásával. Adóinkat az utolsó centig beszedik, de vissza már ennek a töredéke irányul, az is janicsárok közreműködésével.
Ha van Európában olyan nemzet, amely egészében és nemzetrészeiben is kizárólag magára számíthat, akkor az a magyarság. Ezt kell tudatosítani, felfogni. Erre rímelnek az MKP elnökének szavai, amikor arról beszél, hogy ideje a térképen „lefelé” gondolkodni. Magunkban bízni és a nemzet egészével egységben kihúzni magunkat a kátyúból. Erre valók a gazdaságélénkítő csomagok, amelyekkel már csak meg kell tanulni élni. „Az új, Magyarországról jövő gazdaságélénkítő gazdaságpolitika egy nagyon fontos dolog. Ahol egy népcsoport el tudja tartani magát, gazdasági ereje van, szava van, öntudata van, hite van a saját munkájában, meg tudja vetni a lábát, úgy, hogy senki nem tol minket arrébb…” – fogalmazott Menyhárt József.
És ez bizony nem egy egyéjszakás kaland november negyedikén…
