Mielőtt a könyvnyomtatás gyakorlattá vált a történelmi Magyarországon, a középkorban már léteztek különféle, kézzel írt és másolt kódexek, liturgikus és formulárés könyvek. Az első ilyen gyűjtemények, a régi könyvtárak kialakulásának színterei a szerzetes rendek központjai, kolostorai voltak.
Hiszen ott sok minden történt: liturgikus tevékenységek egész sora, oklevelek kiállítása, papnevelés folyt. S ezekhez könyvekre volt szükség, melyeket a rendházak vezetői külföldről, nagyobb központokból szereztek be, vagy maguk másolták, állították össze saját műhelyükben. Ilyen központ volt a premontreiek sági kolostora is.
1470-től ennek a konventnek a jegyzője volt Thuróczy János /?1435–?1490/, a kiváló magyar történetíró, első nagy történeti összefoglalónk, a Chronica Hungarorum szerzője. Műve, amely Magyarország történetét foglalja össze a kezdetektől Mátyás uralkodásának közepéig, 1488-ban jelent meg Augsburgban.
Thuróczy az akkori Ságon többek közt a konvent hivatalos eljárásairól, a bevallásokról s az előtte tárgyalt ügyekről adott ki okleveleket.
A kiállított okiratok nagy részét a történettudomány ismeri, sajnos a rend könyvtáráról nincs pontos képünk, de hogy ilyen is létezett, annak minden valószínűsége fennáll.
Az okiratkiadás másik fellendítője, az urbáriumok s a formulárés könyvek, az ordináriumok szerkesztésének szorgalmazója a premontreiek hajdani sági kolostorában Fegyverneki Ferenc (? – ? 1535) volt. Amikor 1992-ben alapító igazgatóként az ipolysági egyházi iskola szervezésében részt vettem, s az intézetnek nevet lehetett adni, névadónak Fegyverneki Ferencet javasoltam. A névadást illetően nem volt könnyű a döntés, hisz szentjeink, neves egyházi személyiségeink, a vidék híres szülötteinek egész sora számításba jöhetett.
Thuróczy krónikájának első lapja
Hogy mégis Fegyverneki nevét választottuk, annak több oka is volt. Az első, hogy volt Hont megyében, az egykori Ságon a középkorban egy jó nevű és kiváló tevékenységéről országszerte, sőt annak határain túl is ismert egyházi rend, a premontrei. S ennek a rendnek, illetve sági konventjének hosszú időn át Fegyverneki Ferenc tudós szerzetes állt az élén.
Az európai hírű, humanista műveltségű és reformpárti prépost Boldogságos Szűz Máriához címzett sági monostorában példás rend uralkodott, komoly munka folyt. A lelkipásztori tevékenységen kívül okiratírást és oktatást is végeztek itt; kódexekkel rendelkeztek és kódexeket szerkesztettek a rendtársak.
Tehát egyféle szellemi műhely, oktatási-nevelési intézményként is működött Fegyverneki konventje. Személye így méltó példaképnek bizonyult.
Fegyverneki Ferenc sokat tett azért is, hogy a rend elkobzott régi birtokait visszaszerezhesse. Így került újra a premontreiekhez 1510-ben az apácák somlyóvásárhelyi kolostora. Mikor a királytól az ehhez tartozó összes birtokot megkapták, az ott élők számára 1511-ben olyan urbáriumot állított össze, amely gazdasági és művelődési szempontból „a legnagyobb jelentőségű emlékünk”. (Oszvald, 1934:67.)
A régi ipolysági plébánia földszintes épülete egy képeslapon.
A somlyóvásárhelyi apácák urbáriuma egyben becses nyelvemlékünk is, melyet Fegyverneki minden valószínűséggel Ipolyságon szerkesztett. (Tímár K., 1954:33-35.) Az apácák mellé Fegyverneki rendtársakat is rendelt. Az ő feladatuk volt, hogy magyar nyelvű ordináriumot (szertartáskönyvet) és más fontos könyvet szerkesszenek és írjanak. Tehát tudós emberei voltak a prépostnak, akiket a megfelelő helyekre ki tudott küldeni. S „akár a saját régi monostorából választotta ki Fegyverneki ezeket az író és másoló rendtársakat, akár a közelebb eső mórochidaiak közül, az érdem mindig az övé marad, hogy ezen rendeletei folytán a magyar kódex-irodalom gazdagodott és hogy ebben jelentékeny szerep jutott a premontreieknek”. (Oszvald A., 1934:68.)
1855-ben Lányi Károly (1812-1856) a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta azt a kódexet, amely valószínűleg 1518-19-ben készült, s Fegyverneki Ferenc megrendelésére íródott a Szegedről Somlyóvásárhelyre telepített premontrei apácák számára. A kódexet az ugyancsak Hont megyei illetőségű, bakabányai születésű tudós papról nevezték el Lányi-kódex-nek. (Csáky K., 1998:46-47.)
Becses nyelvemlékünket Fegyverneki három írástudó papja készítette; a harmadik szerzetesnek a neve is ismert: Kalmáncsey Lászlónak (Kalmanchey) hívták. (Új Magyar Irodalmi Lexikon, 1994:1192.) A 219 levél terjedelmű, magyar nyelvű kódex ordináriumokat tartalmaz, azaz „regulák, szertartások és latin imák gyűjteménye“. Néhány sora hangjegyes. Horváth János szerint a Lányi-kódex az „egyetlen teljes ordináriumunk“, amely „természeténél fogva a legridegebb értelemben vett előírás; sokszor annyira szűkszavú, hogy szövegnek is alig minősíthető”. (Horváth J., 1931:162.) A kódex jelentőségét még az is növeli, hogy „nemzeti nyelvű premontrei ordinárius nem ismert másutt Európában“. (Madas E. – Monok I. )
A premontreiek helyén emelt ipolysági jezsuita rendház épülete ma. Csáky Károly felvétele
Mint már említettük is, Fegyverneki idejében a sági monostorban sokirányú tevékenységet végeztek: istentiszteleti cselekményeket, hiteles helyi teendőket, vizitátori munkát, gazdasági irányítást, iskolaügyi teendőket stb. Így a sági hiteleshely is egyik fontos szerve volt „a magyar közhitelű írásbeliségnek”, amely természetes vagy jogi személyek részére okleveleket állított ki. A XIV. századtól már világi személyek is dolgoztak itt, így került ide később a fent említett Thuróczy János is. (Csáky K., 1998:7-8.)
Fegyverneki az okiratírás megkönnyítésére olyan formulárés könyvet is szerkesztett Ságon, amely „regiszterével és világos beosztásával az összes oklevélformulákat” magában foglalta. Ez művelődéstörténeti szempontból is említésre méltó példa.
A török alóli felszabadulás után az elpusztult sági véghely a besztercebányai jezsuiták birtokába került. Bizonyára nekik is lehetett jól kiépített könyvtáruk a templom közelében emelt, még ma is látható, „kolostornak” is nevezett gazdasági épületükben. Akárcsak később a rozsnyói káptalan alá tartozott egyházi birtok ipolysági plébániájának.
