„Küzdöttél, de már nem lehet, most átölel a csend és a szeretet.” Paulisz Boldizsár kitüntetései, lovagi ruhája, fényképe és korporsója mellett ezt az üzenetet olvashatták el azok, akik elkísérték őt utolsó útjára június 18-án.
Az alsóbodoki Esterházy zarándokközpontban vettek végső búcsút a június 13-án elhunyt Paulisz Boldizsártól, mielőtt elhelyezték holttestét a Szent kereszt felmagasztalása kápolnában. Abba a kápolnába, amit ő maga építtetett, s amelyben Esterházy János is végső nyughelyre talált.
A temetési szentmise előtt felolvasták azok üzeneteit, akik levélben búcsúztak el Paulisz Boldizsártól, köztük Malfatti Esterházy Alice, Esterházy János lányának üzenete is elhangzott.
Tanítónk és mesterünk volt
Az iskolaalapító, kápolnaépíttető Paulisz Boldizsár lelki üdvéért Ďurčo Zoltán püspöki helynök celebrált gyászmisét. A misén Szent Pál apostolnak a Filippiekhez írt leveléből vett szentleckével emlékeztek meg a halottról.
„A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.”
A szent leckéből vett idézetből kiindulva búcsúzott Paulisz Boldizsártól Ďurčo Zoltán. Majd példaként Jézus cselekedetét említette: Jézus Krisztus megmosta tanítványai lábát, ezzel mutatott példát azoknak. Jézus példáját említve Ďurčo Zoltán kitért arra, hogy hálaadó szentmisével veszünk búcsút a halottól, hiszen Jézus is hálát adott Istennek mindazért, ami megadatott neki. Boldizsártól nemcsak a család, hanem a felvidéki keresztény magyarság is búcsúzik, köszönettel és hálával tartozunk neki.
Ďurčo Zoltán püspöki helynök mutatta be a szentmisét (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Az életnek akkor van értelme, ha van küldetésünk, Paulisz Boldizsárnak volt küldetése – mondta a püspöki helynök. Ha a küldetésünket teljesítjük, akkor van értelme az életnek. Boldizsárnak is volt küldetése, a családja körében, és a felvidéki magyar közösségben is, amit ő keresztény, hívő emberként Istentől kapott, amit ő maradéktalanul teljesíteni tudott.
Jézus felemelte tanítványait azzal, hogy megmosta lábukat, Paulisz Boldizsár élete során felemelte a magyarságot, felemelte Esterházy János ügyét, aminek köszönhetően itt van felettünk a kápolna. „Ő mindig két-három lépéssel előttünk járt szolgálatában. Ebben tanítónk és mesterünk volt” – mondta Ďurčo Zoltán.
„Amikor vasárnap meglátogattam a nyitrai kórházban testvérünket, elláttam a betegek szentségével, ez volt a szíve vágya, miután meggyónt s magához vette az útravalót: hogy viseljük ennek az ügynek a gondját, amit Isten kegyelméből ő elkezdett és hozzátette keze munkáját, hogy ne hagyjuk kárba veszni, viseljük az Istennek és a felvidéki magyarságnak az ügyét is” – mondta prédikációjában a helynök.
A búcsúbeszédek előtt elhangzott: Paulisz Boldizsár három gyermek édesapja, életének 58 éve alatt szó szerint építette Zoboralját, megalapította az alsóbodoki magyar tanítási nyelvű szakközépiskolát, több emlékművet építtetett, majd Esterházy János keresztútját, felújította a község templomtornyát, és felépíttette a Szent kereszt felmagasztalása kápolnát, számos elismerésben részesült, több civil szervezetben tevékenykedett.
Mindannyian őrzünk egy részt az örökségből
Paulisz Boldizsár halálával sokan érezhetik úgy, hogy árván maradtak – mondta búcsúbeszédében Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Németh Zsolt visszaemlékezett: Paulisz Boldizsár néhány éve felkereste őt és elmondta terveit, hihetetlennek tűnt, hogy azt, amit diplomáciával nem lehetett elérni, egy magánembernek sikerülhet. És sikerült. Megvalósult az álom.
Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Paulisz Boldizsár valódi követője lett Esterházy Jánosnak, és hazahozatta a Zoboraljára hamvait. Amikor végignézünk a felvidéki keresztény örökségen, felmerül a kérdés, ki lesz az, aki átveszi a küzdelmet, és megtesz mindent Esterházy János boldoggá avatásáért, a felvidéki magyarságért. „Mindannyian őrzünk egy részt az örökségből. És közösen, megint neki kell gyűrkőzni, folytatni kell, ami méltó Paulisz Boldizsárhoz, Esterházy Jánoshoz, a megváltóhoz” – mondta Németh Zsolt búcsúbeszédében.
Csupán alkotó keze pihent meg örökre
Gyepes Lajos, a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának elnöke megrendülésének adott hangot beszédében, aki a zoboralji civil és kulturális szervezetek nevében búcsúzott.
Fontos, hogy az ember alkotó éveiben meglegyen a családi háttér, amelyben a fő szó a szeretet.
