A mértékkel fogyasztott bor – tudjuk régóta – egészségünkre válik és a jó minőségű, pár deci nedűt még az orvosok sem tiltják. A magunk megtermelte szőlőből előállított borról biztosan tudjuk, honnan származik, mit várhatunk tőle.
Az utóbbi évtizedekben azonban elárasztotta üzleteinket a külföldről behozott, olykor kétes minőségű ital és sokszor még a szlovák bizonylattal, címkével ellátott borról sem biztos, hogy belföldön termelt szőlőből való. A szlovákiai szőlészeket és borászokat ez, de még számos egyéb gond is aggasztja. Ma már nyíltan beszélnek arról, hogy Szlovákiában pár éven belül megszűnhet a szőlőtermelés, befellegzett az ősrégi, hagyományos borászatnak.
A szlovákiai borászokat ugyanis fokozatosan tönkreteszi a mind több felesleges adminisztrációs feladat, a szomszédos, de más európai országokból vagy még távolabbról behozott borok, amelyek a hazájukban érvényes kedvezőbb állami támogatásoknak köszönhetően nálunk rendkívül olcsó áron kerülnek az üzletekbe.
Különösen felháborító, hogy egyre több olyan bor kerül forgalomba, amelyet szlovák állami ellenőrzési számmal (ŠKČ) árusítanak, holott itteni szőlőt még csak véletlenül sem látott.
Mindezek következményei már most érzékelhetők. Csökken a szőlészetekben alkalmazottak száma, apad az ágazatból befolyt adó összege, elhanyagoltak, megműveletlenül maradnak a szőlők, amelyeket ha újra kezdenének művelni, nyolc-tíz évbe kerülne, míg újra termőre fordulnának.
Štefan Ailer borász-szakember szerint a borászok jelenleg még azt az összeget sem tudják kigazdálkodni, amely a szőlőültetvények védelmét, permetezését, újabb ültetvények beszerzésének költségeit fedeznék számukra.
Míg Szlovákiában 1989-ben 38 ezer hektárnyi szőlőültetvény volt, napjainkban már csak 18 ezer hektár, azonban csupán mintegy fele területről szüretelik le a termést a borászat céljaira. Ebből a mennyiségből körülbelül 30 millió liter bor készíthető.
Paradox módon azonban a borfogyasztás mennyisége 70 millió liter. A borászok joggal teszik fel a kérdést: honnan származik a különbséget kitevő 40 millió liter bor?
A fogyasztók persze nem sejtik, hogy a valójában szlovák címkével árusított bornak az itteni szőlőhöz semmi köze. Olyan szőlőből vagy ciszternákban behozott borból kerül az üvegekbe, amelyet a legtöbbször Olaszországból, Spanyolországból, Moldáviából, esetleg még távolabbról szállítanak hozzánk.
A helyzet fokozódik és az átláthatatlan dotációk, amelyek során olyan szőlészetek jutnak állami hozzájárulásokhoz, ahol nincs is termelés, csak súlyosbítják a gondokat.
A szomszédos Csehországban ugyancsak hasonló problémákkal küzdöttek, de szigorú ellenőrzésekkel, példaértékű büntetésekkel, valamint új törvények elfogadásával, amelyek értelmében a forgalmazó a külföldről behozott bort 28 napig köteles a vámudvarban tartani, megoldották a helyzetet.
Hasonló megoldásokat javasolnak a szlovákiai bor védelmében nálunk is olyan borászati szakemberek, akik felelősen viszonyulnak az ágazat jövőjéhez. Az ágazatban érdekelt negyven társaság részvételével létrehozták a Szlovákiai Szőlészeti és Borászati Céhet. Számukra ugyanis a borászat egyrészt megélhetés kérdése, de ugyanakkor az elődök örökségének, az itteni, jó hírű borászat és szőlészet hagyományainak továbbéltetése is. A cég elsődleges célja olyan új törvények elfogadása és bevezetése, amelyek mindenkire érvényesek lennének, hatékony ellenőrzést követelnek, amellyel a jövőben elejét vennék a fogyasztók, a vásárlók félrevezetésének. Az állami ellenőrzési szám helyett megbízható ellenőrzési adatok, így a bor eredetének feltüntetését javasolják a palackokon.
Elfogadtak egy nyilatkozatot is, amelyet az illetékes minisztérium elé kívánnak terjeszteni és további fórumokon is ráirányítani a figyelmet erre a problémakörre.
Szerintük ugyanis nem túlzás, hogy az Európai Unió országai közül éppen Szlovákiában, ahol messzemenően a legjobbak a természeti adottságok a szőlőtermesztésre, a legrosszabb a szőlészek és borászok helyzete, s a legkevésbé törődnek állami szinten ezzel a mezőgazdasági ágazattal.
