Sok titokzatos misztikum övezi Zselíz történetének egyes fejezeteit, abból kifolyólag, hogy széleskörű, mélyreható feldolgozása még mindig nem történt meg a közel 800 éves városnak. Persze sokak kételyei azután sem fognak eloszlani, mert ahogy sok egyéb esetben, a történelemben sem minden feltárható és rekonstruálható egyértelműen. Ilyen misztikum övezi a Garam túloldalán kilőtt orosz tank legendáját is, melyre az idősebbek máig emlékeznek, és fotók is maradtak fenn róla. A háború végével ugyanis a szerencsétlenül járt harckocsi roncsai a helyükön maradtak és érdekességként szolgáltak a helyi lakosoknak, akik előszeretettel fényképezkedtek ott.
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1944 decemberétől zajlottak a Garam-Ipoly menti harcok, mely hadművelet egyik legismertebb mozzanata az 1945. február 17-24. között zajló „Südwind” (Déli Szél), melynek Zsákovics Lászlóék az oroszkai Hadtörténeti Múzeummal minden évben nagyszabású hadijáték-bemutatóval állítanak méltó emléket.
Fotó: Kanyuk József
A Garam-Ipoly menti harcok gyakorlatilag a szovjetek Budapestet bekerítő északi hadmozgásai révén alakultak ki. A 6. gárda-harckocsihadsereg és a 7. gárdahadsereg viszont nem tudta ezt maradéktalanul kivitelezni, mivel az Ipoly vonalát a letkési hídtól a Dunáig a Magyar Királyi Honvédség elit seregteste, a Szent László Hadosztály tartotta. December 24-én a szovjet páncélos ékek Helemba irányából, Kicsindnél kijutottak a Garam alsó folyásához, Letkés ezen a napon, Ipolyszalka december 27-én került ellenséges kézbe.
Fotó: Zselízi Városi Múzeum
Ezen harcok eredményeként tudott visszavonulni a német LVII. páncéloshadtest, melynek részei – a német 3., 6. és 8., valamint a magyar 2. páncéloshadosztály – december 22-én indítottak ellentámadást az Ipoly és a Garam között, súllyal Ipolyság felé, hogy a Léváig előreszaladt szovjet páncélos ékek hátába kerülve megakadályozzák a magyar főváros északi bekerítését. Azonban a német–magyar páncélos ellentámadás a Börzsöny nyugati lábainál kifulladt, részei pedig december 28-ig a Garam nyugati partjára vonultak vissza – magyarázza vonatkozó cikkében Babucs Zoltán hadtörténész.
Ekkor lőtték ki a Garam túloldalán lévő tankot is. Egyes teljesen megalapozatlan mendemondák szerint egy német közkatona tette PF-60 típusú páncélököllel, miután átsettenkedett a fagyos Garamon. Sőt egyesek a nevét is tudni vélik (Walter Hapenn, illetve társai: Walter Spichai, Helmuth Schmid, Hans Weber, Urban Manfred), viszont ez nem több egy romantikus agyszüleménynél. Dr. Számvéber Norbert alezredes: Páncélosok a Felvidéken – Páncélosütközetek a Dunától északra című hadtörténelmi levéltári kiadvány pontosan leírja többek között ezt a hadi eseményt is. E szerint december 22-ére virradó éjszaka a szovjet 6. gárda-harckocsihadsereg erői egy merész páncélos-előretöréssel megpróbálták birtokba venni a Garam-hidakat Zselíznél és Kéméndnél. Hontfüzesgyarmat körzetéből 80 harckocsi indult meg dél felé, és zömük Kisgyarmatig jutott. Zselíznél a szovjet 22. gárda-harckocsidandár öt harckocsija közelítette meg a közúti Ernsztina-hidat, amikor a védők azt felsőbb parancsra 5 óra 20 perckor felrobbantották. Zselíz keleti és déli szélén Rintelen tábornok maga ellenőrizte a biztosító állások kiépítését, amelyeket ezután a 6. páncéloshadosztály 57. páncélos-utászzászlóaljának 3. százada, valamint 41/3. páncélvadászszázadának három gépvontatású 7,5 cm-es páncéltörő ágyúja szállt meg. A páncéltörő ágyúk itt másnap reggelig három T-34/85-ös szovjet harckocsit lőttek ki.
Fotó: Zselízi Városi Múzeum
Hogy a katonák a civil lakosságnak esetleg milyen történetekkel hencegtek, az már más lapra tartozik, de persze a nyelvi különbségek és az idő is megalapozhatott ilyen orbitális tévedéseket.
A kilőtt tankok sorsáról sajnos a szakkönyv nem ír, hiszen a téma szempontjából irreleváns. Mindazonáltal a Garam-Ipoly menti harcok, majd a Südvind hadművelet volt a második világháborúban indított utolsó olyan Waffen-SS hadművelet, amely elérte kitűzött célját. Ezt követően viszonylagos csend honolt ezen az arcvonalszakaszon, de a szovjetek bécsi támadó hadműveleteinek dunántúli területnyerései miatt a védők kénytelenek voltak március utolsó napjaiban kiüríteni a Garam menti védelmi vonalat, Zselízt 1945. március 25-én hagyták el.
Az Ernesztina-híd romjai, ahogy 2015-ban előbukkantak a habokból
Egy sorsára hagyott tankroncs a fotók tanúsága szerint még hosszú ideig árválkodott magában, a másik kettő kilőttről viszont még ennyi dokumentum sem maradt fenn. Ugyancsak feltételezések szerint a roncsot beletolták a Garam egyik holtágába, melyet Feneketlen tónak neveztek, a területet pedig, ahol egykoron volt, Alsó-Porondnak. Ez a mai kiskertek Árok major felőli részének szélénél lehetett. Hogy valóban így történhetett-e és a tank maradványai máig ott pihenhetnek-e valahol a föld mélyén, azt nem tudjuk, mindenesetre a többi téves információból ítélve nem lennénk meglepve, ha nem. Zsákovics László arról számolt be, hogy többször is megpróbálták felkutatni a tank helyét, ám nem jártak sikerrel. Akárcsak a Zselíz és Nyírágó között lezuhant B24-es amerikai Liberator repülőgépnek a nyomait sem sikerült egyelőre felkutatni, amit akkor ért találat, amikor sikertelenül bombázni próbálta a farnadi német katonai kórházat. Pedig mindkettő – vagy csak a darabjai – méltó mementói lehetnének a múltunknak. Akárcsak az Ernesztina-híd egyes maradványai, melyek pár évvel ezelőtt bukkantak elő a Garamból, amikor annak vízszintje lecsökkent az épülő vízerőmű miatt.
Az oroszkai Military Historical Museum és a szerkesztőségünk ezúton is megkéri a kedves olvasókat, hogy amennyiben bárkinek valamilyen információja van ezekkel a tárgyakkal és történeteikkel kapcsolatban, segítse kutatásunkat.
