Immár ötödik esztendeje fejti ki tevékenységét a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet, mely alkalomból Csóti Györggyel, a KJI igazgatójával beszélgettünk.
Miért van szükség ma az Európai Unió tagállamaiban a Kisebbségi Jogvédő Intézet működésére?
A Kárpát-medencei rendszerváltozások kezdete óta eltelt több mint negyedszázad alatt nem sikerült az elcsatolt területeken számszerű kisebbségbe került őshonos magyar nemzeti közösségek nemzetközi ajánlásoknak és az európai pozitív gyakorlatnak megfelelő jogait biztosítani. Azt hittük, az euroatlanti integrációs folyamatok sok mindent megoldanak, de semmit sem oldottak meg. Öt szomszédos országban másodrendű állampolgárok, létszámuk a népszámlálások tanúsága szerint tízévenként több százezerrel csökken, a többségi nemzetek teljes felszámolásukra törekszenek. Szülőföldön magyarként megmaradásuk és emberi boldogulásuk egyetlen reális megoldása a tényleges és teljes körű autonómia biztosítása lenne. Erről – jelenleg – csak Szerbiában lehet beszélni, Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában – szó szerint – főben járó bűn. Mi ebből a tanulság mára? Tűzoltó tevékenységet kell folytatni! Miközben a civil szférában és a politikában elszántan küzdünk az autonómiáért, biztosítani kell külhoni nemzettársaink számára az európai szintű megélhetést és a jogbiztonságot. Mi ez utóbbiban vállalunk szerepet. Magyar ember emelt fővel járhasson szülőföldjén, soha ne érhesse jogsérelem magyarsága, vagy vélhetően magyarsága miatt.
Hogyan értékeli az intézet első öt évét?
Szerény anyagi körülmények között, kis létszámmal, de határtalan lelkesedéssel dolgozunk. Ugyanakkor le kell szögezni, ha nagyobb lenne az elvárás irányunkban külhoni nemzettársaink részéről, többet is tudnánk nyújtani. Sajnos, az elmúlt évtizedek csalódásai, a megfélemlítések, sokszor szó szerinti üldöztetések apátiába kergették az elszakított nemzetrészeket. Sokan inkább vállalják az asszimilációt, vagy a kivándorlást, eleget téve ezzel a többségi nemzet politikusai elvárásának. Ez emberileg érthető, de nem elfogadható. Ilyen körülmények között kell értékelni a munkánkat. Vannak sikereink, és vannak kudarcaink. Áttörtük a hallgatás falát, most át kell törni a félelemét is. Hirdetni kell sikeres ügyeinket, stratégiai pereket kell folytatni, nem állhatunk meg országhatároknál, el kell menni Strasbourgig, harcolni kell a jogbiztonságért valamennyi szomszédunknál.
A Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársai – Benda Vivien, Csóti György, Antal Eszter és Korom Ágoston a KJI 2017-es konferenciáján (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
Említene néhányat e sikeres ügyek közül?
Ebben az évben több, az intézetünk által támogatott eljárás zárult le sikeresen. Ilyen például a Minority Rights nevű, kolozsvári székhellyel működő civil jogvédő egyesület által kivívott kolozsvári magyar helységnévtábla ügye. Miután 2014-ben a holland Language Rights által benyújtott keresetet a perképesség hiányára hivatkozva elutasította a bíróság, 2015-ben partnerünk kezdeményezte a táblák kihelyezésének bírósági úton történő kikényszerítését. Ennek eredményeképpen 2017-ben már magyarul is olvashatjuk a kincses város nevét a település határához érkezve.
A dunaszerdahelyi Horváth Zoltán ügyében hozott ítélet június 29-én vált jogerőssé. Védencünk 2009-ben begipszelt lábbal egy idős magyar úr védelmére sietett. A szlovák támadót, aki már korábban is többször belekötött magyarokba, először könnyű testi sértésért el is ítélték. Másfél évvel a történtek után a támadó feljelentést tett, kifordítva a valós eseményeket, miszerint őt támadták meg, neki okoztak testi sérülést. Ugyanaz a bíró, aki Horváth Zoltánt először tanúként kihallgatta – érthetetlen módon – 2013-ban négy év letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A tanúvallomások között fellelhető ellentmondások, valamint a szakértői vélemények összevetését követően bizonyítékok hiányában végül felmentették a hét éven át a börtönbüntetés fenyegetettségében élő magyar férfit.
A szimbólumhasználatért folytatott küzdelem egyik nagy eredménye az erdőszentgyörgyi zászlóperben hozott döntés, amelyben a másodfokú bíróság értelmezte a bírságolási jegyzőkönyv alapjául szolgáló 1157/2001 számú kormányhatározatot (amely többek között Románia zászlójának más állam hivatalos zászlójával együtt közterületen történő kihelyezését is szabályozza), megállapítva, hogy az a székely zászlóra és az úgynevezett minden magyarok zászlójára nem vonatkozik.
Milyen hozadékuk volt a sikereknek a külhoni magyarság számára?
