A holokauszt nemzetközi emléknapja kapcsán azt vizsgáljuk, vajon hogyan lehet összekapcsolni a semmilyen szépséget sem hordozó tartalmat a sok-sok szépséget nyújtó művészettel? A kulcsfigura Feld Lajos kassai grafikusművész.
A minap a kezembe került egy Feld Lajos alkotásaiból készült katalógus – ez késztetett írásra, na meg az emléknap. A zsidó származású Feld megjárta Auschwitz lágerét és amit ott látott, évtizedekkel később lerajzolta. Talán kirajzolta magából. A lágerben is alkotott, parancsra: Mengele utasítására portrékat kellett rajzolnia a foglyokról.
Testalkata miatt a gyerekekhez sorolták, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy túlélte a haláltábort Auschwitzban. Pedig megmenekülhetett volna a láger borzalmaitól, mert az egyik kassai tanítványának köszönhetően lemaradt a deportálandók listájáról. De Feld mégis önként a szülei után ment – egy nappal később ért a táborba, hogy ők meghaltak. Neki, a törpe növésűnek az volt a szerencséje, hogy Mengele, a hírhedt náci orvos kísérletezés céljára kiválasztotta. Amikor az is kiderült, hogy grafikusművész, kiadta neki a parancsot: „Rajzolni, rajzolni! A képeket átadni!”
De ki is volt ez a nagyon tehetséges művész?
1904. március 19-én született Kassán, szegény zsidó családban. Apja a Tisza mentéről érkezett Kassára, miután 34 évesen megtanult írni-olvasni és ennek köszönhetően kapott munkát a fejedelem városában. Nyolc testvére volt, ő maga pedig egy súlyos gyerekkori betegség következtében visszamaradt a növésben. Otthon sosem látott művészeti alkotásokat, de elmondása szerint még a bérházuk falán látható penészfoltok is inspirálták. 1925-ben Krón Jenő magán rajziskolájában tanul együtt Jakoby Gyulával, Sokol Kálmánnal, Kontuly Bélával, Collinássy Györggyel együtt.
A 103-as ház udvara Kassán
Az iskola a múzeum épületében volt, ahol ekkoriban Európa legjobb grafikusművészeinek alkotásait is folyamatosan bemutatták. Majd nyolc éven keresztül a budapesti Képzőművészeti Akadémián Olgyai Viktornál és Varga Lajos Nándornál tanul, emellett Rudnay Gyula, Aba Novák Vilmos és Szőnyi István is tanították.
Élete legszebb időszaka volt ez a magyar fővárosban. De az ígéretes kezdetnek vége szakadt a fasizmus előretörésével. Már pesti évei alatt bizonyos korlátozások érték: nem folytathatta tanulmányait és ezáltal elesett az anyagi támogatástól is. Csak Varga professzor jóvoltából látogathatta továbbra is a műtermet, az anyagi támogatást pedig a Szabadkőműves Páholytól kapta. 1933-ban vissza kellett térnie Kassára, és akkor még megvalósíthatta első kiállítását, sőt rajziskolát is alapított. De már szülővárosában is egyre fokozódik a zsidóellenes hangulat, amely fajgyűlöletben csúcsosodott ki. Sztoikus hozzáállása segítette át ezeken a nehéz időkön.
Mivel tilos volt elhagynia a várost, a háború előtti Kassáról számtalan korrajza készült.
Égerházi Imre hajdúhadházi származású művész emlékező írásában így idézi Feld Lajos alakját: „1942 márciusában kerültem a fejedelem városába. Az ország minden részéről és a visszacsatolt területekről voltunk ott vagy ötvenen. Délutánonként kimehettünk a városba. Egy ilyen múzeum-dóm nézelődés után a Vársánc utcában láttam egy törpét festeni. Kicsi széken ült, akvarellképet festett az utca egy részéről. Feld Lajos volt. Ha csak tehettem, a megbeszélt helyen és időben mindig ott voltam, és néztem, hogy dolgozik. Később összebarátkoztunk, és gyenge akvarelljeimet szíves szeretettel korrigálta. Nagyon keveset beszélt, zárkózott ember volt.”
Krasznahorka
A Feld életében történt tragikus események – a koncentrációs tábor, szülei és több testvére elvesztése – sem törték meg művészetét, művészeti aktivitását. Igaz, a háború után megszállottan dolgozott, rajzolt – felejteni kívánt vagy inkább nem emlékezni. Járta az országot és csodás élet- és tájképeket készített: szénégetőkről, juhászokat sajtkészítés közben, megörökítette a Szepesség legjellegzetesebb tájait, a Szádelői völgyet, a tornai, a krasznahorkai várat. Később már képes volt az átélt szörnyűségekről is rajzolni: imádkozó zsidókat, éhező és halott gyerekeket, halálra ítélt, erőtlen bányászokat. Az ötvenes években emellett gyárakat, műhelyeket látogat, ahol munka közben ábrázolja a munkásokat.
Feld művészete formailag a romantizáló realizmus hagyományait követi, de mélyen át van itatva humanizmussal, tisztasággal, harmóniával, s mindezt még tetézi virtuóz rajztudásával.
(Kovács Ágnes/Rovás/Felvidék.ma)
