A szlovák parlament megkérdőjelezhetetlennek minősítette 2007-ben a Beneš-dekrétumokat, s ezzel a történelmi tüske ott maradt Magyarország és Szlovákia kapcsolatában a kormányok közti együttműködés jelentős fejlődése mellett is. Erről a tényről és a feloldás lehetőségének kilátásairól szólt az M5 csatorna április 15-i „Ez itt a kérdés” című műsora.
A kérdés megvitatásához Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt, Csáky Csongort, a Rákóczi Szövetség elnökét, Horváth Attila jogtörténész egyetemi tanárt, valamint online Forró Krisztiánt, az MKP országos elnökét és Szarka Tamás zeneszerző, költő, énekest hívta meg Gulyás István műsorvezető.
Potápi Árpád János (Fotó: M5, videókép)
A beszélgetés elején Potápi Árpád János összefoglalta a történelmi tényeket és adatokat, nyilvánvalóan a témában kevéssé tájékozott nézők kedvéért, hangsúlyozva, hogy
a két ország sokat közeledett egymáshoz, de a vitás kérdések megvannak.
Ezekből a legégetőbbre mutatott rá Forró Krisztián: a Beneš-dekrétumok kérdését ma is tabuként kezelik Szlovákiában, a németektől legalább bocsánatot kértek, a magyaroktól nem, így az ő három kisfián is rajta van a háborús bűnösség bélyege. Horváth Attila arra emlékeztetett, hogy a jogfosztott magyarok minden vagyonát cseh és szlovák telepeseknek adták, a ki- és betelepítésekkel pedig az igazságtalan határmegvonást akarták utólag igazolni. A nem kevés haláleset és az egész életek munkájának elvesztése olyan mély sebek, amelyeket gyógyítani kellene.
Horváth Attila (Fotó: M5, videókép)
Gulyás István műsorvezető keserűen jegyezte meg: örülhetünk, hogy nem volt genocídium. Majd arról kérdezte a vendégeket, hogy személyes tapasztalataik szerint mi van a történtekről a tankönyvekben és a köztudatban?
Csáky Csongor, aki 1989-ben kezdte az alapiskolát felvidéki szülőhelyén, az oktatásban nem találkozott a kérdéssel, a családi legendárium nyomán ismerte meg a tényeket: százezrek sorsát a trianoni döntés óta. Közülük kerültek ki a Rákóczi Szövetség alapítói, akikre a legnagyobb tisztelettel kell gondolni.
Nagy különbséget lát a történtekkel kapcsolatban a magyar és a szlovák ismeretek között. Ezek közelítése, a valós tények és okok kibontása sokat segíthetne abban, hogy egy szlovák is megértse: miért vannak ott a magyarok.
Szarka Tamás elmesélte élményét, amikor először járt édesapjával egy baranyai faluban, és ott utcányi nép üdvözölte és ölelgette őket. Sorsukat, történeteiket megismerve, tartaná fontosnak elmagyarázni mindenkinek: mit jelent, ha egy 50 kg-os csomaggal kikergetnek az állomásra, és sosem látod többé a nemrég felépített házadat, hazádat. „Ilyen ma már nem történhet meg!”– szokta hallani, ha szóba kerül a téma. Ő nem olyan biztos ebben, ezért kell ismerni a múltat.
Szarka Tamás nyilatkozik (Fotó: M5, videókép)
Potápi Árpád János, akinek szülőföldje és választókörzete olyan Tolna megyei terület, ahonnan 220 ezer németet üldöztek el, hogy le tudják telepíteni az elűzött bukovinai székelyeket és a felvidéki magyarokat, a nemzet veszteségeihez hozzátette a háború, a hadifogság, a kommunizmus áldozatait és az 1956-ban távozott 200 ezer magyart. Csoda, hogy van Magyarország, és elértük, ahol ma tartunk!
Az oktatás felelősségét hangsúlyozta, szépek az emléknapok, de nem élő élmények, mondta, sokkal többet ér, ha a fiatalok, a gyerekek elutaznak egy szomszédos országba a Határtalanul program vagy a Rákóczi Szövetség révén, és látják, hogy ott is magyarok élnek, nem rezervátumban, amely megrekedt valamikor a történelmi múltban, hanem pont úgy, mint mi.
Ezért a legnagyobb nemzetpolitikai eredménynek azt tartja, hogy egy nemrég készült felmérés szerint az anyaországi fiatalok kétharmadának van határon túli barátja, mégpedig olyan, akivel napi szinten tart kapcsolatot.
A műsorvezető azt a kérdést is firtatta, hogy vajon ez a fiatal nemzedék gondolkodik-e az identitásról?
Csáky Csongor (Fotó: M5, videókép)
Csáky Csongor szerint lehet, hogy ezt nem fogalmazzák meg, de tapasztalatai szerint ezek az utak, az ott látott, tapasztalt dolgok, a barátságok emléke bennük marad, és talán végig is kíséri életüket.
A beszélgetés következő témájához egy korábban készült interjú részletét játszották be, amelyben Gubik László, a Szövetség a Közös Célokért elnöke a legfontosabb elvárásként azt jelölte meg,
hogy Szlovákia rendezze a magyarság alkotmányos státuszát, az állampolgárság ügyét, s meg kell értetni a szlovákokkal, hogy ez a rendezés nem velük szemben történne, hanem értük is.
Gubík László (Fotó: M5, videókép)
Természetesen elsőként Forró Krisztián reagált, rámutatva, hogy a felvidéki magyaroknak nincs érdekképviseletük a parlamentben, ezért fog össze a három magyar párt.
Az érdekképviselet nem cél, hanem eszköz a kettős állampolgárság és az alkotmányos helyzet tisztázására.
Egymás nélkül nem fognak bejutni a parlamentbe, jegyezte meg Szarka Tamás, míg Potápi Árpád János a szerbiai, a horvátországi és a romániai magyar példával adott nyomatékot az összefogás szükségének. Enélkül sem a parlamentben, sem az önkormányzatokban nem jut szerephez a nemzeti kisebbség.
Forró Krisztián (Fotó: M5, videókép)
Horváth Attila szerint nemcsak az országgyűlési képviseleten múlik a kérdés, hanem a magyarság egységes fellépésén is. A nemzetiségi jogok intézményeinek megteremtéséért kell küzdeni a közvéleményben, Brüsszelben és az egyes országok jogalkotóinál. Olyan nemzedék lép színre, amely erről keveset tud, olyan tanárok kellenek, akik megértetik, hogy ez nem tananyag, nem a vizsga miatt kell. A nemzetiségi jog nem emberi jog, hanem közösségi, mert csak közösségben lehet gyakorolni. Ezért kell a közösséggel megértetni.
(Fotó: M5, videókép)
Az 52 perces műsoridőben már csak röviden érinthettek néhány témát: Potápi Árpád János a V4-ek együttműködését és a járványhelyzetben a Szlovákiának nyújtott magyar segítséget említette, Forró Krisztián szerint nem alapozhatunk arra, hogy a 21. században nem fordulhatnak elő a 20. századihoz hasonló tragédiák, de örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány vallja az elvet: minden magyar felelős minden magyarért. Csáky Csongor pedig úgy találja, hogy az elmúlt tíz év a vitaindítóban jelzett gordiuszi csomó átvágása felé mutat, és azt is jelzi, hogy a fiatalokban a fájdalomtól való eltávolodás és a közös jövőépítés érzése az erősebb.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
