A magyar tanítási nyelvű alapiskolák jelenleg érvényben lévő tantervei szerint a szlovákiai magyar diákoknak olyan tankönyvekből kell elsajátítaniuk a történelmet, amelyek ugyan magyar nyelven íródtak, azonban a szlovák történelemtankönyvek pontos tükörfordításai.
Ezekből a tankönyvekből egy magyar diák semmit sem tanulhat meg saját ősei történelméről, mivel a tankönyv kizárólag a szlovákok történelmével foglalkozik. A tananyagok másik súlyos hibája, hogy a történelmi Magyarországhoz kapcsolódó egyes eseményeket kizárólag szlovák perspektívából mutatják be és értékelik a tankönyv szerzői, ami egy magyar történelemórán különös helyzeteket teremt.
A következőkben a szlovákiai magyar tanítási nyelvű alapiskolák hetedik osztályában használt történelemtankönyv alapvető hibáira szeretnék rámutatni (Szerzők: Ján LUKAČKA- Mária TONKOVÁ-Ľuboš KAČÍREK-Soňa HANOVÁ: Dejepis pre 7. ročník základnej školy a 2. ročník gymnázia s osemročným štúdiom).
Az említett tankönyv célja Magyarország (a szlovák tankönyvben „Uhorszko”) történelmének bemutatása. Olyan alapvető hibákat említünk meg, amelyek problémát vetnek fel ennek a típusú tankönyvnek a használatával kapcsolatban egy szlovákiai magyar tanítási nyelvű alapiskolában.
Nem a szlovákiai magyar iskolások számára írták
A jelenleg használt történelemtankönyv elsődleges hibája, hogy nem az említett célcsoport számára íródott – tehát nem a szlovákiai magyar iskolások számára. Ezáltal nem teljesíti azt a történelemtankönyvekkel kapcsolatos alapvető követelményt, hogy az adott tankönyv segítségével a diákok legfőképp saját nemzetük történelmével ismerkedhessenek meg. A szlovákiai magyar iskolákban jelenleg a szlovák történelemtankönyvek tükörfordításaiból tanulhatnak a magyar gyerekek, tehát ezáltal csak azt a lehetőséget kínálják fel számukra, hogy magyar nyelven tanulhassanak, de kizárólag a szlovákok történelméről. Az egyes történelmi eseményeket szlovák perspektívából mutatják be, miközben ismeretes, hogy a szlovák történelemszemlélet sok esetben merőben eltér a magyartól.
Ezek a tankönyvek kizárólag szlovák szemszögből mutatják be Magyarország történelmét, és egyáltalán nem veszik figyelemben azt a fontos tényt, hogy magyar történelemórákon is használni fogják őket. Szlovákiában a tágabb politikai-társadalmi környezet azonos ugyan a szlovák és magyar tanulók esetében, azonban a mikrokörnyezet, valamint a nemzeti identitás, az anyanyelv meghatározta előismeretek eltérőek.
A szlovákiai magyar iskolákban jelenleg a szlovák történelemtankönyvek tükörfordításaiból tanulhatnak a magyar gyerekek (Fotó: Radi Anita/Felvidék.ma)
Ahogyan Szabómihály Gizella írja: „A szlovák tankönyveket szlovák anyanyelvű, a szlovák társadalomban szlovákként szocializálódott szerzők szlovákul beszélő és szlováknak szocializálódott diákoknak írják. A magyar anyanyelvű és magyarnak szocializálódott gyermekek tehát olyan tankönyvből tanulnak, amely magyar nyelven ugyan, de szlovák perspektívából mutatja be az adott témát, ami egyes tantárgyak esetében különösen problematikus lehet. Az oktatásnak és a tankönyveknek etnikai identitásképző funkciója is van, a többségi nemzet tagjainak szánt tankönyvek tehát ebből a szempontból sem felelhetnek meg a más etnikumhoz, kisebbséghez tartozó gyermeknek.”
