Ki ne ismerné a magyar mondást: ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! Néha az életben illik megállni, visszatekinteni és számot vetni, hogy mi történt az elmúlt hetekben, hónapokban és években. Így kellene ezt tenni közösségi szinten is. Nem szeretném túl hosszan fejtegetni, hogy mi miért történik, de van egy kérdés, mely nem hagyott nyugodni: a közösségünk kultúrájának támogatása.
Az egyik alapvető gond, hogy legnagyobb és legrégebbi kulturális szervezetünk, a Csemadok esetében nincs állami normatív támogatás, mely a működést lenne hivatott fedezni. Pontosabban, Mečiar 1996-ban törölte a Csemadok állami normatív finanszírozását, azóta a szervezet központja, járási és helyi szerkezeti egységei is egyedileg, kizárólag programokra tudnak pályázni.
Fogalmazzunk finoman, fura helyzet az adót fizetni, a „támogatásból” pedig kimaradni. 25 év telt el a mečiari döntés óta, kultúránk őrzői pedig azóta is olyan önkéntes munkában dolgoznak, mely előtt csak tisztelegni lehet!
Térjünk viszont vissza a jelenbe! 2020 augusztusában Igor Matovič miniszterelnök ebédelni hívta a Csemadok vezetőit. Ritka és szép gesztus volt ez. Valószínűleg az ebéd utáni pilledtség pillanatában a közösségi hálón ki is posztolta, hogy bizony itt az idő: biztosítani kell, hogy a Csemadok is normatív támogatásban részesüljön. Megjegyzem, a mečiari örökség felszámolása lenne, ha az 1996 előtti időkhöz tudnánk visszatérni.
Szinte meglepő, de azt is leírta, hogy bizony itt a magyarok is adófizető polgárok, és nekik is jár az arányos támogatás (a június 2-ai MKP-s dokumentumunk egyik pontja köszön itt vissza). A miniszterelnök posztjában jelezte, hogy „javasolni fogom… járjon állami támogatás, arányosan, a népszámlálás eredménye alapján”.
A józanul gondolkodó ember azt mondaná, el van intézve. (Mint amikor a polgármester az évzárón megígéri az új fűnyírót a focicsapatnak.) Amit megígérünk, sőt ország és világ elé posztolunk, na, azt illik betartani! Bizakodva vártuk, hogy akkor hajrá, változás jön! Az eredményről, a megoldásról nem láttunk újabb hírt, ezért levélben érdeklődtünk a kulturális minisztériumnál.
Először 2021. február 23-án elkértük a minisztérium költségvetését. A válasz március 1-én érkezett meg. Az adatokat megnézve, valahogy nem találtuk a Csemadok normatív költségvetési forrását. Gondoltuk, konkrétan rákérdezünk az ügyre. Március 3-ai keltezésű levelünkben arról kértünk tájékoztatást, hogy tervezi-e a minisztérium a Csemadok pénzügyi támogatását 2021-ben és 2022-ben. Hangsúlyozzuk, a költségvetési forrás ilyen jellegű megadása rendszerszintű megoldás lenne, nem egy esetleges egyszeri juttatás, és mint jeleztük, a mečiari rombolás megszűntetését hozhatná.
A minisztérium március 10-ei keltezésű levelét idézem: „A kulturális minisztérium bejelenti, hogy 2021-es évben nem tervezi a Csemadok pénzügyi támogatást. Egyben tájékoztat, hogy pillanatnyilag a Csemadok 2022-es pénzügyi támogatásával kapcsolatban nem tud nyilatkozni.”. Újabb csalódást, ha úgy tetszik: árnyékra vetődést kell megélnünk?
A kultúra anyagi fedezetével kapcsolatosan egy újabb döntés előkészítésének lehetünk tanúi. A kulturális minisztérium honlapján található reformtervezet szerint a Kisebbségi Kulturális Alap megszüntetését tervezik. Bocsánat, legyünk pontosak: az alapot a hátrányos helyzetűek támogatási rendszerével akarják összevonni (fogyatékkal élők és egyéb kisebbségek).
Életveszélyes pályára került a nemzeti közösségek kultúrája, mert egy teljesen más alapokon működő közeggel akarják összekeverni. Igen, többször nyilatkoztunk a KKA hibáiról, de a fenti két kategória keverése életveszélyes. Bele sem merek gondolni, hogy milyen zavarokat okozhat a közgondolkodásban….
Összességében tehát leszögezhetjük, hogy az ígért elmozdulások helyett nemhogy egy helyben toporgunk, de egy olyan útra akarnak terelni minket, mely szinte értelmezhetetlen.
A honi magyar közösség az egyetemes magyar kultúra része, sokkal, de sokkal több tisztelet érdemel, úgy, ahogy minden nemzeti közösség kultúrája is. A fogyatékkal élő embertársaink pedig megbecsülést, melynek egyik módja, hogy önállóan tudják megoldani saját gondjaikat, ha úgy tetszik „önigazgatni” tudják, hogy részükre mi a fontos! Erre teremtsenek módot, és ne arra, hogy zűrzavar legyen a rendszerben.
(Őry Péter/Felvidék.ma)
