Magyarországon folyik a kampány, jövőre országgyűlési választások lesznek. Maga a kampány nem újság, hiszen 2010 óta folyamatosan zajlik. Most azonban van, aki úgy gondolja, hogy az elmúlt 28 év legfontosabb választása következik, mert jó időre eldől, hogy Magyarország visszakerül-e a történelem főutcájára vagy menetel a történelem zsákutcája felé. A visszakerül szót megmarad kifejezésre cserélve akár egyet is érthet ezzel az ember.
Az Európához való viszony és az úgynevezett európai értékek nagy hangsúlyt kapnak a következő hónapokban. 1990-ben komp-országunkat talán mindannyian a nyugati parthoz akartuk kötni. 2004-ben is ez volt a közös irány. Sajnos egyre többen úgy érezzük: nem ilyen lovat akartunk. Amit ma egyesek főutcának vélnek, az egyenes út a szakadékba. Az alábbiakban konkrét példákon mutatom be, milyen ma a nyugati értékrend. A tisztelt olvasó pedig eldönti, hogy kér-e belőle.
Az első érték minden bizonnyal a demokrácia. A demokráciában a többségi véleményt a parlamenti választásokkal, olykor népszavazás révén fejezünk ki.
2012 májusáig az USA 33 államában tartottak népszavazást arról, maradjon-e a házasság továbbra is férfi és nő közötti kötelék. Az eredmény 33:0 volt a házasság hagyományos meghatározása javára. Ezzel lezártnak tekinthetjük a kérdést? Nem. A népakarattal szembeszállt a jogászkodás: a népszavazásokat szemrebbenés nélkül alkotmányellenesnek minősítették. A haladónak tartott ideológia gond nélkül átlépett a népakaraton. (Vladimir Palko: Jönnek az oroszlánok. 2012.)
A szabadságjogok is kiemelkedő helyen szerepelnek a nyugati értéklistán.
A legtöbb államban a vallásszabadság törvény adta joga minden embernek. Azt nehéz eldönteni, hogy az a bírósági határozat (2015), ami miatt a franciaországi Rennes városában felállított Szent II. János Pál-szoborról el kell távolítani a messziről látható keresztet, a vallásszabadságot sérti-e vagy a művész alkotói szabadságát, avagy mindkettőt. A vallásszabadsággal összefügg a lelkiismereti szabadság garantálása is. Amikor az Egyesült Királyságban elismerték az egynemű párok házassághoz való jogát, az anyakönyvvezetők egy része nehéz helyzetbe került. Nagy-Britanniában Lilian Ladele lelkiismereti okokból nem vállalta az egynemű párok összeadását. Perre ment a munkaadójával, és 2008-ban a bíróság első fokon neki adott igazat. Ekkor Diana Abbot munkáspárti képviselő olyan törvényt sürgetett, ami megvonja az állami hivatalnok lelkiismereti szabadságra való jogát. Ez a törvény nem született meg, de szükség sem volt rá, mert Ladele másodfokon, majd a legfelsőbb bíróságon véglegesen elvesztette a pert. Ez a történet nem egyedi. Az Egyesült Államokban és Hollandiában tömegesen váltottak pályát azok az anyakönyvvezetők, akik nem voltak hajlandók aláírásukkal támogatni egy szerintük hibás döntést. Minden nyugati állam büszkén állítja, hogy náluk vallásszabadság van. Ezt állították hajdan mifelénk a kommunisták is. Vallásos ember ugyan nem lehetett pedagógus, ahogy most Nyugaton nem lehet anyakönyvvezető, s még jó néhány más foglalkozású sem.
Hogy áll a Nyugat a tolerancia terén? Látszólag nagyon jól.
Például Nagy-Britanniában 2011 óta tolerálják, hogy a bebörtönzött transzvesztiták melltartót hordjanak. Választott nemüknek megfelelő ruhadarabokat is vásárolhatnak online. De ugyanebben a toleráns országban Shirley Chaplin ápolónő nem viselhet keresztet a nyakában. Ő nem akarta levenni a keresztet, ezért bírósághoz fordult, de a pert elvesztette. Más vallások jelképei például a turbán vagy a nők fátyla szabadon viselhető. A törvény előtti egyenlőség Nyugaton oda korcsosult, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. Véletlen volna, hogy mindig a keresztények kerülnek a kisökör szerepébe?
Az Egyesült Államokból Angliába is átkerült SRT ifjúsági mozgalom tagjai házasságuk előtt nem kívánnak nemi életet élni. Ezt az úgynevezett tisztasággyűrű viselésével jelzik, de ennek viselését az iskolájuk, majd a bíróság is megtiltotta, mert ékszernek minősítette. Ugyanakkor a muszlim és hindu vallási jelképek ellen nem léptek fel, sőt még a testékszerek, mint az orrkarika ellen sem.
