Aki jártas a néprajzban és népi hagyományokban, tudja, hogy a motolla a megfont fonal lemérésére és motringba rendezésére szolgáló, gyorsan forgó eszköz. A füleki Pro Futuro Polgári Társulás égisze alatt működő Motolla Kézműves Baráti Kör tagjai is azért választották ezt a nevet, mert ők is forognak mint a motolla, ügyes kezűek, minden kihívásra azonnal készen állnak. Megkeresésünkre Benko Tünde, a kör vezetője rögtön a tagok dicséretével kezdte. Ötletességük, igyekezetük és eltántoríthatatlanságuk valóban példaértékű.
A kézműves baráti kör szándéka
A baráti kör 2002-ben pedagógusokból alakult azzal a szándékkal, hogy még időben megmentsék, majd bemutassák térségük népművészeti hagyományait, értékeit és vérbeli pedagógusokként tanítványaikat is azok megbecsülésére neveljék. No és lehetőség szerint a Felvidék más tájain élőkhöz is elvigyék azokat a csodálatos tárgyakat, eszközöket, lakberendezési alkalmatosságokat, amelyeket az itteni hagyományokból merítve maguk megalkottak. Ezzel szeretnék bizonyítani, hogy a múlt öröksége a mai életkörülményekhez igazítva bennünket is szolgálhat. A népművészet kimeríthetetlen forrás, hiszen évszázadok tapasztalatát hordozza és maguk is látják, hogy ahogy tovább haladnak, egyre többet meríthetnek belőle. A népi mesterségek elsajátítása, a népművészet elemeinek beépítése az emberek mindennapjaiba csak gazdagíthat valamennyiünket.
Tevékenységük
A kör tagjai a vezetőn kívül Gyetvai Zsuzsanna, Molnár Mónika és László, Anderko Andrea, Popovics Andrea, Bozó Németh Andrea, Benko Pál. A tagok mindegyike más és más területét viszi a népi kézművességnek, de persze „át-átkacsingatnak” társaik munkaterületére. Benko Pál a régi templomok becses fakazettáit teremti újjá, illetve ezek nyomán újakat készít, valamint bútorfestéssel remekel, a lányok, asszonyok hímzéssel, főleg keresztszemes mintákkal, nemezeléssel, bőrművességgel, gyöngyékszerekkel, csipkeveréssel, gyékényszövéssel, csuhézással, kasbábok készítésével foglalatoskodnak. Munkáik során természetes alapanyagokat használnak, a legtöbbjük embert szolgáló használati tárgy vagy dísztárgy. Megalakították közösségi oldalukon az online Felvidéki népi hímzőkört, ahol népszerűsítik a hímzéseket, a maguk gyűjtötte mintákat, és örömmel veszik, ha mások is csatlakoznak hozzájuk.
Forrás: A Motolla Baráti Kör Facebook-oldala
Hajléktalanok, de nincsenek az utcán
Benko Tünde elmondta azt is, hogy bár nincs állandó központjuk, ahol összejöhetnének és dolgozhatnának, de azért nem számkivetettek. Megegyezés alapján hol egymás otthonaiban, hol egymás munkahelyén találkoznak amikor megbeszélésre van szükségük vagy valamiféle adminisztratív feladat megoldására. Ebben sokat segít nekik Molnár László, mint ahogy a pályázati munkák elkészítésében is. Munkájuk, az utazások, a kiállítások ugyanis anyagi megterheléssel is járnak, azt pedig csupán pályázati hozzájárulásból tudják fedezni, de mivel ez a tevékenység számukra egy szívbéli elkötelezettség is, sokszor maguk szintén áldoznak rá. Persze, szeretnének egy saját központot, ahol számos elképzelésüket megvalósíthatnák és talán már nincs messze az idő, hogy egy kis házacska álljon a rendelkezésükre. Addig pedig ki-ki saját otthonában dolgozik.