A hetedikeseknek szánt tankönyvben a többségi (szlovák) történelemszemlélet kerül előtérbe, ami nem csak a tankönyv tartalmi felosztásában érzékelhető (vagyis a témaválasztásnál), de a tankönyv egész strukturális felépítésében és nyelvezetében is.
A tankönyv négy tematikus blokkra osztódik:
1. A szlovákok elődei a Kárpát-medencében (Predkovia Slovákov v Karpatskej kotline)
2. Szlovákok a Magyar Királyságban (Slováci v Uhorskom kráľovstve)
3. Az újkori európai társadalom kialakulása (Rodí sa európska novoveká spoločnosť)
4. A Habsburg Monarchia az újkorban (Habsburská monarchia v novoveku)
Ahogy már a történelmi Magyarországról szóló egyes fejezetek címei is mutatják (A szlovákok elődei a Kárpát-medencében/ Szlovákok a Magyar Királyságban), a tankönyv tananyaga kizárólag a szlovákok történelmére, eredetére, és kultúrájára fekteti a hangsúlyt. Ugyanakkor a tankönyv szerzői szlovák perspektívából mutatnak be olyan eseményeket is, amelyek főszereplői éppenséggel a magyarok voltak. Ilyen típusú részek esetében tehát célszerűbb lenne a magyar történelemszemlélet bemutatása is (pl. a magyarok bejövetele a Kárpát-medencébe, a magyarok harcai, a Magyar Királyság megalakulása stb.).
A jelenlegi történelemtankönyvek kizárólag a szlovákok történelmére fókuszálnak
A nemzeti identitástudat kialakulásának szempontjából nagyon fontos tényezőnek számít, milyen történelmi események és milyen történelmi személyek kapnak helyet a tankönyvekben. A jelenlegi szlovák történelemtankönyvek esetében az egyes tananyagok olyan eseményekre és történelmi személyekre fókuszálnak, amelyek és akik kizárólag a szlovák történelemhez kapcsolódnak. Ez a személet viszont különböző problémákhoz vezet a magyar iskolák történelemóráin. Egy szlovákiai magyar diák számára nyilvánvalóan fontos, hogy megismerje a többségi (szlovák) nemzet történelmét és legfőbb történelmi személyiségeit is, azonban a nemzeti identitástudat kialakulásának szempontjából sokkal fontosabb lenne, hogy a történelemórák alatt a magyar történelmet és a magyar történelmi személyiségeket ismerje meg. Tehát nem szabad bekövetkeznie annak az állapotnak, hogy egy szlovákiai magyar diák többet tudjon a szlovákok történelméről, mint saját népének történelméről.
A jelenlegi történelemtankönyvek azonban akár ehhez a helyzethez is vezethetnek, ugyanis minden az adott magyar történelemtanár jóindulatától és lelkiismeretességétől függ, hogy kész-e eltérni a megadott tantervektől, avagy sem.
Példaként megemlítendő, hogy a magyar történelem egyik híres eseményét – a Rákóczi-szabadságharcot – a szlovák tankönyvek összesen 6 sorban taglalják (sic!), mindeközben Magyarországon a magyar tankönyvek ennek az eseménynek (ahogy II. Rákóczi Ferenc élete bemutatásának) több oldalnyi tananyagot szentelnek. Ez a tény pedig azért is meghökkentő, mivel II. Rákóczi Ferenc nem csak a mai Szlovákia területén született (Borsiban, ahol a mai napig megtekinthető a Rákóczi-várkastély), de a mai Kelet-Szlovákia több településén is megfordult, illetve Szlovákia egyik híres műemléke kapcsolódik a nevéhez (a kassai Szent Erzsébet-dóm altemplomában helyezték örök nyugalomra a fejedelmet). Az említett történelmi személyt tehát igen szoros kapcsolat fűzi a mai Szlovákia területéhez – ez pedig csak egy a sok téma közül, amelynek a szlovák tankönyvek nem szentelnek különösebb figyelmet.
