Egy fárasztó nap után, egy csésze tea mellett beszélgettünk Berényi Józseffel, a MKP elnökségi tagjával, volt elnökével, a párt európai parlamenti képviselő-jelöltjével.
Nem egyszerűek a politikai történések. A közhangulatban és a közbeszédben sokan foglalkoznak az összefogás gondolatával. A pártok közötti összefogás azonban nem új keletű gondolat, viszont azóta bebizonyosodott, hogy akik létrehozták a különböző pártokat, képtelenek az együttműködésre. Szükségszerű-e az összefogás?
A köztársaságielnök-választás, valamint bizonyos szempontból a megyei választások és a helyhatósági választások azt a folyamatot mutatják, mint a korábbi parlamenti választások is, hogy az MKP stabil, de növekedni nem tud. A helyhatósági és a megyei választásokon folyamatosan jól szerepelünk Dél-Szlovákiában, ugyanakkor a preferenciáink országos szinten nem nőnek. Ami a parlamenti választásokat illeti, a Most–Hídnál pedig folyamatos visszaszorulást látunk, aminek a kicsúcsosodása a köztársaságielnök-választás volt, ahol bizonyára mindenki számára meglepő eredmény született. Bugár Béla csak 3,1 százalékot ért el. Ezért szerintem eljött az a pont, amikor el lehet mondani, hogy az együttműködésre szükség van.
A magyar térfélről egyre inkább igyekszik választókat szerezni a liberális szlovák politika, sőt a szélsőjobboldal is. Emellett tudjuk, hogy van asszimiláció és elvándorlás, tehát az erőinket egyesíteni kellene, amit természetesen nem Bugár Bélával képzelek el.
A politikai megosztottság nem vezet-e a teljes politikai széteséshez?
A hatéves elnökségem alatt legközelebb az együttműködéshez 2016-ban juthattunk volna, de a Most–Híd elnöke már 2014-ben kimondta, hogy nem akar együttműködni az MKP-val és ehhez tartotta is magát. Ez most sem lesz másképp, hiába kapott ilyen kevés szavazatot. A kampánya során többször is elmondta, nem tudja elképzelni az MKP-val való együttműködést. Bízom benne, hogy a Most–Híd párton belül is vannak, akik józanul látják a helyzetet. Meglátásom szerint különben a 2020-as országgyűlési választásokra kialakulhat egy olyan helyzet, hogy nem jut be egyetlen magyar képviselő sem a parlamentbe. Emiatt szorgalmazom a megegyezést. Bugár Béla nélkül kivitelezhető egy ilyen választási együttműködés. Pozitív azonban az MKP számára az, hogy más alternatívánk is van. Az OĽaNO elnöke kinyilvánította, szívesen együttműködne az MKP-val a parlamenti választások során. De tudjuk, a magyarok szívesebben szavaznak egy magyar tömörülés listájára, mint egy vegyesre.
A megosztottságon kívül riasztó, hogy a felvidéki magyarok közül egyre kevesebben vesznek részt a választásokon. Megítélése szerint képes az MKP ezt a folyamatot megváltoztatni? Önnek milyen elképzelései vannak, milyen megoldást tudna javasolni?
2016-ban ez volt az egyik oka, hogy nem vállaltam a pártelnöki pozíciót, az elképzeléseim ugyanis kimerültek ebben a témában. Amit tudtam, megtettem. Többek között bővítettük a listát párton kívüli jelöltekkel. Mégsem értük el az öt százalékot. A politikusok válasza általában erre az, hogy a megosztottság miatt alacsony a részvétel. Az emberek belefáradtak a széthúzásba. Ebből a szempontból hiszek abban, hogy ha lenne valamiféle választási együttműködés, az ösztönzőleg hatna sok magyar emberre és többen mennének el szavazni.
Ez magába foglalhat egy jó szervezést, egy jó kampányt?
Igen, jó program nélkül nem megy. Az emberek számára a jelöltekhez felsorakozik egy jó program is.
Nem mehetünk el a közösségi médiában megosztott személyes véleménye mellett sem, miszerint Bárdos Gyula rendelkezik a szlovákiai magyar térfélen a legnagyobb mozgástérrel. Hogyan értette ezt?
A köztársaságielnök-választás első körében Bugár Béla 3,1 százaléka vereségnek számít, hiszen Bárdos Gyulának öt évvel ezelőtt 5,1 százalékot sikerült szereznie. Ez önmagért beszél. Az együttműködés szerkezetének kialakításában véleményem szerint a leghatásosabban Bárdos Gyula tud fellépni. Ma ebben a helyzetben, amiben vagyunk, szerintem nála van a legnagyobb mozgástér. Nemcsak én érvelek ezzel, hanem több elemző is ezt a mutatót húzta elő. Ez egy komoly politikai tőke a számára, erre gondoltam és nem másra – mondjuk párton belüli tisztújításra – a bejegyzésem során. Az elmúlt húsz év alatt egyedül Bárdos Gyulának sikerült közvetve legyőznie Bugár Bélát. Ennek a mozgástérnek ez az alapja, ezzel élni kellene a két párt közeledésének alakításában.