Ez most még nehezen mérhető le, de biztosan bátorságot és kedvet kapnak ahhoz, hogy a magyarságuk miatt ért jogsérelem esetén hozzánk, illetve a régiójukban működő partnereinkhez forduljanak segítségért. A többségi nemzet által működtetett hatóságokat és intézményeket pedig részben, vagy egészében visszafogja további jogsértések elkövetésétől. Ez utóbbi még kevéssé tapasztalható, de hosszabb távon biztosan lesz ilyen hozadéka a munkánknak, ami nem is hozadék csupán, hanem egyenesen célkitűzésünk.
Csóti György, Vincze Loránt és Potápi Árpád János a Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében című konferencián 2017-ben (Fotó: Szinek János/Felvidék.ma)
Mely régió esetében érzi a legszükségesebbnek az előrelépést? Hogyan kívánják ezt megvalósítani?
Nyilvánvalóan a jelenlegi geopolitikai helyzetben Kárpátalján. De a Felvidéken is sok tennivaló van. Hirdetni kell magunkat, az általunk kínált lehetőségeket, bátorítani az embereket, hogy éljenek a jogvédelem eszközeivel. Ebből a célból harminc másodperces reklámfilmet készítettünk, melyet helyi magyar nyelvű televíziócsatornákon és hírportálokon igyekszünk – több-kevesebb sikerrel – sugározni, illetve bemutatni. A jövőben külön sajtótájékoztatókat tartunk egy-egy sikeres peres ügy után, biztatva a jogsértetteket és elriasztandó a potenciális jogsértőket.
Milyen formában működnek együtt a partnerekkel? Tervezik-e, hogy bővítik az együttműködés kereteit?
Az egész Kárpát-medencére kiterjedő jogsegélyszolgálatunk két pilléren nyugszik. Az egyik az állandó jogsegélyszolgálati helyek hálózata, a másik a konkrét peres ügyekben történő segítségnyújtás. A jogsegélyszolgálati irodák nyitva állnak minden külhoni nemzettársunk előtt, ahol térítésmentesen tanácsokat és elsősegély-jellegű támogatást kapnak sérelmes ügyeikben. Az irodákról minden szükséges információ megtalálható a www.kji.hu honlapunkon. A magyarságuk, vagy vélhetően magyarságuk miatt jogsérelmet szenvedetteket szintén ellenszolgáltatás nélkül képviselik ügyvéd partnereink a bírósági eljárásokban. A partneri kapcsolatok pályázat útján jönnek létre, melynek feltételei a honlapunkon megtalálhatóak. A pályázatokat az intézet mögött álló Kisebbségi Jogvédő Alapítvány kuratóriuma bírálja el.
Természetesen állandóan igyekszünk bővíteni az együttműködést mind mélységi, mind pedig horizontális irányban. Ez addig fog tartani, amíg jelentős mértékben nem csökkennek a jogsértések az elszakított nemzetrészek tagjaival, csoportjaival, civilszervezeteivel és intézményeivel szemben.
A Kisebbségi Jogvédő Intézet látogatása a Szövetség a Közös Célokért pozsonyi, központi irodájában. A képen: Duray Miklós, Bedő Árpád, Antal Eszter, Benda Vivien és Szinek János (Fotó: Felvidék.ma)
A Beneš-dekrétumok ügye jelenleg hol tart? Ha a bizottsággal nem járnak sikerrel, hová fordulnak?
A bizottság arcátlanul húzza az időt, minden lehetséges határidőn túl vagyunk, ezért most petíciós hullámot zúdítunk az Európai Parlamentre, és az európai ombudsmanhoz fordulunk. A végső fórum az Európai Unió Bírósága. Nem állunk meg, a végsőkig harcolunk. Minden ezzel kapcsolatos lépésünk követhető a honlapunkon.
A Felvidéken továbbra is tiltott a kettős állampolgárság. Támogat-e az intézet esetleg olyan felvidéki magyarokat, akik pert indítottak a szlovák állam ellen?
Igen, támogatunk, de erről – érthető okból – nem kívánok a nyilvánosság előtt beszélni.
Mi volt a kárpátaljai konferencia legfontosabb hozadéka? A jövőben tervezik-e, hogy valamilyen formában fellépnek az ukrán kormány kisebbségellenes lépéseivel szemben (stratégiai perek, hírlevél, dokumentáció)?
Elsősorban az, hogy tovább bővült azok köre, akik részletes információkat szereztek az ott folyó törvénytelenségekről, a Kárpátalján és Ukrajna más területein élő, kisebbségi sorsba kényszerített őshonos nemzeti közösségekkel szembeni lelki terrorról, fizikai fenyegetettségről, a kisebbségekkel kapcsolatos nemzetközi szerződések megsértéséről. Másodsorban tájékoztatást kapott a széles közvélemény a magyar kormánynak a kárpátaljai magyarság, sőt egész Kárpátalja megsegítésére tett erőfeszítéseiről.
Jelen pillanatban konkrét tervünk nincs, de ha lenne, sem árulnám el, nem akarván megkönnyíteni az ukrán titkosszolgálatok tevékenységét. Arra viszont mindenki számíthat, hogy ha kell és lehet, mindenhol segítünk.