Mire gondolhat az a hetedikes magyar diák, aki (elméletileg) az ezeréves Magyarország történelmével foglalkozó órákon nem a magyarok történelmével találkozik a tankönyvek hasábjain, hanem a szlovákok elődeinek történelmével? Itt fontos megjegyezni, hogy az említett fejezet pontos szlovák címe „Elődeink élete” (Život našich predkov), tehát a tankönyv fordítója ez esetben helyesen döntött, amikor nem ragaszkodott a címszó pontos fordításához, és a „Szlovákok elődeinek élete” fordítás mellett döntött. Ellentétes esetben egy ilyen jellegű mondat még nagyobb kavarodást okozott volna a magyar gyerekek fejében (a magyar iskolákban ugyanis, sajnálatos módon, találkozhatunk az „őseink, a szlávok törzsekben éltek” típusú információkkal is).
Lapok a hetedikes történelemtankönyvből (Fotó: Radi Anita/Felvidék.ma)
Az említett tankönyv használata kötelező a magyar iskolák számára is, a könyvben szereplő tananyagok azonban teljes mértékben elkerülik a magyar történelem bemutatását. A tankönyv így megsérti a kisebbségek azon alapvető jogát, hogy az iskolai oktatás keretein belül megismerkedhessenek saját nemzetük történelmével, eredetével és kultúrájával. A jelenlegi történelemtankönyv nem felel meg ennek a fontos követelménynek, ezek mellett pedig olyan súlyos történelmi csúsztatásokat, valótlan állításokat és információkat tartalmaz, amelyek nem csak a magyar történelemszemlélettel állnak éles ellentétben, de egy ilyen jellegű tankönyv használata a szlovák diákok számára sem ajánlott, mivel azt a téves hiedelmet keltheti bennük, hogy ezek a történelmietlen állítások komoly kutatások eredményei (lásd a Szvatopluk király elméletet lejjebb).
”Szvatopluk király” olvasható a szlovákiai történelemtankönyvekben
Ha néhány mondatban meg is említi a tankönyv a magyarokat, akkor ez általában negatív kontextusban történik. A szlovák történelemszemlélet egyik sajátossága, hogy a magyarokat, mint a szlovákok örök ellenségét és elnyomóit tüntetik fel, s ez az ellenségkép a jelenlegi tankönyvekre is jellemző. Az egyes tananyagok esetében érződik, hogy a magyarokkal kapcsolatban a szerzők azt a benyomást akarják kelteni a diákokban, hogy egy vad és ellenséges népről van szó, amely alacsonyabb rendű kultúrával rendelkezett, majd erős ellentétbe helyezik őket a békeszerető, dolgos, civilizált, pásztorkodó életmódot folytató szlávokkal. Továbbá olyan történelmi forrásokat tüntetnek fel a tankönyvben, amelyek a magyarokat rossz fényben festik le, a szlávokat viszont teljes mértékben pozitívan ábrázolják:
• Körülbelül ebben az időszakban halt meg Svätopluk (a magyar nyelvű tankönyvben szlovák formában szerepel Szvatopluk neve) is, a morvaországi szlávok királya, aki a legmegfontoltabb és legélesebb elméjű volt a saját emberei között. Fiai a királyságát rövid ideig és szerencsétlen módon birtokolták, mert a magyarok mindent elpusztítottak egészen az alapokig. Prümi Regino (14 old.)
Svätopluk király a tankönyvben (Fotó: Radi Anita/Felvidék.ma)
• A 24. oldalon hasonló jellegű idézet található (Szent István király nagyobbik legendája), amelyben arról értesülhet a diák, hogy a magyarok nem akarták feladni ősi hitüket és áttérni a keresztény vallásra: „…De minden jónak ellensége, az irigységgel és gonoszsággal teljes ördög, hogy Krisztus apródjának szent szándékát szétzilálja, belháborút támasztott; az ő sugallatára a pogány nép vonakodott nyakát a keresztény hit igájába hajtani…” Kicsit kétségbeejtő tehát, hogy egy magyar diáknak olyan tankönyvből kell elsajátítania a történelmet, amely őseit primitív és barbár népnek tartja, a szlávok/szlovákok szerepét viszont a történelmi Magyarország keretein belül alaptalanul felnagyítja.
