A téli napforduló szentje, Szent János apostol és evangélista ünnepén, karácsony nyolcadának harmadik napján az immár hagyományosnak mondható boráldásra gyűltek össze az ebedi római katolikus templomban. Az ünnep fényét emelte még egy örömteli esemény, ekkor került ugyanis megáldásra a templom felújított orgonája is.
Az ünnepség egy koncerttel kezdődött, a párkányi Little Symphony közreműködésével, majd következett az ünnepi szentmise és a felújított orgona megáldása. Az egyházatyák csendes bevonulása után Józsa László gútai espereshez csatlakozott a többi oltártestvére is, és következett az orgona megáldása és megszentelése. Ezt Fóthy Zoltán párkányi esperes végezte, majd csodálatos hangján megszólalt a felújított orgona. A mise végén került sor az újborok megáldására.
Drozdík József párkányi borász az Ebedi Szőlészek Szervezete, valamint a régió Borlovagrendje nevében köszöntötte a megjelenteket, köztük Farkas Iván muzslai polgármestert, borászt, Szabó Eugen párkányi polgármestert, Vajda Mónika helyi polgármestert, az egyházfőket és Borka Iván helyi plébánost.
A Little Symphony (Fotó: Farkas Iván
Majd Mózes V. könyvét idézve emlékeztetett rá, hogy „a színbor a szőlő vére”, mely felszabadítja bennünk, halandó emberekben a jóra való hajlamot, és a mértékkel fogyasztott mámorító ital mindnyájunkat vidámmá teszi. Egyházi magyarázat szerint a Szent János-napi borszentelés lényege, hogy ha a hívő buzgó imával veszi magához a nedűt, az megóvja a testi és lelki bajoktól, az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, az ördög kísértéseitől.
Őseink között bizonyára akadtak olyanok is, akik gyakrabban néztek a pohár fenekére,
arra való hivatkozással, hogy ezt az alvilág incselkedései elleni védekezésül teszik. Szent János napja a magyar hagyomány szerint a bor megáldásának napja. „Többször elhangzottak már az e naphoz fűződő hagyományok, szokások, hiedelmek, hiszen 2010 óta
minden esztendőben elmondjuk, felváltva Ebeden, illetve Muzslán” – folytatta Drozdík.
Mint ahogy eleink megcselekedték, vigyük ki mi is a megszentelt bort a szőlőhegyi pincékbe, töltsünk néhány cseppet belőle az újbor hordóiba, hogy Szent János „áldása maradjon benne ebben a drága borban”. Az elmúlt évszázadban még szinte minden családban volt egy István vagy János névre keresztelt személy, akit névnapján illett felköszönteni, és az ő nevében áldomást inni. E borozgatások végeztével az utolsó pohár bornak, melyet „Szent János áldásának” neveznek, az elfogyasztása még ülve történt. Majd a gazda pincekulccsal a kezében keresztet vetve köszönt el a vendégektől, illetve a pincétől, mondván: „Szent János áldása maradjon a hajlékon és az elmenőkön is!”
Az újbor megáldása (Fotó: Farkas Iván)
„Igyekezzünk továbbra is megtartani ezt a szép hagyományt, és a kultúrkincseink tárházában még bőven föllelhető szép szokásainkat továbbadni! Igyekezzünk szőlő- és borkultúránk ápolásába, hagyományaink megtartásába, továbbvitelébe, valamint az egészséges, kulturált borfogyasztásba minél több felnőtt fiatalt bevonni, mert erre tanít keresztény-keresztyén értékrendünk, de nemzeti öntudatunk is!” – folytatta.
„Legyünk büszkék megtermelt szőlőinkre, a belőlük készült borainkra, hiszen a Felvidék legjobb fekvésű és éghajlatú borvidékéről származnak! Kérjük Isten áldását nemcsak ezekre a borokra, hanem a jövő évi termésre, valamint mindazokra a szőlőmunkásokra, borosgazdákra, borászokra is, akik e nemes ital elkészítésében közreműködtek!
Ezek után tisztelettel kérem a lelkiatyákat, hogy e szentmise keretében áldják meg és szenteljék meg az oltár elé elhelyezett újborokat!” – zárta beszédét Drozdík.
A borszentelés és a mise után került sor a budapesti Laczó Brigitta orgonakoncertjére.
