Ízig-vérig bugaras döntés született a tegnapi Most-Híd OT-n: időhúzás, félrebeszélés, mindenféle felelősségvállalás elhárítása. És persze mindez a már oly jól ismert arroganciával lelöttyintve.
És közben megtudtuk azt is: ha létezik egyáltalán olyan a Most-Híd háza táján, hogy „lelkiismeret”, akkor az – ha épp nem nyomja el az ezüstpénzek csilingelése – minden szökőévben egyszer, kéthetes fáziskéséssel, szlovákul szólal meg. És valami jogállamról beszél, miközben a magyar hidasoknak a „csatorna” kell…
A Most-Híd lényegéhez, igazi lelkületéhez méltó döntés született tegnap. Száz százalék fizika: a gumigerinc meghajlott a ránehezedő külső erő – sok tízezer dühös ember hangjának – hatására. De ahhoz már nem volt elég, hogy kimondják: elég! Elég ebből az aljas, velejéig romlott és rothadt, menthetetlenül elveszett Fico-féle maffiaállamból. Nem azt határozta a vegyespárt országos tanácsa, hogy eddig és ne tovább, ami végre egy valóban „charakteres” döntés lett volna – az első ilyen a párt közel egy évtizedes történelmében. Hanem: tárgyaljunk. Tárgyalásszunk még egyet az előrehozott választásokról. Azaz: maszatoljunk, ügyeskedjünk, nézzünk még be hamar a fazékba, hátha hagytak ott még valamit.
Mindez azonban már mit sem számít. Akármit is tesz, mond vagy gondol is a Most-Híd elnöke, az már egy hajítófát sem ér. Tisztességes emberek körében többé nem lehet szalonképes az, aki pártjával együtt cinkosa Fico maffiájának. Ő az, aki – korábbi társait becsapva – ismét kormányfői székbe ültette Ficót és miniszteri székbe Kaliňákot. A hozzájuk tapadó szennyet – és vért – sohasem moshatja le már magáról a Most-Híd, erről legalábbis két héttel lekéstek. Ha még egyáltalán fennmarad ez a bizniszpárt, mint a szlovák közélet leprásaitól, óvakodjék tőlük mindenki, akinek kedves a lelki üdve. És a pénztárcája.
Ezzel együtt viszont eljött az idő a felvidéki magyar együtt gondolkodás – és együttműködés – újratervezésére is. A szuvas fog kihúzása után végre ismét bátran meg lehet szólalni, el lehet kezdeni egymással beszélni, anélkül, hogy – mint eddig – a hányinger terítené le az embert…