A szlovák történelmi terminológia hiányosságai
Külön fejezetet igényel a szlovák tankönyvekben használt terminológia. Leginkább az Uhorsko/Uhorské kráľovstvo kifejezések használatára kell elsőként felhívni a figyelmet. A szlovák szerzők olyan természetes módon használják ezeket a megnevezéseket, mintha a szlovák történelmi terminológiával semmi gond nem lenne, holott súlyos értelmezési problémákat okozhat ennek a szónak a feltüntetése egy-egy tananyag kapcsán. A szerzők arra sem voltak hajlandóak, hogy egy rövid információ keretében tájékoztassák a diákokat arról, hogy Magyarország/Magyar Királyság ezen típusú megnevezése kizárólag a cseh és a szlovák nyelvre jellemző. Nyilvánvaló, hogy az említett kifejezések használata a szlovák történetírásban azzal a céllal alakult ki, hogy a diákok kezdettől fogva kizárják ennek az államnak bármilyen kapcsolatát a magyarokkal, és a Magyar Királyságot, annak megalakulásától kezdve egy többnemzetiségű (multietnický) államnak értelmezzék.
A szlovák tankönyvek nem magyarázzák el világosan a szlovák diákok számára, hogy ez egy magyarok által létrehozott állam volt, kezdettől fogva az ország multietnikus jellegére fektetik hangsúlyt, és egy olyan országként mutatják be „Uhorszko”-t, ahol a magyarság (a szlovákokhoz hasonlóan) csak egy nemzet volt a sok közül. Ez a szemlélet a feltüntetett forrásanyag kiválasztásában is megjelenik.
A szerzők a magyarokat nem tekintik államalkotó és többségi nemzetnek, ez a nézet azonban helytelen, és mindenképpen magyarázatra szorulna:
• „Magyarország/Uhorsko soknemzetiségű keresztény államként jött létre. (22 old.)
• „Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.” (24 old.)
• „Miért mondja azt a második forrásmű, hogy a Magyar Királyság/Uhorsko gyenge lesz, ha egynyelvű és egyerkölcsű ország lesz? (25 old.)
A tankönyv ismétlődő jelensége, hogy szerzői azt a benyomást igyekszenek kelteni, mintha Szlovákia, amolyan önálló államként, ténylegesen létezett volna a Magyar Királyságon belül (sic!). A szerzők a történelmi Magyarország megyerendszerét sem veszik figyelembe, hanem egyes események területi meghatározásánál a „Szlovákiában/Kelet-Szlovákia területén” típusú megnevezéseket használják. Fontos megjegyezni, hogy a szlovák történelemtankönyvek magyar változatai esetében a fordítók igyekeztek elkerülni ezt a hibát, és helyesen a „mai Szlovákia területén/a mai Kelet-Szlovákia területén” kifejezéseket használják, azonban esetenként a tananyagban zárójelben feltűnik a szlovák terminológia is (pl. západné Slovensko, východné Slovensko stb.). Összevetve viszont a tankönyv magyar fordítása pontosabb terminológiát tartalmaz, mint az eredeti szlovák szöveg, amelyből a szlovák diákok tanulnak, így hát nem is kell csodálkozni azon, ha a szlovák diákokban egyes történelmi korszakokkal kapcsolatban teljesen zavaros kép alakul ki.
A következőkben az eredeti szlovák tankönyv szövegéből idézünk, és azok magyar fordítását közöljük:
• „Mestá, resp. sídliská s remeselníckym a kupeckým obyvateľstvom vznikali na Slovensku už pred príchodom nemeckých kolonistov./A városok, illetve az iparosok és a kereskedők települései Szlovákia területén már a német telepesek érkezése előtt léteztek.“ (32 old.)