Hogyan élte meg Menyhárt József visszalépését?
Messzebbről közelíteném a választ. Menyhárt József 2016 óta vezeti ezt a pártot és azóta három választást éltünk meg. Az ő ideje alatt az MKP jól szerepelt a megyei és a helyhatósági választásokon. Ez jelentős mértékben az ő érdeme is. Továbbá láttam, sokat dolgozott azért, hogy az MKP szervezettsége és ereje megmaradjon, fejlődjön.
Személyes véleményem azonban, hogy a köztársaságielnök-választás első fordulójából jobban is kijöhettünk volna. Ennek részleteiről elsődlegesen a párt fórumain kell majd beszélni.
Ma már azonban az eredmények tükrében valószínűsíthető, hogy az MKP jelöltje több szavazatot tudott volna gyűjteni, mint a Most–Híd jelöltje. Ez a jó eredmény az MKP-t és a felvidéki magyarságot is nagymértékben mobilizálta és motiválta volna, akár az EP-választások vagy a köztársaságielnök-választás során. Ez a lehetőség sajnos kimaradt. Bízom benne, hogy a választóink az elmúlt évek akaratát, programját és elkötelezettségét figyelembe veszik májusban az EP-választások, majd 2020-ban a parlamenti választások során úgy is, hogy kialakul egy Bugár Béla nélküli együttműködés.
A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az elnökválasztás utáni helyzetünk közös felelősség, mert mindenki tudja, hogy a párton belül az elnökjelöléskor több név is felmerült. Többek között az enyém is. Ez akkor nem volt nyilvános, de köztudott volt. Egyikünk sem vállalta, mindenkinek megvolt a saját oka, magyarázata.
Említette, hogy a liberális vonal is számít a magyar szavazókra. Az értékrendbeli különbség a köztársaságielnök-választás második körében is kirajzolódik. Hogyan tud az MKP Zuzana Čaputová mögé beállni, amikor nyilvánvalóan olyan liberális értékeket képvisel, amelyekkel az MKP eddig nem azonosult?
Ez a kínálat, mivel csupán két lehetőség van. Az emberek több szempontból várják az MKP-tól a véleményt és az iránymutatást. Én az első körben nem rá szavaztam, de most kénytelen leszek, mert nem akarom, hogy Robert Fico és a koalíció folytassa a tevékenységét.
Erre pedig Čaputová a garancia. Tény és való, nekem is vannak félelmeim és kétségeim. Van néhány értékrendbeli kérdés, ahol egészen másként látom a világot, mint a leendő elnök asszony – mert szerintem az első kör eredményét már nemigen lehet visszafordítani. Az én félelmeim leginkább a V4-es együttműködés területére vonatkozóan fogalmazódnak meg. Ez az együttműködés szilárd lett az elmúlt időszakban, erőt képviselt az unión belül is. Megőrizte a közép-kelet-európai államok erejét és döntéshozatali szuverenitását. Nem kellett folyamatosan alkalmazkodni a nyugati nyomáshoz, mert ez a négy ország így erős.
A vízióm szerint Čaputová asszony megválasztása esetén nagy európai sztár lesz. A tenyerükön fogják hordozni a nyugat-európai politikusok, mert úgy gondolják majd, hogy ő az, akinek a véleménye közelebb áll hozzájuk, mint mondjuk a cseh, a lengyel vagy a magyar kollégájának. A kérdés az, hogy mennyire lesz tapasztalt és bölcs, hogy a nyugati szirének éneke ne homályosítsa el a látását, aminek következményeként megbontaná a V4-ek egységét. Fennáll a veszélye, hogy eszközként akarják majd felhasználni őt, de bízom benne, hogy lesz elég bölcsessége, hogy ne dőljön be ennek. A V4-ek együttműködése fontos kérdés. Nehéz volt összekovácsolni a négy állam érdekeit, akaratát olyan szintre, ahol most tart.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy Kiskára is tömegesen szavaztak a felvidéki magyarok, és tőle sem kaptunk semmit. Čaputová asszony a második körben várhatóan még nagyobb támogatást kap az itt élő magyaroktól, mint annak idején Kiska. Viszont jó jelnek tartom, hogy az első forduló értékelésekor szimbolikusan megszólalt magyarul is, ezt Kiska nem tette meg.
A beszélgetés további részét 2019. március 21-én olvashatják.
