Két eseményekben gazdag hét záróünnepségén gyűlt össze szombat délután a Balassi Intézet dísztermében az a száz felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki középiskolás, aki Aggtelektől Mohácsig, Debrecentől Esztergomig bejárta az országot, és végül Budapesten, a hagyományos parlamenti látogatással, politikusokkal való beszélgetéssel fejezhette be a szoros programot, amelyre egy vasárnapi vidám dunai hajókirándulás tette fel a koronát.
A záróünnepségre sokan jöttek el a kanadai alapítvány illetve magyarországi leányalapítványának kuratóriumi tagjai, a támogatók, és a korábbi mozgótáboroknak az eltelt években szép pályát befutó résztvevői is. Utóbbiak közül számosan szereplői is lettek az est műsorának, amelyet Csadi Zoltán, a leányalapítvány ügyvezetője vezetett és rendezett. Bevezetőjében 25 éves sikertörténetnek nevezte a töretlenül, megszakítások nélkül működő Magyarságismereti Mozgótábort, ami köszönhető a diaszpórában élő adakozóknak, a kuratóriumnak és valamennyi segítőnek. Számokban kifejezve: 3500 Kárpát-medencei magyar fiatal vett részt e negyedszázad alatt a táborokban, amelyek során 151 ezer kilométert tettek meg autóbuszaik, és 350 millió forint kanadai dollár volt a működés fedezete.
Csadi Zoltán (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Egyébként Csadi Zoltán maga is táborozóként kezdte a felvidéki Feketenyékről, galántai gimnazistaként jött a 2000-es évek elején. Ma már színész, rendező, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgatóhelyettese, és színháztudományból készül diplomázni a Károli Gáspár Református Egyetemen. Mindezt nem érte volna el, – mondta később, amikor beszélgettünk, – ha nem kerül be a „Rákóczi nagy családba”, amely új kapukat nyitott számára is, sok más fiatal számára is.
Hiszen pontosan ez volt a céljuk az alapítóknak: Aykler Béla kanadai üzletembernek és feleségének: Papp Zsuzsa televíziós producernek annakidején. A rendszerváltozások után felkeresték szüleik szülőföldjét: Kárpátalját, hogy Aykler Béla édesanyjának végakaratát teljesítve egy nagyobb adományt vigyenek az ottani magyar iskolák számára. Nagydobrony mellett egy faluban, fiatalokkal beszélgetve megtudták, hogy azok még sosem jártak a néhány kilométernyire fekvő Magyarországon. Ayklerék annyira fájdalmasnak találták, hogy egy határ így el tudja választani őket de a többieket is: erdélyieket, felvidékieket, délvidékieket, és nemcsak Magyarországtól, hanem egymástól is, hogy ezen változtatni akartak. Így született meg a mozgótábor terve, amely segít megismertetni a határon túli diákokkal Magyarország nevezetességeit, történelmét, jelenét, de összehozza a különböző területekről, különböző háttérrel érkező fiatalokat is egymással. Sok kanadai és más diaszpórabeli magyart tudtak megnyerni e célnak, hiszen a 90-es évek elején még nagyon aktív volt az 56-os emigráció, de hatalmas segítséget kaptak Yitzhak Livnat izraeli üzletembertől, aki Weisz Sándorként született Nagyszőlősön, és „Suti bácsi”-ként gyakori és népszerű vendége volt a táboroknak egy éve bekövetkezett haláláig.
Ayklerné Papp Zsuzsa (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A mostani jubileumi tábor szomorúan indult: néhány nappal kezdete előtt érkezett a hír, hogy Aykler Béla, a diaszpóra magyarságának kiemelkedő személyisége, akit Berci bácsi néven tisztelt mindenki, többé már nem jöhet el az általa annyira szeretett fiatalok közé. Egy kis filmösszeállítás idézte fel alakját, látogatásait, találkozásait Nagyszőlősön, és utolsó figyelmeztetését: „Fontos istápolni a magyar fiatalságot, mert ha nincs intelligencia, szétmegy a nyáj.”