• „Na východnom Slovensku sa stali neobmedzenými pánmi Omodejovci a na juhozápadnom Slovensku Matúš Čák Trenčiansky./Kelet-Szlovákia területének az Aba Amádék voltak a korlátlan urai, Nyugat-Szlovákia területének pedig Csák Máté.“ (35 old.)
• „V ťažbe a spracovaní medi, zlata a striebra patrilo Slovensko medzi najvýznamnejších producentov nielen v Uhorsku, ale aj v celej Európe./A réz, arany és ezüst kitermelése és feldolgozása terén Szlovákia a legjelentősebb területek közé tartozott nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában.“ (38 old.)
• „V rokoch 1428-1434 zorganizovali (husiti) viacero úspešných výprav smerujúcich na územie Slovenska. Stúpencami husitizmu sa stali niektorí Slováci študujúci v Prahe…/A husziták az 1428-1434 közötti időszakban számos sikeres hadjáratot indítottak Szlovákia területére is… Néhány Prágában tanuló szlovák ifjú a huszitizmus követőjévé vált…“ (43 old.)
• „Slováci a Slovensko boli súčasťou tohto štátu až do roku 1918./A szlovákok és Szlovákia területe 1918-ig ennek az országnak a részét képezték.“ (22 old.)
• Vojenský poriadok na obranu stredoslovenských banských miest a okolia pred Turkami, 1564/Katonai szabályzat a közép-szlovákiai bányavárosok és környékük védelmére a törökökkel szemben, 1564“ (83 old.)
• „V roku 1632 morová epidémia zasiahla aj slovenské mestá, napr. Bratislavu a Trnavu./A pestisjárvány 1632-ben elérte a szlovák városokat is, pl. Bratislavát és Trnavát.“ (83 old.) A magyar tankönyvben ez a mondatot némileg átalakították: „A leggyakrabban előforduló járvány a pestisjárvány volt. 1632-ben elérte Pozsonyt és Nagyszombatot is.”
”Bányászat Szlovákiában a középkorban” (40 old.) – olvasható a szlovák történelemtankönyvekben.
A tankönyv szerzői a „szlovákok” megnevezést olyan történelmi korszakokban is használják, amikor még nem beszélhetünk a mai értelemben vett szlovák nemzetről. Már a tankönyv első két fejezetének címei – A szlovákok elődei a Kárpát-medencében/ Szlovákok a Magyar Királyságban – is vita tárgyát képezik.
A szerzők a „szlovákok” kifejezést olyan esetekben használják, amikor a szövegkontextus alapján a „szlávok” elnevezés lenne megfelelőbb:
• „1381-Ľudovít I. vydal privilégium pre žilinských Slovákov./1381-I. Lajos kiváltságokat ad a zsolnai szlovákoknak” (37 old.)
• „Slováci v Žiline si svoje právo na účasť v mestskej rade vymáhali priamo od kráľa…Zsolnán (Žilina) a szlovákok egyenesen a királytól követelték ki részvételi jogukat a városi tanácsban…” (38 old.)
• „Privilégium pre žilinských Slovákov/A zsolnai szlovákok kiváltságlevele…” (39 old.)
Láthatjuk, hogy a szerzők a „žilinskí Slováci” (zsolnai szlovákok) kifejezést használják annak ellenére is, hogy a tankönyvben megjelenik a kiváltságlevél eredeti latin elnevezése is –Privilegium pro Slavis, ahol viszont a „szlávok” szó szerepel.
A szlovák történelemtankönyvek nagyrészt csak azon események bemutatására fókuszálnak, amelyek a mai Szlovákia területéhez kötődnek, ez a módszer azonban helytelen, ugyanis az említett történelmi korszakokban Szlovákia, mint önálló állam nem létezett, így minden esemény folyamatát a történelmi Magyarország kontextusán belül kellene magyarázni, nem pedig csak annak bizonyos területeire vonatkoztatva, amikor is a szerzők figyelmen kívül hagyják a történelmi Magyarország határait, vármegyéit és az ország akkori felosztását (a tankönyvben nincs megemlítve, hogy a mai Szlovákia a történelmi Felvidék/Horná zem területén helyezkedik el).