Paulisz Boldizsár családjában ez adott volt, „így semmi sem szabott határt annak, hogy az ő remek képességeit gyümölcsöztesse. És íme, itt látjuk, elég körülnézni ebben a kertben, ahol az ő személyiségére igenis jellemző dolgokat láthatjuk. A szervezettséget, a pontosságot, a rendet, a fegyelmet, és a vendégszeretetet” – mondta Gyepes Lajos.
Gyepes Lajos, a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának elnöke (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
„Olyan ember távozott közülünk, aki azt is megtaníttatta velem, hogy tudjunk köszönetet mondani. Tudjunk egymáshoz alázattal viszonyulni, szeretném is megköszönni, szülőfalum, Alsóbodok, az ismeretlenség homályából való felemelését olyan polcra, hogy messze földön ismert most már” – emlékezett Gyepes Lajos, majd hozzátette: Paulisz Boldizsár nem halt meg, csupán alkotó keze pihent meg örökre.
Fészek voltál…
A család nevében lánya, Paulisz Lívia búcsúzott Boldizsártól: „Nem mondtam el soha, mit álmodtam, pedig álmaimat is Tőled kaptam. Most már tudom, mert úgy váltak valóra, mintha abban is a Te kezed volna. Nem kérdeztem meg soha tőled, hogy beváltottam-e reményeidet, mikor életutamra indulva arcomra csókoltál útlevelet.
Édesapám, most elmondom neked, amit úgyis tudtál, bár nem volt szavakba öntve: erős támasz voltál nékem, sorsom orkános felében. Fészek voltál, ahová visszaszállhatott a lelkem, ez az örök vándorlómadár. (…) Nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a lelkembe zárva, s most én őrizlek, védelek, míg felettem is elszállnak a hűtlen évek. S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiáltanék, mit ritkán mondtam, azután elengedlek: Édesapám, szeretlek!”
Lánya, Paulisz Lívia búcsúzott Boldizsártól (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Díjat alapítanak Paulisz Boldizsár emlékére
Hajtman Béla, a Paulisz Boldizsár által alapított középiskola igazgatója az alábbi szavakkal búcsúzott: „Van egy igen figyelemre méltó emberi felismerés, amely így hangzik: az életet nem években, hanem megvalósításokban mérjük. Az életünket nem a hossza, hanem a tartalma, a gyümölcse teszi értékessé. Az, aki nem ismeri fel az élet értelmét, a létezés célját, az alkotás örömét, földi élete bármilyen hosszú is legyen, örökké való értékekben, maradandó tartalomban keveset mondhat magáénak. A halált kegyetlennek tartjuk, de a legnagyobb ösztönzőnk arra, hogy maradandót alkothassunk, hogy ne tűnjünk el nyomtalanul.”
A középiskola igazgatója arra is kitért: mikor megkapta a hírt, hogy eltávozott Paulisz Boldizsár, ürességet érzett.
Hajtman Béla azt is elmondta: Paulisz Boldizsár emlékére és tiszteletére díjat alapítanak, amelyet olyan diákok kaphatnak meg, akik méltóak az iskolaalapító emlékéhez.
Hajtman Béla, a Paulisz Boldizsár által alapított középiskola igazgatója (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Legyen mire a jövőt építeni
Az iskolaigazgató búcsúbeszéde után hangfelvételt hallhattak a gyászolók, amelyben Paulisz Boldizsár mesélt a középiskolásoknak. Ebben Boldizsár kifejtette: „próbáljatok minél többet foglalkozni a múltatokkal. Mindenki a saját városában (…) Ne csak a diszkó legyen az elsődleges, hanem hogy kik, mit tettek azelőtt értetek.”
Paulisz Boldizsár a hangfelvételen arra biztat mindenkit, kutassák fel azokat a személyiségeket, akik sokat tettek szülőföldünk, a diákok szülőfaluja, szülővárosa fejlődéséért, akik példaképei lehetnek a mai fiataloknak. Kutassák fel, a nagyapák, nagymamák milyen önkéntes munkát végeztek, aminek köszönhetően fejlődött a község.
„Nem kívánok sokat, azt, hogy minden felvidéki magyar, minden felvidéki, aki még magyarnak vallja magát, jöjjön el ide, Esterházy János sírjához, (…) jöjjenek ide, gyújtsanak gyertyát, kicsit olvassanak bele a múltjába, hogy mit tett ez az ember értünk. Ha idejönne minden felvidéki magyar, soha el nem vesznénk ezen a földön, soha.”
Paulisz Boldizsár azt kívánta a diákok által készített őszi hangfelvétel szerint, hogy tiszteljék a fiatalok a múltjukat, hogy legyen mire jövőt építeniük.
A felvidéki magyar közösség kinn búcsúzott (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)
Mielőtt utolsó útjára kísérték volna Paulisz Boldizsárt fel a kápolnába, Ďurčo Zoltán püspöki helynök köszönetet mondott szlovák nyelven is azoknak, akik eljöttek elbúcsúzni Paulisz Boldizsártól. Majd a tömeg felkísérte őt a kápolnába, ahol példaképe, Esterházy János hamvai mellé temették el. Utolsó útjára annak a harangnak a hangja is elkísérte a halottat, amelyet június 6-án áldott meg a pápa, és amely az Esterházy zarándokközpontban került elhelyezésre.