Túlérzékenység, ha ebben a nyugati keresztényüldözés jelét látjuk?
De ne csak a vallással összefüggő kérdéseket vizsgáljunk. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntései alapján a szólásszabadság nem korlátozható az elhangzottak tartalma alapján. De vannak kivételek. A kereskedelmi hirdetés elítélhető, ha hamis adatokkal becsapja a vevőket. Ez azonban nem vonatkozik a politikai beszédekre. Ezek szerint a nyugati érték a politikusok hazudozáshoz való korlátlan joga? Nem a választók azon jogát kellene védeni, hogy tisztán lássák, mik között választhatnak? Ha a kereskedő romlott húst reklámoz, büntethető, ha a politikus az orruknál fogva vezeti az embereket, az nem?
A szólásszabadság alapjog. A blaszfémia (istenkáromlás) tehát nem büntethető, mert az elkövetőt védi a véleménynyilvánítás szabadsága. Emlékszünk a Charlie Hebdo esetre. Ennek a fordítottját, azaz a keresztény tanítás nyilvános hangoztatását már tiltják. 2021. április 23-án Peter Simpson és John Sherwood lelkészeket London egyik külvárosában a rendőrök felszólították, hogy hagyják abba a prédikációjukat, mert a Bibliát idézve (Isten az embert férfinak és nőnek teremtette) megsértették egyesek érzékenységét, ami közterületen tilos. Shedrwood-ot ezután megbilincselve elvitték és egy napig fogva tartották. Bűncselekmény lett a Bibliát idézni?
Megfosztható egy pap a Biblia hirdetésének jogától egy olyan országban, amelyben a szabad szólás jogát már 1215-ben elismerte a Magna Carta, amire Shedrwood hiába hivatkozott. Ennek a Nyugatnak az értékeihez kell „felnőnünk”?
Azt mondták, hogy a 21. század a biológia évszázada lesz. Ma valóban képesek vagyunk olyan beavatkozásokra, amelyekről száz éve álmodni sem lehetett. Ezekkel nyilván lehet, esetenként kell is élni, de elég nagy baj, ha visszaélünk vele. A fejlett élővilág kétnemű. Mint minden, ebben is lehet torzulás, és ezért vannak bizonytalan nemi identitású lények, többek között emberek is. Hogy az orvostudomány rajtuk segíteni akar, ez természetes. Sok esetben tud is, ez örvendetes. De lehet-e ebből arra következtetni, hogy a veleszületett női vagy férfi voltot meg lehet, sőt kívánságra meg is kell változtatni? Megengedhető-e, hogy ez kiskorúak esetén a szülők kívánságára történjék? Egészségesen fejlődő leánygyermek testét szabad-e anyucika fiúgyermek utáni vágya miatt visszafordíthatatlan hormonkezeléssel eltorzítani, pubertás után sebészileg látszólag férfit faragva belőle? Ez az a szabadság, amit a Nyugat értéknek tekint?
Három éven át tartó pereskedés után a római bíróság arra kötelezte Virginia Raggi főpolgármestert, hogy az anyakönyvi hivatal dokumentumaiban anyaként tüntessék fel a két nő alkotta gyermekes pár mindkét tagját. Az egyik nőnek a gyermekhez nincs biológiai köze, az apa ismeretlen spermadonor volt. Biztosan ezt az utat kell járnunk nekünk is?
Ma a faji megkülönböztetés elleni küzdelemben felülvizsgálják például, hogy Shakespeare mennyiben volt rasszista, szabad-e egyáltalán tanítani az iskolákban? Azt akarjuk elérni, hogy mi Bánk bánt, pontosabban Katonát és Erkelt marasztaljuk el, mert a Hazám, hazám ária nacionalista indulatot kelt, sőt Gertrudis leszúrása voltaképp idegengyűlölet?
Lehetetlen nem látni, menyire hasonlítanak a mostani események a kínai kulturális forradalomhoz. A szobrok ledöntése, az irodalom megcsonkítása rémisztő. A heves tüntetések szinte a vörösgárdistákat idézik. A helyzet mégis reményteljes. A négyek bandája is megbukott. Az új kulturális forradalom sem lesz sikeres, mert az ember biológiai és szellemi természete ellen támad. A természetet, mint már az ókorban tudták, vasvillával sem lehet kiűzni.
Zeusz annak idején Európát, a királylányt rabolta el. A mai Európának a lelkét vinné a tolvaj. Valóban kulcsfontosságú döntések előtt állunk Magyarországon és az egész régióban. A megtévesztő „progresszív” európaiság Európa valódi értékeit elpusztító halálos méreg. A zsákutca végén Európa haldoklik. Nekünk, közép-európaiaknak kell megmentenünk.
(Surján László/Felvidék.ma)