A következőkben a 7. osztályos szlovák történelemtankönyv hibajegyzékéből szemelgetünk (az idézetek az eredeti szlovák tankönyv szövegének magyar fordításai):
• „Az 5. század végén és a 6. század elején Szlovákia területén szloven törzsek telepedtek le./Koncom 5. a začiatkom 6. storočia sa na území Slovenska usadil kmeň Slovenov.” (8 old.)
Szláv törzsekről van szó, amelyek szálláshelyei pontosan térben nem behatárolhatók (a tankönyv 9. oldala említi is!). A Samo-féle birodalom központja valószínűleg a mai Csehország területén lehetett, ugyanakkor szlovén történészek közül néhányan délebbre, Karinthiába helyezik ezt az államot. A mai Szlovákiának csak az északnyugati része tartozhatott Samo birodalmának fennhatósága alá, de ez sem bizonyítható. A Kárpát-medence mindenképp avar uralom alatt állt!
• „a szlovákok elődei”/„predkovia Slovákov“ (8 old.)
A könyv genetikai rokonságot vél felfedezni Samo szlávjai és a mai szlovákok között. Erre nincs semmilyen bizonyíték.
• A Nyitrai Fejedelemség területének leírása: „a Kárpátok keleti íveléséig”/„po východný oblúk Karpát” (11 old.)
A Nyitrai Fejedelemség határait pontosan nem lehet meghatározni, de a mai Kelet-Szlovákiára minden bizonnyal nem terjedt ki. Kérdéses az is, hogy Pribina (Priwina) szláv lett volna, erről egyik forrás sem ír. A régészeti leletek avar továbbélést mutatnak a területen.
• „Pribina (…) megalapította a Pannon Fejedelemséget, amelynek a mai Zalavár melletti Mocsárvár volt a székhelye./Pribina (…) založil Panónske kniežatstvo so sídlom v Blatnohrade.” (11. old.)
Pribina frank hűbéresként, Alsó-Pannónia grófjaként (comes) uralta a területet, szó sem volt önálló fejedelemségről.
• 12. oldal – „Svätopluk nagyon rátermett uralkodó volt. Rövid idő alatt rendezte az ország belső viszonyait, és elkezdte a szomszédos szláv országok meghódítását… A pápa eleget tett a kérésének, és 880-ban Nagy-Moráviát a saját védelme alá helyezte. Egyúttal azt is engedélyezte Svätopluknak, hogy Nyitrán püspökséget hozzon létre Wiching német püspökkel az élén. Ezzel elismerte Nagy-Morávia függetlenségét, és Svätoplukot egyenrangúvá tette az akkori Európa többi uralkodójával. Ezért királynak is nevezhetjük.” „Svätopluk bol mimoriadne schopný vládca. V krátkom čase stabilizoval vnútorné pomery v krajine a začal si podmaňovať okolité slovanské krajiny…Pápež Svätoplukovi vyhovel a roku 880 vzal Veľkú Moravu pod svoju ochranu. Zároveň Svätoplukovi povolil zriadiť biskupstvo v Nitre…Uznal tým nezávislosť Veľkej Moravy a Svätopluka postavil na roveň ostatným panovníkom vtedajšej Európy. Preto ho môžeme označiť za kráľa.” (12 old.)
Nem ismerünk olyan forrást, amely Szvatopluk koronázásáról szólna. Királlyá válni ebben a korban csak a pápa, vagy a császárok valamelyikének hozzájárulásával lehetett. Bíborbanszületett Kónstantin rex helyett csak arkhón-nak nevezi Szvatoplukot. V.Ö.: 20. oldal – Nagy-Morávia fejedelmeinek (sic!) hatalmi jelképeként helyesen kardot említenek, nem koronát. A Szvatoplukról szóló hagyomány őrzőjeként a tankönyvben megemlítik Bíborbanszületett Kónstantint, ám arról nem ír a könyv, hogy az említett bizánci császár csak megas arkhón-nak tartotta Szvatoplukot. Nagy-Morávia ilyen formájú kiterjedése teljesen valószerűtlen (13 old.).