Ayklerné Papp Zsuzsa, az alapítvány elnöke könnyeivel küszködve kezdte beszédét, elmondva, hogy a fiatalokból merít erőt mostani itt létéhez is, és az ügy folytatásához is. Hangsúlyozta, hogy a táborba érkező fiatalokat nem magyarságukban kell megerősíteni, hiszen az bennük van, hozzák értékes otthoni örökségükkel, de azt a tudatot kell erősíteni bennük, hogy van értelme kisebbségben is küzdeni, tanulni, nincsenek egyedül: ezután egy nagyobb közösséghez tartoznak, a Rákóczi Családi Körhöz, amely nem engedi el a kezüket, számon tartja őket. A szeretetet kell hazavinniük, és annak tudatát, hogy mindig bizalommal fordulhatnak hozzájuk is, egymáshoz is.
Aykler Béla a filmen (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A korábbi táborozókból szervezett kerekasztal beszélgetéssel folytatódott program. A moderátor Mirkóczi Ilona, felvidéki diákként vett részt 1995-ben a táborban, amelyről elmondta, hogy a kisebbségi jogvédelem irányába nyitott számára kapukat, egyetem után az ENSz-ben, majd az Európai Parlamentben dolgozott gyakornokként, jelenleg harmadik gyermekével van otthon, de kezdettől fogva segíti a Magyarságismereti Mozgótábor munkáját. A beszélgetés résztvevőit úgy választották ki, hogy valamennyien gazdasági területen dolgoznak, ketten erdélyiek, hárman kárpátaljaiak, egy felvidéki és egy délvidéki ült még az asztalnál. Sajnos – mint kiderült – Zsigmond József sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő kivételével valamennyien Magyarországon élnek, de valamennyien szoros és segítő kapcsolatot tartanak szülőhelyükkel.
A szép karrierek – cégalapítások, nemzetközi cégek magyarországi képviselői, külügy – annak is köszönhetők, hogy a táborba mindig a legjobbak közül kerülnek. Ugyanis pályázat útján történik. A kiírás évente változó témákat ölel fel, idén évfordulóhoz kapcsolódva Mátyás király, Semmelweis Ignác, 1848-49-es szabadságharc – mindezek közül akár a személynek a pályázó szűkebb környezetével kapcsolatos emlékhelye, esetleg a szabadságharc szereplőinek egymáshoz írt képzeletbeli levele, a mai témák közül: sport és nemzettudat, illetve a menni vagy maradni? fontos kérdése, amelyről videoanyagot lehetett készíteni. Bartusz Réka felvidéki referenstől megtudtuk, hogy az általa megismert pályamunkák Mátyás királyt, a 48-as levelet valamint a sport és nemzettudat kapcsolatát favorizálták. A legkiválóbb nyolc – mind lány – egyéb területeken is jeleskedik: van köztük cserkész, kórustag, néptáncos, a Tompa szavalóverseny helyezettje.
Bartusz Réka (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A pályázati témákról a kerekasztal beszélgetésben is szó esett, mert tekintve, hogy 25 év nagy idő, sokat változott a világ, fontos kérdés volt, hogy milyen változásokat javasolnak a korábbi résztvevők. Volt, aki kevesebb történelmi témát és több mait, volt, aki az informatikának nagyobb hangsúlyt adna, ezt már nemcsak a pályamunkákra értve, hanem a tábor egészére is. Bár jelenleg is az informatika segítségével tartják a kapcsolatot egymással, de jó lenne a legújabb eszközökkel azok lehetőségeivel is megismerkedni. Abban valamennyien egyetértettek, hogy ilyen szakosított fórumokra szükség van, tehát ilyen irányban is erősíteni kell a tábor alumni rendszerét.
A tábor résztvevői megkapták Ayklerné Papp Zsuzsa Megtagadva című könyvét, amely kulcsregény két nagyszőlősi családról. Az egyiket zsidó vallása miatt a náci hatalom hurcolja el, a másikat nemesi származása miatt a szovjet készteti menekülésre. A megmaradtak sorsa, másik földrészre kerülve, hogyan fonódik össze, hogyan találnak vissza szülőföldjükhöz, hogyan áldoznak idős korukban munkát és vagyonokat érte, erről szól az eredetileg angolul, 2010-ben magyarul is megjelent regény, amelyből film is készült. Aykler Béla és Weisz Sándor – mert hiszen róluk szól a regény – számos elismerő kitüntetés birtokában is azt tartották legfontosabbnak, hogy 2015-ben visszakapták magyar állampolgárságukat.