Sikereik
Alkotásaikkal az elmúlt évek során volt alkalmuk bemutatkozni a Felvidéken, de Magyarországon is. A helyi kiállítások mellett, a kultúrházban illetve a vármúzeumban, nyári táborokban, a Csemadok rendezvényeken is bemutatták munkáikat, amelyek úgy a közönség mint a szakemberek véleménye szerint komoly értéket képviselnek. A Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség is felfigyelt tevékenységükre és több munkájukat vándorkiállítás keretében Felvidék több településén is megcsodálhatta a közönség. A Szlovákiai Magyar Kézműves Szövetség és a Hagyományok Háza szervezésében 2018-ban megrendezett Magyar Kézművesség a Felvidéken című kiállításon szintén alkalmuk volt bemutatni munkáikat, majd 2019-ben Budapesten a Népi Iparművészeti Múzeumban megrendezett Felvidék kincsei elnevezésű kiállításon is ott szerepeltek alkotásaik. Zselízen a népművészeti fesztivál keretében szervezett bemutatkozáson felajánlást kaptak Szőgyénből, hogy a községben ugyancsak mutassák be munkáikat. Jó kapcsolatot tartanak a magyarországi Szécsényben működő Palócföldi Népi Iparművészeti Egyesülettel, amelynek szakemberei több kiállításon lehetővé tették a részvételüket és kölcsönösen sokat tanulnak egymástól.
Forrás: A Motolla Baráti Kör Facebook-oldala
A gyerekek körében is népszerűsítik
„Pedagógusokként igyekszünk a tanítványainkat is ráébreszteni, mennyire fontos a hagyományok megőrzése” – jegyezte meg a kör vezetője, majd elmondta, hogy például a mostani farsang idején olyan programokat szerveztek, amelyekben bemutatták a farsanghoz kötődő szokásokat és a legnagyobb elismerés az volt számukra, amikor a gyerekek lelkendezve ismételgették, hogy az elmúlt időszak legszebb napját élték meg. A program pedig valóban színes volt, hiszen szerepelt benne filmvetítés az alkalommal kapcsolatosan, megbeszélték a régi farsangok népszokásait, dalokat tanultak, táncoltak, karneváli maszkokat készítettek, herőcét sütöttek. Ilyen programot valósítottak meg karácsony előtt is. „Ezek a foglalkozások sokat adnak a gyerekeknek, elmélyítik lokálpatriotizmusukat, alakítják jellemüket, kötődési pontokat adnak, hovatartozásukat erősítik” – hangsúlyozta Benko Tünde.
Nagy fába vágták a fejszéjüket, illetve nagy tojásban gondolkodnak
A tojásfestés külön fejezet a tevékenységükben. Több technikát alkalmaznak, készülnek náluk viaszos, drótos, gyufaszálas, rókás, gombostűs, maratott, írókás és festett módszerrel húsvéti tojások. A körvezető mindegyik módszerről hosszan tud beszélni és minden évben ilyenkor már javában gyűjtik a tyúktojásokat, hogy megvalósíthassák elképzeléseiket. Az idén persze az ő tevékenységükbe is beleszólt a vírusjárvány, de ha nagy rendezvényekre nem is kerülhetett sor, azért ők nem tétlenkednek. És a terveiknek sem vethet gátat a járvány. Az idén gondoltak egy nagyot, és a szó szoros értelmében nagy fába vágták a fejszéjüket. Strucctojást fognak hat technikával díszíteni, a tojást hat részre osztva, minden részre más és más módszerrel alkalmazott díszítés kerül. Amikor azt kérdeztem, honnan lesz a strucctojás, Benko Tünde nagyot nevetve mondta: „Hát a strucctól!” Én pedig megállapítottam, hogy nem csak ügyesek, hanem lehetetlent sem ismernek.
Nagy szerencse, hogy vannak még Felvidéken ilyen céltudatos emberek, akik szívügyüknek tartják térségünk hagyományainak megőrzését, őseink örökségének tiszteletét, azok továbbéltetését és arra is gondot fordítanak, hogy a gyerekekkel megismertessék népművészeti kincseinket, rávezessék őket a múlt tiszteletére. Hát csak forogjon tovább a Motolla!
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
