Kedves Pedagógusok!
A pedagógusok napján gyöngyszemekként pergő szavakkal illő köszönteni a tanügy valamennyi fokozatán tevékenykedő aktív és nyugállományban levő pedagógust egyaránt.
De milyen legyen egy ünnepi beszéd 2021 márciusában, amikor mintegy kerek egy esztendeje élünk a bizonytalanság, félelem és a szeretteinkért való aggódás árnyékában?
Milyen legyen egy pedagógusnapi köszöntő, amikor az iskolák csendesek, elhagyatottak, és csak akkor tér beléjük vissza az élet, amikor tesztelő hellyé lényegülnek át?
Milyen legyen egy nem piros betűs, ám sokunk szívének kedves ünnepről való megemlékezés napjainkban, amikor tanulóink nem az iskolapadban ülnek, hanem jobb esetben a képernyők előtt, egy-egy láncszemeként a távoktatásnak. Tanítóik részben örömmel nyugtázzák bejelentkezésüket, másrészt aggódnak azokért, akik ezt nem teszik, vagy nem tehetik meg.
A délutáni leckeírás alkalmával a gyermek fölé hajolva, a szülő lép a pedagógus szerepébe, és igyekszik segíteni, jelenlétével önbizalmat erősíteni, serkenteni, biztatni…közben arra gondolva, hogy mi lesz ennek a „csendes generációnak” a sorsa, és mennyire tartós és elegendő ez a „csepegtetett tudás”.
Hiszen az igazi tanulás terepe az iskola, ami nem csak ismeretet ad, hanem közösségi tér is, rendezvényekkel, eseményekkel, értékeket átörökítő hagyományokkal, amelyek egész életre adnak útravalót, és a szülő nem tanító, még ha felkészült is, neki a családban a „szülőség” a feladata, a gyermek, az iskola és a társadalom is ezt várja el tőle.
Viszont a legszebb iskola is csak keret, tartalommal a pedagógus tölti meg. Ő tartja kezében gyermekeink képében a jövő kulcsát. Igazat kell adnunk a mondásnak: „Amilyen a ma pedagógusa, olyan lesz a jövőnk.”
Magyar közösségünk pedagógusai már többször kiállták a próbát. Békeidőben és járványhelyzetben is. Tanítványaikkal ott vannak a különféle versenyeken, tehetségnapokon, művészeti fesztiválokon, beavatják az érdeklődőket a kutatás fortélyaiba, de nem engedik el azoknak a kezét sem, akiknek gondot jelent a folyékony olvasás, a helyesírás vagy a számok világa.
Biztos kezekben tudhatjuk jövőnket.
Ez a mögöttünk levő év szigorú tanítást adott nekünk arról, hogy milyen kevésen múlik a biztonságunk, a munkánk, az életünk.
Most, mikor mindent átjár a tavasz, a közeledő nyár fénye és reménye, bízzunk abban, hogy mindannyian épen és egészségesen átvészeljük ezeket a nehéz hónapokat, minden visszaáll a megszokott kerékvágásba.
Minden oda kerül, ahol a biztos helye van: a kisgyerek óvodába, a nagyobbak iskolába, a pedagógus a tanterembe, a szülő a munkahelyére.
Ünnepeljünk a szívünkben…ennyit enged ma helyzetünk.
(Fekete Irén elnök, SZMPSZ/Felvidék.ma)