Lapok a hetedikes történelemtankönyvből (Fotó: Radi Anita/Felvidék.ma)
• A térképen (13. old.) ábrázolt Nagy-Morávia kiterjedése teljesen valószerűtlen. A birodalom pontos határai megállapíthatatlanok. Anonymus szerint a Garam volt a keleti határ: „Tudniillik Attila király halála után azt a földet, amely a Vág és a Garam között a Dunától egészen a Morva folyóig terül el, a csehek hercege foglalta el, és egyetlen hercegséggé tette.”
• „A hazai nyelven végzett egyházi szertartás egyedülálló jelenség volt, ilyesmi nem fordult elő Európa más területein egészen a reformáció időszakáig.” „Liturgia v domácom jazyku (u Slovenov) bol unikátny jav v kresťanskej cirkvi, ktorý sa nevyskytol nikde inde v Európe až do čias reformácie.” (18 old.)
Nem volt egyedülálló jelenség, lásd Wulfilát és a gótokat.
• „Szlovákok a Magyar Királyságban/Slováci v Uhorskom kráľovstve” (22 old.)
Szent István korával kapcsolatban tudománytalan szlovákokat említeni.
• „Hont és Pázmány szlovák főurak”/”slovenskí veľmoži Hont a Poznan” (22 old.)
A X. század végén a mai értelemben vett szlovák nép még nem létezett, szlávságukra sincs bizonyíték.
• „Pozsonyban ezüst pénzérméket veretett (Szent István).” „Nový kráľ (Štefan) dal pri tejto príležitosti raziť v Bratislave prvé uhorské strieborné mince.” (22 old.)
Erre semmilyen adat nincs. Esztergomban volt a régészeti leletek alapján Szent István pénzverdéje.
• „A vármegyék létrehozásakor István céltudatosan a korábbi vármegyerendszert vette alapul, amellyel a nyitrai részfejedelemségben ismerkedett meg.” („Štefan tak cieľavedome nadviazal na starší hradský systém, s ktorým sa oboznámil v Nitrianskom údelnom vojvodstve. (23 old.)
Kizárt, hogy Szent István szláv példa alapján hozta volna létre a vármegyerendszert.
• „A hittérítés leggyorsabban azokban a térségekben ment végbe, ahol a magyar lakosság vegyesen élt az ott régen letelepedett szlovák lakossággal.” „Kráľ Štefan I. podporoval šírenie kresťanstva u dovtedy prevažne pohanského maďarského obyvateľstva. Najrýchlejšie tento proces prebehol v regiónoch, kde žilo maďarské etnikum premiešané so starousadlým slovenským obyvateľstvom.” (23 old.)
Erre az állításra semmilyen forrás, vagy adat sincs. A szlovák nyelvű tankönyvben a „slovenské obyvateľstvo/szlovák lakosság” (sic!) kifejezés szerepel, a magyar fordításban „szláv lakosság” szerepel.
• „Bizonyára nem véletlen, hogy az esztergomi érsekség csaknem teljes területe a mai Szlovákia területén volt és csaknem teljesen azonos volt a megszűnt Nagy-Morávia püspökségének a területével.” Nie je iste náhodou, že takmer celé územie ostrihomského arcibiskupstva ležalo na území dnešného Slovenska a krylo sa s rozsahom zaniknutého veľkomoravského nitrianskeho biskupstva.” (23 old.)
Nem ismerjük sem a nagy-moráviai püspökség, sem az Esztergomi Érsekség pontos kiterjedését.
A cikk megjelent szlovák nyelven a Madari.sk oldalán Niečo o chybách slovenských učebníc dejepisu címen.
Hibajegyzéket készítette: Sólyom Márk
